Hogyan termesszünk tűztövist?

Területi- és talajviszonyok

A Pyracantha bármilyen közepesen termékeny, napos vagy félárnyékos talajon megél, beleértve a nagyon száraz, jó vízelvezetésű talajokat és a nehéz agyagos talajokat is, feltéve, hogy azok nem hajlamosak a mocsarasodásra. Árnyékos helyeken, így az északi fekvésű falak melletti területeken a bogyóképződés csökkenhet. A tűztövis szabadon álló cserjeként vagy sövényként, illetve falra vagy kerítésre nevelve egyaránt termeszthető.

Ültetés

Ültetés előtt az ültetési területen dúsítsa fel a talajt egy vödörnyi szerves anyaggal és (70-100 g/m2 -re kiegyensúlyozott) általános felhasználású műtrágyával, majd villával keverje ezeket a talajba. Nem ajánlott azonban szerves anyagot vagy műtrágyát szórni az ültetőgödör aljára.

Amennyiben a tűztövist falra terítve neveljük, legalább 50 cm-es távolságra ültessük a faltól, hogy elkerüljük a fal tövében lévő szárazabb területet. A növények között 1,5-3 m távolságot hagyjunk, a sövénynövények között azonban 50 cm is elegendő.

Öntözés és tápoldatozás

A növényt a meghonosodásának elősegítése érdekében rendszeresen locsolnunk kell az ültetést követő években. Ezt követően azonban már a cserjéknek csak nagyon ritkán van szükségük az öntözésre. A falakra nevelt példányok száraz időszakokban is csak 10 naponta igényelik a locsolást.

Évente egyszer, a tél végén, 70-100 g/m2 mennyiségű általános műtrágyával tápozzuk, amire 5-8 cm vastag szerves mulcsot kell teríteni.

A talajtakaró egy legalább 5 cm vastagságú mulcsréteg legyen, amelyet késő ősszel és tél végén (november-február) terítünk szét a talaj felszínén. A mulcsot a fagy elleni védelem biztosítására, a növények növekedésének javítására használjuk (tápanyagokat adunk hozzá vagy növeljük a talaj szervesanyag-tartalmát, illetve csökkentjük a talaj vízveszteségét), valamint dekorációs célokra és a gyomok elnyomására. Ilyen például a jól megrothasztott kerti komposzt és az istállótrágya, a faapríték, a kavics, a sóder és a pala forgács.

Metszés és forma-kialakítás

A tűztövis jellemzően az előző évben hozott hajtásokon virágzik, ezért a metszés során igyekezzünk minél több kétéves hajtást meghagyva erre ügyelni. Metszéskor viseljünk vastag kesztyűt, hiszen ahogy a Pyracantha közneve (tűztövis) is mutatja, a növény hosszú, szúrós tövisei kellemetlen sérüléseket okozhatnak.

A Pyracantha két fő betegsége a gubacsatka (Aceria pyracanthi) és a Gombás feketefoltosodás (Spilóceás foltosság / Spelocaea pyracanthae). Előbbi nem okoz akkora károkat, hogy kezelést igényelne, utóbbi azonban látványosan tönkreteheti a növényt, ezért a gombás betegség által súlyosan fertőzött hajtásokat el kell távolítani a növényről. A fertőzést könnyű észrevenni, mivel ilyenkor a leveleket (és gyakran a bogyókat is) csúnya, fekete rücskös foltok borítják. A lehullott/eltávolított leveleket célszerű összeszedni és elégetni, hogy ezáltal is megakadályozzuk a betegség továbbterjedését. A gombaölő szerekkel való permetezés nagyon sokat segít, megelőzésképpen pedig olajos lemosópermetezés alkalmazását javasolják a szakemberek.

A tűztövis általában megbízhatóan reagál az erélyesebb visszavágásra is, ha például úgy döntünk, hogy a túlburjánzott cserjénknek új formát akarunk adni.

Szabadon álló cserjék

A szabadon álló cserjék esetében tavasszal csupán a nem kívánt, sérült vagy beteg hajtásokat kell eltávolítani.

