5 éves kis vérszilvafánkon száradnak el a levelek. Teljesen összepöndörednek, zsugorodnak és szétmorzsálódnak. A még meglévô levelek is konyultan csüngnek lefelé. Kb. egy hónapja kezdődött és egyre rosszabb a helyzet. A képen látható rovart találtuk egy levélen, de zöld tetveket nem látunk.
Aki válaszol:
Dr. Csorba Virág kertészmérnök, növényorvos
Kedves Kérdező!
A vérszilva elnevezés alatt a mirabolánnak is nevezett cseresznyeszilva (Prunus cerasifera) vörös levelű változatait értjük, melyek közeli rokonságban állnak ezáltal a csonthéjas gyümölcsfajokkal. Megjelenő betegségeit és kártevőit is tehát rokon fajai által ismerhetjük meg. A küldött képek alapján azt látom, hogy valami a fiatal hajtásvégek lankadását, majd pedig elhalását váltja ki.
A tünetek okáért valamely gyümölcsmoly lárváit tenném felelőssé. A keleti gyümölcsmoly által károsított, hervadó hajtásrész belsejében a kártételt okozó hernyó még megtalálható. Később, amikor a hajtáscsúcs elszáradt, akkor már csak a hernyó rágásképét és a maga után hagyott ürüléket találjuk meg a károsítás helyén. A barackmoly tavaszi hajtáskártétele is hasonlít a keleti gyümölcsmoly kártételéhez, viszont annak károsítására mindig korábban, a kisebb, 3-4 leveles hajtásokon számíthatunk először, hiszen e faj lárva alakban telel át. A termések megjelenése után jellemzően már a hajtások helyett inkább a kötődött terméseken folytatják tovább a táplálkozást a hernyók. A károsított gyümölcsök később rendszerint mind le is hullanak a fákról.
Elsősorban azt tudnám tanácsolni, hogy a hervadás tüneteit mutató részeket kellene levágni, megvizsgálni, hogy láthatók-e benne táplálkozó hernyók. Hernyók jelenléte esetében a még nem elszáradt, de konyuló hajtásvégek lemetszése, ezek összegyűjtése és megsemmisítése fontos, hiszen ezzel a kártevő közvetlenül pusztítható el. A keleti gyümölcsmoly esetén előrejelzésükre jól alkalmazhatók a szexferomon csapdák, melyek által a lárvakeléshez igazítható a kémiai védekezés is.
A csonthéjas gyümölcsfajokon az évben nagyon súlyos tüneteket figyelhettünk meg a hajtás- és virágelhalást okozó moníliafaj által. E tünetek között szerepel a virágok csésze- és sziromleveleinek barnulása és lankadása, valamint a fiatal hajtások lankadása, majd pedig elhalása egyaránt. Az ilyen beteg részeket mindenképp érdemes eltávolítani, legalább az egészségesnek tűnő részből is 10 cm hosszúságot levágni, majd pedig egy gombaölő szeres kezelést is végezni.
A képen valószínűleg valamely lombrágó vagy sodrómoly hernyója látható, mely a levelek rágásával, azok összesodrásával okozhat kárt, de nem a hajtások elhalásával.
