Mandragóra amit termesztéséről tudni érdemes

A mandragóráról szóló történelmi és mitológiai írások, valamint a gyógyászati jellegű szakirodalomi feljegyzések minden bizonnyal sok kertészben ébresztenek kíváncsiságot, hiszen egy ilyen ritka és különleges növény magról való nevelése nem csak kifizetődő, de rendkívül izgalmas feladat is egyben. Ha pedig alaposabban megismeri ezeket a titokzatos növényeket, meglátja, ez még inkább arra ösztönzi és inspirálja majd, hogy saját mandragórákat neveljen a kertjében. Az elsajátított ismeretanyag pedig nem csak kellő magabiztosságot ad, de az olyan mérgező növények nevelése esetén, mint a mandragóra, a biztonságos termesztés érdekében elengedhetetlenül szükséges is.

Az alábbi útmutató segítségével megismerheti a mandragórának a leggyakoribb fajtáit és mindazt, amit a növény szaporításáról és neveléséről tudnia kell.

Mandragóra múltja és megjelenése

A nemzetség fajai hioszciamint és szkopolamint tartalmaznak. Ezek erősen mérgező tropán alkaloidok, amelyek lenyelés esetén olyan durva mellékhatásokat okoznak, mint homályos látás, a szájszárazság, a hányás, a nyelési nehézség és végső esetben az anafilaxia. Ezeknek a növényeknek minden része mérgező, ezért soha, semmilyen körülmények között ne fogyassza el őket! A szerencsegyökér minden faja hasonló tulajdonságokkal rendelkezik.

A növény legszembetűnőbb jellegzetessége az elágazó főgyökérzete, amely formáját tekintve egy emberi testre hasonlít, fejjel és törzzsel, valamint kitárt karokkal és lábakkal. Ezek akár 120 cm hosszúra is megnőhetnek. Két arasznyi hosszú, 10-15 cm széles, zöld, ovális vagy hosszúkás, szőrös tőlevelei szétterülnek a talajon. A téli hónapok végén a levelek megnyúlnak, a növény ilyenkor kezd virágozni. 2-3 cm-es, egyenként öt szirmú, igen illatos lila árnyalatú virágai a hajtáscsúcsokon nyílnak. A felső állású, kétrekeszű magház a porzókon túlnyúlik, a növény lédús bogyótermése sárgásfehér, szőrös, sokmagvú. A magok többnyire fél centiméternél valamivel nagyobbak. A bogyók illata általában erőteljes és kellemes. A nyári terméskötődés után a növény nyugalmi állapotba kerül, majd télen újjáéled és új hajtásokat hoz.

Persze az egyik legfontosabb kérdés továbbra is fennáll: Hány mandragóra faj létezik?

A botanikusoknak hosszú évek óta megoszlik erről a véleménye, hisz’ a különböző útikönyvekben és szakkönyvekben elfeledett fajták sokaságával találkozhatunk. Ami biztos, hogy a két legjelentősebb faj, amelyet egészségügyi vonatkozásuk és a nekik tulajdonított mágikus erő miatt számos szövegben megemlítenek, a M. officinarum és a M. autumnalis. Mindkét faj Európa déli részén, a Földközi-tenger mentén őshonos. Vannak azonban olyan taxonómusok, akik szerint a legújabb rendszertani besorolás értelmében ez a két faj technikailag tulajdonképpen ugyanannak a fajnak tekinthető, a növények virágzás idejének szezonális eltérését azonban ez a feltételezés nem veszi figyelembe.

A Közönséges mandragórának nevezett M. vernalis tavasszal, míg közeli rokona, a M. autumnalis pedig ősszel virágzik. Két további gyakran említett faj a M. turcomanica és a M. caulescens. A M. turcomanica vagy török mandragóra az iráni Kopet Dag-hegységben honos és ritka növénynek számít – egyes taxonómusok szerint azonban ez a M. officinarum egy helyi fajtája vagy alfaja, amely azonban csak azért tér el némiképp a szokványos jellegzetességektől, mert az adott földrajzi helyhez alkalmazkodott.  A M. caulescens, közismert nevén a himalájai szerencsegyökér a Himalájában, nevezetesen Kína délnyugati részén és Mianmarban őshonos. A M. caulescensről első ízben Sir Joseph Dalton Hooker brit botanikus és felfedező írt 1883-ban. Ez ma már elismert, elfogadott fajnak számít, amelynek számos alfajáról írtak már egyedi jellemzőkkel, így a taxonómusok ezeket a példányokat ma már valóban himalájai mandragóra fajú növényeknek tekintik. A mandragóráknak a fajai nem tévesztendők össze a Podophyllum peltatum vagy a Bryonia alba fajokkal. Az utóbbit néha hamis mandragórának is nevezik.