Falra nevelt cserjék

A Pyracantha falra is nevelhető, ám ez esetben szükségünk lesz némi támasztékra, amit a legpraktikusabban egy könnyű huzalrendszer segítségével állíthatunk elő. A metszés elsődleges szerepe az, hogy a növénynek szép formát adjunk általa és láthatóbbá tegyük a cserjénken termő színes bogyókat. Tavasszal vágjuk vissza a kifelé növő hajtásokat, és ha szükségesnek látjuk, rövidítsük meg a többi hajtást is, hogy a növénynek szép formát adjunk. Ha a virágzás után vágjuk csak vissza az ágakat, az segít abban, hogy lássuk, mely részek bogyómentesek, mit lehet könnyű szívvel levágni.

Késő nyáron vágjuk vissza a vázat alkotó fő ágakból kiinduló összes mellékhajtást, a bogyós részekig (általában az oldalhajtás tövétől számított két-három levélnyire).

Ha a növényeket meg akarjuk „nyújtani”, az új, leveles hajtásokat kössük huzalokhoz vagy egy erre a célra kialakított rácshoz. Amíg a hajtások még hajlékonyak, ajtók vagy ablakok köré is nevelhetők.

Sövény

A Pyracantha-sövényeket tavasszal és a nyár vége előtt két-három alkalommal vágja vissza, de törekedjen arra, hogy minél több bogyó maradjon meg a növényen és lehetőség szerint igyekezzen megtartani a sövény körvonalát.

Szaporítás

A Pyracantha könnyen szaporítható magról és dugványozással is, ám földre érő hajtásai hamar gyökeret eresztenek, ezért érdemes ezzel a módszerrel szaporítani. Ez esetben a talajra érő ágakat egyszerűen le kell húzni a földre, leszorítani némi kavicstörmelékkel, majd pár hét múlva, amikor ezek az ágak meggyökeresedtek, leválasztani a növényről a saját gyökeres példányainkat.

Esetlegesen felmerülő problémák

• A pyracantha a gubacsatka (Aceria pyracanthi) és a Gombás feketefoltosodás (Spilóceás foltosság / Spelocaea pyracanthae) betegségeitől szenvedhet.
• A bogyók hiányát okozhatja: a túl sok metszés: A falakra nevelt növényeknek évente egyetlen visszametszésre van szükségük, hogy rendben legyenek, ilyenkor azonban ügyelnünk kell arra, hogy sose a virágos részeket vágjuk le, különben megritkul később a bogyótermésünk. Amennyiben sok bogyót szeretnénk az őszi-téli szezonban, ne az egész növényt metsszük meg, csak az oldalhajtásokat vágjuk vissza a nyár közepén a fent leírtak szerint.
• Elégtelen beporzás: A virágpor a hímivarú porzóról a nőivarú porzóra kerül, akár ugyanazon a virágon belül, akár két különböző virág között. Ezt általában megtermékenyülés és magtermelés követi. Egyes virágokat rovarok vagy más apró élőlények, másokat a szél porozza be. A virágok kézzel történő beporzása is lehetséges, ha új növényeket szeretnénk nemesíteni, vagy ha a sikeres beporzást akkor szeretnénk biztosítani, amikor kevés a természetes beporzó. Az elégtelen beporzás hideg tavaszi időjárás esetén fordulhat elő, különösen akkor, ha a növényeket nyílt, erős szélnek kitett helyeken termesztik, ami elriaszthatja a rovarokat. Ez akkor is előfordulhat, ha a növények csapadékos időszakban virágoznak, amikor a beporzó rovarok, például a méhek nem aktívak.
• Aszály: Gyakran száraz szegletekben, napos falakon fordul elő, és korai bogyóhullást eredményezhet, még akkor is, ha a beporzás sikeres volt. Száraz körülmények között 10 napos időközönként alaposan öntözzük meg a növényt, amíg a bogyók nyár végén színesedni kezdenek.
• Tápanyagok hiánya: A kálium (kálium) elősegíti a virágzást és a termésképződést. Kora tavasszal tápozzon 30 g/m2 -enként kálium-szulfát paradicsomtrágyával legalább az ágak vonalától 1 méterrel túlnyúló területig.
• Az életerő hiánya: A vékony, gyenge éves növekedést produkáló növények bogyók nélkül maradhatnak. Ellenőrizzük, hogy a termesztési körülmények megfelelőek-e, és a növényt nem támadja-e kártevő vagy betegség.
• Fagy: A késő tavaszi fagyok károsíthatják a virágokat, és így a növény nem képes bogyókat hozni. A virágok közelebbi vizsgálatig sértetlennek tűnhetnek.

A cikket fordította: Ordódy Eszter