A téli tüzelőről való gondoskodás nem ér véget pusztán a faanyag megvásárlásával, hanem megfelelő mértékig ki kell szárítani, és meg kell találni az optimális tárolási helyét. Hol, hogyan és mennyi ideig tárolhatjuk a tűzifát amellett, hogy megőrizzük a minőségét? Milyen kritériumai vannak a jó fatárolónak?
A tűzifa kiszáradása vagy megfelelő mértéig történő kiszárítása kulcsfontosságú ahhoz, hogy a téli tüzelőt teljes minőségében fel tudjuk használni, miközben megőrizzük a tüzelőberendezésünk jó állapotát és gondolunk a lehető legkisebb környezetterhelésre. Mindebben nagy segítségünkre van, ha a tűzifának alkalmas, védett helyet találunk, ahol akár egy vagy két évig is gond nélkül eltárolhatjuk.
Hol tároljuk?
A tűzifát fedett, jól szellőző helyen érdemes tárolni. A kiszáradásához ugyan megfelel az is, ha a nyári hónapokban a szabad ég alatt hagyjuk, azonban a csapadékosabb őszi hónapokban mindenképpen tető alá kell rakni a tüzelőanyagot (nemcsak a tűzifát).
Ne tároljuk a tűzifát rosszul szellőző helyen (pl.: ponyva vagy fólia alatt, vagy zárt, ablaktalan pincehelyiségben), mert ilyen körülmények között könnyen bepenészedhet, befülledhet a fa, és nagyon nehezen csökken le a megfelelő mértékig nedvességtartalma. Az említett zárt helyekre csak a már kiszáradt tűzifát tároljuk be. Ha betakarjuk a farakást (pl. fóliával, ponyvával, vagy bármilyen időjárásálló anyaggal), akkor a rakás oldalát ne zárjuk le (tehát ne takarjuk be földig), így a szél át tud fújni a rakás résein, és gyorsabban szárad a fa.
Hogyan tároljuk?
A tűzifát a leghatékonyabban feldarabolva, összehasogatva tárolhatjuk. Ilyenkor sokkal nagyobb felületen tud távozni belőle a nedvesség, tehát hamarabb ki is szárad. Egyes tüzelésre alkalmas fafajok (pl. a gyertyán és a bükk) hajlamosak a befülledésre. Ezzel a veszéllyel akkor kell számolnunk, ha hasítás nélkül, méterben tároljuk a fát, ezért nagyon fontos, hogy mihamarabb, de legkésőbb az őszi betárolás előtt fel legyen darabolva a tűzifa.
Mennyi ideig tároljuk?
Ha tehetjük, legalább egy évig hagyjuk a tűzifát száradni, mielőtt fűteni kezdenénk vele. Ennél tovább nem érdemes várnunk a száradással, ugyanis ha a tűzifa fel van darabolva és megfelelő, védett helyre van betárolva, akkor ennyi idő alatt tökéletesen kiszárad. Ez alól kivételt jelentenek egyes keményfa fajok (pl. a csertölgy és a gyertyán), amelyeknek a száradási ideje minimum két év. Ha ennél tovább tároljuk a tűzifát, elkezdhet korhadni, ennek eredményeképpen pedig jelentősen veszíthet a fűtőértékéből.
A megfelelő tároló kialakítása
Az alábbi tippek segíthetnek a megfelelő fatároló kialakításához:
- a tároló mindenképpen fedett legyen, ez főként az őszi hónapoktól kezdve fontos. Ez a hely lehet a kiugró- vagy féltető alatt, fészerben, ablakkal rendelkező pincehelyiségben;
- tegyünk a betárolni kívánt fa alá keretet (pl. raklapot vagy rácsot), így biztosítjuk azt a 10-20 cm-es légáteresztő réteget, ami megelőzi az alsóbb rétegek befülledését;
- a farakás mögött is hagyjunk egy 5-10 cm-es rést, amin keresztül a levegő át tud járni, és a tűzifa befülledés helyett egyenletesen ki tud száradni;
- ha van rá lehetőségünk, alakítsuk ki úgy a tárolót, hogy déli irányba tájoljuk (vagy délre nézzen az ablaka), hogy minél több napsütés érje a tűzifát.
Amit kerüljünk:
- a teljesen zárt, levegőtlen helyen való tárolást, és a túl sűrű farakás építését, mert így sokkal nehezebben szárad ki a fa, rosszabb esetben hamar befülled;
- a következő helyek nem alkalmasak hosszabb ideig tartó tűzifatárolásra: levegőtlen pincehelyiség, alagsor, könnyű szerkezetes mobilgarázs vagy szendvicspanel garázs.
Szó szerint életbevágóan fontos, hogy a megvásárolt famennyiséget (legyen az bármilyen kevés) szigorúan tilos abban a helyiségben tárolni, ahol felhasználásra kerül (pl. a kazán vagy a kandalló/cserépkályha közvetlen közelében)!
Kapcsolódó cikkek:
Krausz Dóra blogja
„Csináljuk, de kedvvel!” – szeretett Nagyapám lelkesítő mondata vált egyik mottómmá, amikor úgy döntöttem, a mezőgazdaságban szeretnék értékteremtő munkát végezni egy élet hivatásaként. Ennek a célnak az eléréséhez a családomtól és barátaimtól támogató szeretetet és minden segítséget megkapok mind a mai napig. Korábbi tanulmányaimat Budapesten végeztem, gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnökként, ahonnan a fenntartható növénytermesztés és növényvédelem iránti elköteleződésem vitt egyenesen Gödöllőre. A Szent István Egyetemen növényorvos hallgatóként megszerzett tudásommal és egy dinamikus kutatócsoport tagjaként gyűjtött tapasztalataimmal szeretném a fenntartható növényvédelem és a környezettudatos háztáji gazdálkodás elveit minél több emberrel megismertetni. Bár még nekem is rengeteget kell tanulnom, e témákban szeretném segíteni a kedves Olvasókat annyi új ötlet, új tapasztalat, új szemlélet megosztásával, amennyi becsülettel módomban áll. Hiszem, hogy értő odafigyeléssel, kitartással, nyitottsággal és lelkes hozzáállással hosszú távon gyümölcsöző a Természettel való együttműködés.