Hosszú és gazdag múltra tekint vissza. Egykor úgy tartották, hogy ha az ember nem fogja be a fülét a mandragóra gyökerének földből való kihúzásakor, az erőteljes rizóma által kibocsátott sikolyok megőrjíthetik, sőt meg is ölhetik azt, aki olyan bátor volt, hogy megbolygassa a varázserejű növényt.

Ma már a hozzáértő és kellő tapasztalattal rendelkező szakemberek magabiztosan használják az erőteljes és potenciálisan halálos növényi összetevőket a természetes gyógymódok során, de a gyógyászati felhasználása a fentiekből eredően igencsak ritka. A népgyógyászat régen a mandragóra gyökeret alvást elősegítő és fájdalomcsillapító hatása miatt alkalmazta, de afrodiziákumként és termékenység-növelő „varázsszerként” is igencsak kelendő volt. A szerencsegyökér első írásos említése a Teremtés Könyvéből, a héber Biblia és a keresztény Ószövetség első könyvéből származik. Ezekben az ősi szövegekben Ráhel a mandragórák gyökereit használja a gyermek fogantatásához. Azonban görög mitológiában is számos esetben megjelenik, a növényt ma is körüllengő mondák nagy része ennek tulajdonítható.

Noha meglehet, korábban sosem látott még élő mandragórát, jó eséllyel már több filmben és könyvben is találkozott ezzel a különleges növénnyel.

A boszorkányos erővel bíró gyógynövény

A legtöbb botanikus kertben nem valószínű, hogy mandragórára bukkan, abban azonban biztos lehet, hogy az Egyesült Királyságban található Alnwicki botanikus kert szigorúan őrzött részlegében, az elképesztő látványt nyújtó, kizárólag halálosan mérgező növényeknek otthont adó Méregkertben megtalálható. A New York-i Metropolitan Museum of Art Cloistersben található Bonnefont gyógynövénykertben a középkori kertek növényei között szintén megtalálható a szerencsegyökér.

Szaporítása

Az új mandragórák nevelésének leggyorsabb módja a dugványozás, bár ez, a növény mérgező mivolta miatt nem igazán javallott módszer, cserepes mandragórák pedig nemigen kaphatók a faiskolákban. A különleges növényekkel foglalkozó kertészeknek köszönhetően azonban meglehet, a weben talál olyan oldalt, ahol eladásra szánt magot vásárolhat. A növényt könnyű magról szaporítani, ha megteremti a szükséges körülményeket és elegendő türelemmel rendelkezik. Amennyiben úgy dönt, hogy belevág a magról való szaporításba, mindenképp viseljen kesztyűt!

