Kerttulajdonosként nincs is annál rosszabb, mint egy olyan gyorsan terjedő növény a kertben, amit nehéz kiirtani. Mert bizony vannak olyan fajok, amit nem is mi raktunk oda, elnyomja a számunkra fontos fajokat és sok bosszúságot okoz.
A biokertész és hobbikertész csoportokban is sokan felszisszennek a „kiirtani” kulcsszóra, és valahol meg is tudom érteni, mert vannak növények, melyek alapvetően a gyomok között szerepelnek, de fontos részét képezik az ökoszisztémának. De vannak olyanok is, melyek létjogosultsága némiképp vitatott. Ilyen az egyik invazív fajé is, a papíreperfáé.
Elképesztően erős terjedési mértékkel, gyökérről kihajtással és gyökérsarjakkal terjedéssel, ha egyszer egy kertbe beteszi a lábát, akkor még a szomszéd is „áldani” fogja a nevünket. Joggal.
Mi az a papíreperfa?
A papíreperfa (Broussonetia) az eperfafélék (Moraceae) családjában a névadó Moreae nemzetségcsoport egyik nemzetsége mintegy 40 fajjal, számos alfajjal, illetve kertészeti változattal. Eredetileg a trópusok és a meleg mérsékelt égöv fajai tartoznak közé. A legtöbb faja középtermetű fává nő, melyek Európába érkezve még inkább letörpülnek, bár sok esetben, ha jól érzik magukat, akkor azért akár 5-8 méteres példányokká is megnőnek.
A hajlékony, rugalmas, ellenálló, nehezen gyűrődő és fölöttébb mérettartó kozo papírt (kozogamit) a japán eperfa (Broussonetia kazinoki) kérgéből készítik. Innen kapta magyar elnevezését is.
A hajlékonysága mellé egy rossz éghetőség is társul, így aki arra gondolt, hogy a gyors növekedését kihasználja és fatüzelésű kályhájának megtöltésére használná, sajnos a rossz hír az, hogy igen rossz az égése, nehezen szárad a fa feldarabolva is.
A kínai papíreperfák a díszkertészet által terjedtek el, de mivel kétlaki, így kis esélyünk van arra, hogy virágait lássuk, ha a kertben vadon nőtt. Saját tapasztalat, hogy a hátsó kertrészünk majd ezer négyzetméterén lévő számos vadkelésből egyetlen egy termést érlelő fánk sem lett az évek alatt.
Mire jó akkor a papíreperfa, mit kezdjünk vele?
Annak, akinek esetleg van kacsája, libája, annak talán jó hír, hogy a kacsák és a libák előszeretettel eszik meg a nagy leveleket. De ezen kívül vajmi kevés értelme van faként ültetni a kertbe.
Népgyógyászati leírásokban kevés helyen olvasható, hogy gyulladáscsökkentő hatású teakeverékeket lehet belőle készíteni, de kevés a hiteles forrás. Külföldi források szerint rostjáért és gyógyászati hasznáért termesztik Ázsiában. Magyar leírásokban viszont igen kevés szó van erről.
Talán rostnövényként nem is igen használják európai viszonylatban sem. Számos hazai rostnövény ismert helyette, mint például a rostkender.
Elég nagy lombtömeget ad és nem mellesleg szép fa lenne, ha a gyökérről való intenzív terjedése fékezhető lenne.
Kertészeti értelemben sajnos több bosszúságot okoz, mint hasznot, bár az tény, hogy egy igénytelen fafaj, így sokfelé hamar elterjedt. Méltatni mégsem tudom, mert hasznos kertrészeket tud elhódítani, amivel sok borsot törhet az orrunk alá.
