Tele vagyunk tripsszel, hogyan védekezzünk?

L. István kérdése: Fóliasátramban rendszeres probléma a nyugati virágtripsz. Mit ajánl ellene?

Aki válaszol: Tóth János kertészmérnök, okleveles növényorvos, szaktanácsadó

A nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis) egy soktápnövényű (polifág) kártevő, elsősorban növényházakban termesztett növényeken gyakori a károsítása. Legismertebb tápnövényei a paprika, paradicsom, uborka, bab, borsó, hagyma és számos dísznövény. Szívogatásuk nyomán, a leveleken apró, ezüstös foltok jelennek meg. Tartós kártétel esetén, a levelek színe ezüstös csillogásúvá, szürkésfehérré változik, majd sárgulnak, végül pedig elszáradnak.

A növények növekedése visszamarad, termőképességük csökken. A paprikabogyó felületén hálózatos hegesedés alakul ki, melyek a kocsány környékén a leggyakoribbak. A kár a fehérhúsú paprikákon a legszembeötlőbb, de a paradicsom termésein és levelein is feltűnőek a tünetek. Mivel a paradicsom bronzfoltosság vírus (TSWV) közvetítője, a termésen a vírusos tünetek is megjelenhetnek. A vírusfertőzés következtében a paradicsom ízetlenné válik.  Virágtermesztésben okozott kártétele a virágok és levelek szívogatásából áll, a sziromlevelek, bimbók torzulnak, vagy ki sem nyílnak.

A kifejlett nőstény 1,3 -1,9 mm hosszú, hímje valamivel kisebb, nyújtottabb. Színük sárga, vagy barnássárga, tojásai mindössze 0,2 mm-esek, vesére emlékeztető alakúak. A nőstény a petét a virág, vagy a levél bőrszövetébe süllyeszti, lárvája 0,5 – 1,5 mm-es, fehér, vagy sárga.

A növényházban folyamatosan szaporodik, szabadföldi telelése Magyarországon nem ismert. A nyugati virágtripsznek akár 12 nemzedéke is lehet, a nőstények fő tojásrakási helye a virág.  A 4 lárvastádiumból az utolsó kettőt (L3-L4) a talajban, táplálkozás nélkül töltik, majd a kifejlett egyedek (imágók) ismételten károsítanak. A nagyszámú nemzedéke és a talajban végbemenő néhány fejlődési szakasza miatt igen nehéz az ellene való védekezés, teljesen kevert stádiumú kártevő populációval találkozhatunk, mely ellen a gyakori 3-4 naponkénti védekezés volna a célravezető.

Rajzásuk megfigyelésére jól bevált a kék és sárga ragacsos fogólapok használata, napi 3-6 egyed esetén, szükséges elkezdeni a védekezést. A tripszek és egyéb kártevők tömegcsapdázására nem ritka manapság a szalagként kapható sárga ragacslap, melyet minden sorban elhelyeznek, jelentősen csökkentve ezzel a kártevők egyedszámát, visszaszorítva vírusvektor tevékenységüket.

A kémiai védekezésre főként a felszívódó készítmények az alkalmasak, a védekezés sikere a jó időzítésen és a minőségi permetezés technikán múlik, ugyanis a tripszek szívesen tartózkodnak a termésre boruló levelek alatt. A tripszek ellen a különböző növénykultúrákban az abamektin, spinozad, acetamiprid, tiametoxam, klotianidin tartalmú készítmények alkalmazhatóak, kiemelve, hogy az abamektin fényérzékeny készítmény, érdemesebb az esti órákban kijuttatni. Szükséghelyzeti engedéllyel már hazánkban is elérhető a cyantraniliprol tartalmú felszívódó készítmény mely a szívó-rágó kártevők igen széles skáláját írtja a betelepített hasznos élő szervezetek kímélése mellett.

A tripszek intenzív szaporodása és nagy nemzedékszáma miatt nagyfokú rezisztencia alakult már ki a legtöbb populációban, ezért gyakoribb a növényházi kártevők ellen a biológiai védekezés, melyekre a tripszek esetében az Orius laevigatus ragadozó virágpoloskák és az Amblyseius cucumeris/swirskii ragadozó atkák a legelterjedtebbek. Használatuk nagy odafigyelést és szakértelmet igényel.