Magvetés

• A magvetés sikere részben azon múlik, hogy friss vagy száraz magok állnak-e a rendelkezésére. Ha ugyanis régebbi magokat használ, akkor a vetés előtt egy-két napig áztassa be őket vízbe. Számoljon úgy, hogy több magot vet, mint amennyire úgy gondolja, hogy szüksége lesz, mivel a csírázási arány néha alacsony.
• A frissen szedett magokat a lehető leghamarabb el kell vetni, ideális esetben a szabadban. Ezeket érett példányokról lehet gyűjteni, amikor a termés már érett és puha, bár egyes kertészek sikeres csírázásról számoltak be azután is, hogy zöld állapotban szedték le őket, és hagyták, hogy beérjenek.
• Távolítsa el a gyümölcshúst, majd vesse el a magokat.
• A mandragóra magok csírázásához rétegezésre van szükség, és az őszi és téli szabadtéri körülmények biztosítják a nedvesség és a hőmérséklet-ingadozás szükséges mértékét, hogy tavasszal beinduljon a csírázás és a növekedés. A magokat körülbelül 1,2 cm mélyen vesse el a kiválasztott ültetési területre úgy, hogy a növények között legalább 30 cm hely maradjon. Ezeket a körülményeket beltéren is utánozhatja, ha a magokat egy nedves homokkal teli zárható zacskóba helyezi, és a hűtőszekrénybe teszi körülbelül egy-három hónapra, amíg készen nem állnak arra, hogy elvetesse őket beltéren, konténerekben vagy a szabadban.
• Konténeres vetéshez egy nagyobb méretű edény is megfelel, amelyet jó vízelvezetésű talajközeggel, például hagyományos kaktuszfölddel töltenek meg. Helyezze a magokat néhány centiméter távolságra egymástól, óvatosan nyomkodja meg a földet, és öntözze be őket.
• A különálló magokat 10 cm átmérőjű, biológiailag lebomló cserepekben is el lehet indítani, hogy megkönnyítsük a későbbi átültetést. Ezeknek a növényeknek érzékeny a főgyökere, ezért az egészséges növekedés érdekében ajánlatos elkerülni a gyökerek károsodását.
• A fény és a meleg elősegíti a gyorsabb csírázást. Tartsa egyenletesen nedvesen a talajt, a magtálcát / cserepeket pedig olyan világos helyre tegye, amely közvetlen napfényt kap, és amelynek hőmérséklete 21-22 C fok között marad. Ha a körülmények lehetővé teszik, elhelyezheti a cserepeket egy védett szabadtéri helyen, üvegházban vagy akár beltérben is. A csíráztatáshoz használjon növénynevelő lámpát és talajmelegítő lapokat.
• É ezen a ponton lép be a képbe a türelem, mivel a rétegezéstől és a vetéstől kezdve a csírázásig, majd a palántanevelésig (az adott körülményektől és a választott módszertől függően) néha nyolc-tizenkét hónap is eltelhet.
• Az állandó fény és meleg fenntartása segíthet felgyorsítani a folyamatot a magok elültetése után, különösen, ha frissen begyűjtött magokkal dolgozik – ha szerencsés, meleg és napos helyen akár már három hét múlva csírákat láthat!
• A palánták kihajtása után továbbra is tartsa fenn az optimális talajnedvességet, amíg a növények ki nem fejlődnek.

Dugványozás

• Ha gyökérdugványokhoz tud jutni, akkor a megvetésnél lényegesen gyorsabban nevelhet új példányokat. Ezen a ponton azonban ismételten figyelmeztetni szeretnénk arra, hogy a mandragóra gyökerekkel való munka során viseljen kesztyűt, hogy megvédje bőrét az azon keresztül könnyen felszívódó mérgező tropán alkaloidáktól.
• A három-négy éves, érett növényekről a legjobb gyökérdugványokat venni, ezt ősszel vagy télen kell megtenni. Azt azonban vegye figyelembe, hogy az „anyanövények” a gyökerek megbolygatása után sokszor nem tudnak jól fejlődni.
• A növény körül jelöljön ki egy széles kört, majd óvatosan ássa ki a gyökér egy részét és lazítsa fel a talajt. Egy tiszta éles késsel vágja le a gyökereket, lehetőleg tiszta elágazási pontokon egy-egy „kart” vagy „lábat” levágva – ezek hossza változó lehet. Ültesse át az anyanövényt, majd fogja a dugványokat és ássa el őket körülbelül 5 cm-rel a talaj felszíne alá egy megfelelő magasságú, homokos talajjal feltöltött cserépbe. Alaposan öntözze meg és hagyja, hogy a felesleg a vízelvezető lyukakon át távozzon.
• A cserepet tegye világos, védett helyre. Ügyeljen az optimális talajnedvességre, amíg a növény új hajtásokat nem hoz.

Magoncok átültetése

• Ha már kinőttek a bébi mandragórák növényei, állandó helyre ültetheti őket. Ha eleve nagyobb cserepekben / konténerben nőnek, akkor ott is maradhatnak, és a továbbiakban akár beltéren, akár a szabadban is nevelhetők.
• Az egymás mellett szorosan elhelyezkedő palánták ritkításra szorulhatnak, hogy a növényeknek elegendő helyük legyen a terjeszkedéshez, ezért ennek megfelelően tervezzen, ha nem akarja veszni hagyni a kihúzott palántákat.
• Ne feledje, hogy igencsak körültekintően kell megterveznie, hová ülteti a kertjében mandragórát, hogy távol tartsa a kíváncsi gyermekektől és a háziállatoktól, illetve az általuk gyakran látogatott területektől.
• Amennyiben úgy dönt, hogy a palántáit a szabadföldben neveli, néhány dolgot figyelembe kell vennie. Először is, a tavasz az optimális időpont az átültetésre, miután a növények már nincsenek nyugalmi állapotban és a fagyveszély is elmúlt. Másodszor, a talaj típusának és a fényviszonyoknak is megfelelőnek kell lenniük. A leendő ültetési területen alaposan lazítsa fel a talajt, és ha szükséges, a megfelelő vízelvezetés érdekében javítsa fel homokkal. Ásson a gyökérzet kétszeresének megfelelő méretű gödröt, és ültesse el a palántát úgy, hogy a gyökérlabda teteje a talajjal egy szintben legyen. Jól öntözze meg.

