A japán dérbabér nevelése

Virágzása, eredete és egyéb jellemzői

A japán dérbabér a rutafélék családjába tartozik, amelybe a citrusfélék, így a narancs vagy a citrom is beletartozik. A legismertebb nemzetség a Skimmia japonica, más néven Japán dérbabér. A növény Kelet-Ázsiából származik, és jellemzően kínai, koreai és japán erdőkben található, különösen az árnyékos, hűvös és nedves területeken. A növény sötétzöld, babérlevélszerű levelekkel rendelkezik, és körülbelül 1,5 m magasra nő. Az egyike azon kevés örökzöld fajtáknak, amelyeket egész évben díszcserjeként tartanak számon, mivel rendkívül dekoratív látványt nyújtanak bármilyen balkonon vagy kertben. Ősszel élénkpiros bogyókat hoz, amelyek egész télen át megmaradnak. Április és május között az apró, illatos virágai fehér és rózsaszín színben pompáznak.

A legtöbb kétlaki, ami azt jelenti, hogy a növényeknek vagy csak hímivarú, vagy csak nőivarú virágai vannak (tehát a porzó és a termő két külön növényen van). A növény nemének megállapításához nézze meg alaposan az egyes virágokat. Mind a nőivarú, mind a hímivarú növény jellegzetes bimbókat hoz, de csak a nőivarú növény képezi azokat az apró bogyókat, amelyek nyáron lassan pirosra színeződnek. Ahhoz, hogy ezek az élénkpiros dérbabér-bogyók kifejlődhessenek, szükség van egy hímivarú növényre a közelben, amely biztosítja a beporzáshoz szükséges virágport. Ha tehát dérbabérnek a bogyóját szeretné, mindenképpen ültessen legalább egy hímivarú- és egy nőivarú növényt.

A legszebb dérbabér fajták

• Skimmia japonica „Rubella”: Ez a fajta virágzó növény, vagyis tisztán hímivarú fajta. A bimbók sötétvörösek, a virágok pedig világos rózsaszínűek.
• Skimmia japonica „Temptation”: Ez egy nőivarú dérbabér. Amikor a fehér virágai megtermékenyülnek, augusztus és szeptember között kis, élénkpiros bogyókat hoznak.
• Skimmia japonica „Veitchii”: Szintén nőivarú dérbabér, piros bogyókkal és fehér-rózsaszín szirmokkal.
• Skimmia reevesiana: Ez a faj hímivarú és nőivarú virágokat is hoz. Egyetlen növény tehát már önmagában is képes termést hozni. A Skimmia reevesiana világos rózsaszín virágokat és piros bogyókat hoz.

Az ültetése: hol, mikor és hogyan?

A legjobban védett, árnyékos, kevés közvetlen napfényt kapó helyeken fejlődik. A dérbabért elültetheti önálló bokorként vagy csoportosan is. Ha egyetlen növényt nevel, tartson 1,5 m-es ültetési távolságot a többi növénytől. Ha csoportba telepíti, négyzetméterenként ne ültessen háromnál többet. A dérbabért fagymentes időben egész évben elültetheti, azonban a nedves talajban az egészséges növekedés és a gyökérfejlődés biztosítása érdekében az ősz a legmegfelelőbb időszak erre. A cserjék szeretik a humuszban és tápanyagban gazdag, enyhén savanyú (4,8 és 5,2 közötti pH-értékű) talajt. A hasonló körülményeket kedvelő jó kísérő növények közé tartoznak a rododendronok és a csarabok. Ha a talaj túl lúgos, a megfelelő pH-egyensúly megteremtése érdekében savanyú talajhoz való komposztot ajánlunk belekeverni.

Az ültetéséhez ásson ki minden egyes növény számára egy, a gyökérlabdánál körülbelül kétszer nagyobb gödröt, és töltse fel félig savanyú komposzttal. Ezután bőségesen öntözze meg a talajt, és egy lapát segítségével alaposan keverje össze az ültetőföldet és a meglévő földet. Ezáltal a talaj felszívja a vizet és megtartja a nedvességet. Tegye a dérbabér cserjét a gödör közepére, és a gödröt töltse fel a maradék savanyú komposzttal. A talajt enyhén nyomkodja le, és az ültetés után ismét öntözze meg. Az ültetés utáni első hetekben rendszeresen locsolja a talajt, hogy az mindvégig nedves maradjon.

Összefoglaló: A dérbabér ültetéséről

• Savanyú talajban nevelhető – szükség esetén módosítsa a pH-értéket.
• Ásson a gyökérlabdánál kétszer nagyobb gödröt, és töltse fel savanyú komposzttal.
• Keverje össze a meglévő földet és a komposztot bő vízzel.
• Helyezze a növényt a gödörbe, és töltse fel savanyú komposzttal.
• Enyhén nyomkodja meg a földet, és öntözze meg megint bőségesen.

A dérbabér konténeres nevelése

• Használjon megfelelő méretű konténert, és töltse meg enyhén savanyú komposzttal.
• Nyáron – különösen forró, száraz időben – rendszeresen öntözze a növényeket.
• Télen védje a cserepes dérbabért a fagytól.
• Nem alkalmas szobanövénynek: hűvös és nedves környezetet, valamint télen hidegebb körülményeket igényel.