A mandragóra nevelése

• Mély, homokos, enyhén lúgos vagy semleges talajt kedveli. Napsütéses helyeken fejlődik igazán jól, de némi árnyékot is elvisel. Nem kedveli a magas páratartalmat. Ha melegebb éghajlaton él, javasoljuk, hogy a szélsőséges hőségtől való védelem érdekében ültesse át félárnyékos helyre a növényt.
• Az aktív növekedése tél végén kezdődik, az év legmelegebb nyári időszakában pedig nyugalmi állapotba kerül.
• A növény számára feltétlenül biztosítani kell a jó vízelvezetésű talajt – a gyökérfejlődés elősegítése érdekében a talajnak laza szerkezetűnek kell lennie.
• A homokkal és szerves anyagokkal történő feltöltés sokat segíthet a vízelvezetés optimalizálásában, az agyagos talajba való ültetés azonban nem ajánlott.
• Ha az elültetett mandragórát csak akkor öntözi meg, amikor a talaj néhány centiméter mélyen teljesen kiszáradt, az segít megelőzni a rothadást. Évente egyszer, kora tavasszal adjon komposztot a talajhoz, hogy az erőteljes növekedést ösztönözze.

Termesztési tippek

Törekedjen a biztonságra! Ne termessze a mandragórát olyan helyen, ahol gyermekek vagy háziállatok tartózkodnak, illetve ne ültesse zöldségek és gyümölcsök közelébe, a kertben.

Gondozás

Ha a mandragórát a kertbe ültette, akkor valamikor érdemes lehet ritkítani az állományt, mivel ezek a növények a föld alatti rizómáikon keresztül könnyen terjednek. Ez lehetőséget teremt arra, hogy gyökérdugványokból új példányokat szaporítson, a három-négyévenkénti osztás pedig elősegíti a megfelelő légáramlást. A növények osztásakor mindenképpen viseljen kesztyűt, és óvatosan ássa ki a gyökereket, hogy ne sértse meg őket. Az osztást akkor érdemes elvégezni, amikor a növény nyugalmi állapotban van.

Ha konténerben termeszti a mandragórát, előfordulhat, hogy a növény idővel kinövi a cserepét. Óvatosan fordítsa meg az edényt, és az átültetés előtt ossza el a gyökereket, majd az egyes gyökérdarabok méretének körülbelül kétszeresét-háromszorosát kitevő edényt válasszon. A fű és a gyomok távol tartása elősegíti a mandragórának a terjedését, az előző évi elszáradt lombozatot pedig még az új hajtás megjelenése előtt el lehet távolítani. Ha nem szeretné, hogy a növények bogyókat és magokat hozzanak, az elhervadt virágokat vágja le.

Hol vásárolhat mandragóra magot és palántát?

A magokat és palántákat nehéz beszerezni. Azt javasoljuk, hogy nézzen utána a helyi forrásoknak, beleértve a ritka növényekre szakosodott faiskolákat, növénytermesztőket és gyógynövényes bioboltokat. Ha ismer olyan helyi növénytermesztőt vagy kertészt a környéken, aki mandragórát termeszt, kérdezzen rá, hogy esetleg gyűjthet-e néhány termést az ő növényeiről, miután azok beérnek, hogy elvethesse a magokat a kertjében. Ha olyan területen él, ahol a mandragóra őshonos, ne ássa ki a vadon élő növényeket, és ne gyűjtsön dugványokat vagy magokat olyan területeken, ahol ez nem megengedett.

Kártevők és betegségek kezelése

A mandragórát kevés kártevő meri zavarni. Amelyek mégis megteszik, azok könnyen ellenőrizhető „ismerős” kerti ellenségek, amelyek általában a gazdagon növő növényeket támadják meg, hogy megrágcsálhassák őket. Minden kertben hasznos lehet, ha a kártevők elleni védekezéshez olyan ragadozókat vonzunk be, mint a madarak és a békák, és biodiverz fajok elültetésé támogatjuk a kártevők elleni védekezést.

Csigák és meztelencsigák

Nem nehéz felismerni a csigákat vagy az általuk okozott károkat. A leveleken vagy a virágokon lakmároznak, nagy lyukakat és nyálkás nyomokat hagyva maguk után, és könnyen elpusztíthatják a palántákat. Létezik néhány hatékony organikus módszer az ellenük való védekezésre. Kézzel is le lehet szedni őket a növényekről, de sörrel, nyers burgonyával vagy káposztalevéllel is el lehet csalogatni őket a növényektől.

Gyökérrothadás

Gyakori betegség, amelynek sok növény áldozatul esik, ezért fontos, hogy a mandragórát  jó vízelvezetésű talajban neveljük. A túltelítettség vagy a pangó víz rothadáshoz vezethet, ám mire a levelek fonnyadása vagy sárgulása a talajfelszín felett láthatóvá válik, a rothadás általában már előrehaladott stádiumban van. Gondoskodjon arról, hogy a növényei talaja jó vízelvezetésű legyen mind a szabadföldben, mind a konténerekben és kerülje a túlöntözést. A gyökér fekete és rothadt részeit esetleg kiáshatja és levághatja, de valószínűleg az a legjobb, ha a rothadt példányokat kidobja, és újrakezdi az egészet.

A mandragóra felhasználása

A nevelése izgalmas feladat, hiszen a növény látványa egyedülálló, titokzatos, gótikus hangulatot áraszt. Akár cserépben, akár szabadföldben neveli, magával ragadja a figyelmet. Ügyeljen arra, hogy a mandragórát kizárólag olyan helyre ültesse, ahol a gyerekek és a háziállatok nem érhetik el, és arra is, hogy a növény közelében ne legyenek ehető zöldségek és gyümölcsök. Érdemes emellett is a növény mellé egy figyelmeztető táblát helyezni. Sok kertész a nevelését épp a veszélyessége miatt tartja izgalmas feladatnak, ám kizárólag dekorációs célú felhasználásra.

Gyorstalpaló termesztési útmutató

Növénytípus:	Évelő lágyszárú.
Virág / lombozat színe:	Világos lila, fehér/zöld.
Őshonos:	Dél-Európa, Irán, Mianmar, Kína délnyugati része.
Fenntartása:	Egyszerű.
Tolerálja:	A félárnyékot.
Virágzás ideje:	Tavasszal vagy ősszel.
Talajigény:	Szerves anyagokkal kiegészített homokos talaj.
Fényigény:	Napos, félárnyékos helyeken érzi jól magát.
A talaj pH-értéke:	6,0-7,0.
Érési idő:	2 év a termés beéréséig.
Talajszerkezet:	Jó vízáteresztő képességű földben érzi jól magát.
Távolság:	60-90 cm.
Vonzza:	A méheket és más beporzó rovarokat.
Ültetési mélység:	1/2 cm (magok), 4 cm (dugványok), gyökérlabda a talaj szintjén ( átültetések esetén).
Felhasználás:	Mágikus kertekhez, dísz- és méregkertekhez.
Magasság:	30 centiméter.
Szélesség:	60 cm.
Rend:	Burgonyavirágúak (Solanales).
Vízigény:	Mérsékelt.
Család:	Burgonyafélék (Solanaceae).
Nemzetség:	Mandragóra (Mandragora)
Gyakori kártevők és betegségek:	Csigák, meztelencsigák, gyökérrothadás.
Faj:	M. officinarum

Gótikus kertek növénye: a varázslatos mandragóra

Legyen Ön is részese a misztériumának, méghozzá a növény termesztésével! Akár konténerben, akár a kertben ülteti el, meglátja: ezek a növények kétségtelenül szórakoztató beszélgetések tárgyát képezik majd a jövőben. A mandragóra egy kísértetiesen szép növény, amely remekül mutat gótikus ihletésű kertekben. Történelmi múltja, gyógyászati felhasználása, mérgező tulajdonságai és lenyűgöző megjelenése egytől-egyig hozzájárulnak a körülötte kialakult varázslathoz.

A cikket fordította: Ordódy Eszter