A gondozása: metszés, öntözés és trágyázás

Igencsak szívós növény, amely a hidegebb hőmérsékletet, így a hazai teleket is jól tűri. A gondozás tekintetében is meglehetősen igénytelen.

Öntözés és trágyázás

A fiatal dérbabér cserjéknek legalább kéthetente öntözésre van szükségük, amíg a gyökereik meg nem erősödnek. Ha a cserje már megvetette a lábát, csak hosszabb szárazság idején kell öntözni. Az egészséges növekedéshez elegendő évente egyszer, tavasszal lassan oldódó műtrágyát adagolni hozzá. Fontos, hogy savanyú talajhoz való szerves trágyát használjon, mivel ez segít csökkenteni a lúgos talajok pH-értékét.

Hogyan történik a metszése?

Minimális metszésre van csak szükség, mivel a dérbabéroknak a cserjéi természetes módon rendezett tömör bokorként nőnek. Az elszáradt virágfejeket eltávolíthatja, de a nőivarú virágokat hagyja meg, hogy azok meghozhassák piros bogyóikat. Azokat az erőteljes hajtásokat, amelyek tönkretennék a kívánt formát, szintén meg lehet rövidíteni anélkül, hogy a cserje kárt szenvedne emiatt.

Mit tegyünk, ha a növény levelei sárgulni kezdenek?

A cserjék általában problémamentesen fejlődnek, de a levelek sárgulása annak a jele lehet, hogy valami nincs rendben. Ennek okai a leggyakrabban a következők:

• Túl sok nap/szárazság: A cserje levelein sárga foltok alakulhatnak ki, ha növény túl sok napnak vannak kitéve, vagy ha túlságosan száraz a levegő. Fontos, hogy elegendő árnyékot és nedves talajt biztosítsunk a növénynek, különösen gyökerei körül.
• Nem megfelelő talaj: Problémát okozhat a túl lúgos vagy meszes talaj is, mivel nehezen veszi fel a tápanyagokat az ilyen talajból. A növényt körülvevő talaj pH-értéke erre a célra alkalmas komposzttal vagy savanyú talajhoz való szerves műtrágyával csökkenthető.
• Tápanyaghiány: Ha tápanyaghiány lép fel, az gyakran a vas, a magnézium vagy a nitrogén hiánya miatt van. Nitrogénhiány esetén az idősebb levelek a hiány súlyosságától függően egyöntetűen világoszöldtől a sárgáig terjedő színűvé válnak. Magnéziumhiány esetén szintén az idősebb levelek érintettek először, de a levélerek zöldek maradnak. A vashiány viszont először a fiatalabb levelek elszíneződése formájában jelentkezik, míg a levélerek is zöldek maradnak. Ha a dérbabérnek a talaja túl lúgos, a magnézium- és káliumhiány kombinációja is előfordulhat. Ebben az esetben savanyú talajhoz való szerves műtrágya alkalmazása segít csökkenteni a pH-t.

Összefoglaló: Hogyan kezeljük a dérbabérnek a sárguló leveleit?

• Ültessük árnyékos helyre.
• Ültessük savanyú talajba.
• Használjunk speciális trágyát.
• Öntözzük esővízzel, kerüljük a csapvizet.

A dugványozásának egyszerű lépései

A dérbabért meglehetősen könnyű szaporítani, ennek legegyszerűbb módja a dugványozás. A dugványokból származó új növények ugyanolyan neműek lesznek, mint az anyanövény. A dugványozáshoz június és szeptember között vágjon kb. 15-20 cm hosszú hajtásokat, és távolítsa el róluk az alsó 3-4 levelet. A dugványokat helyezze kétharmad részben savanyú földdel és egyharmad részben homokkal elkevert cserépbe. Gyakran öntözze meg, hogy a talaja állandóan nedves legyen. Az új dérbabéreket télen tartsa fagymentes helyen.

A téltűrése és fagyvédelme

A legtöbb fajta dérbabér cserje téltűrő, így akár a -20 °C-os hideget is gond nélkül átvészelhetik. Az idősebb, jól megtermett növényeknek a legtöbb régióban nincs szükségük fagyvédelemre, a frissen ültetett és fiatalabb növényeknek azonban igen. A legjobb, ha ezeket a növényeket egy réteg levéllel, fenyőágakkal vagy szalmával takarja le. A cserepes dérbabér cserjéket a téli hónapokban tartsa hűvös, de fagymentes helyen, ahol azonban minimális fényt is kapnak a növények.

Mérgező növény a dérbabér?

A dérbabér minden része enyhén mérgező. Alkaloidokat tartalmaz, amelyek kis mennyiségben émelygést okozhatnak. Szerencsére a háziállatok általában nem érdeklődnek a növények iránt. A piros bogyóit azonban télen szívesen fogyasztják a madarak, számukra a termés nem okoz gondot.

A cikket fordította: Ordódy Eszter