Azt gondolnánk, hogy kőbevésett adat a sor- és tőtávolság, pedig kicsit más szemléletet fogok most bemutatni, ami nálunk a gazdaságban is bevált.
Aki intenzív zöldségtermesztéssel foglalkozik, tudja jól, hogy mennyire eltérők a sor- és tőtávok a házikerti veteményezéshez képest, és mennyire fajtafüggő tud lenni ráadásul az a szám, amit a hobbikertben valahogy nagyon szigorúan betartva próbál a legtöbb kezdő kertész kivitelezni.
Ezek a számok olyannyira nem kőbevésett adatok, hogy talán azt lehetne mondani, hogy irányadók maximum, bátran kísérletezhetünk vele. Tudom, hogy ezzel a gondolatommal most parázsba nyúlok, de máris felvázolom azt az elvet, amit mi a gyakorlatban is alkalmazunk.
Szabadföldtől a magaságyásig
Amikor hobbikertben elkezdünk kertészkedni, akkor kismillió irányzattal találkozunk: módszerek, technológiák, mit és hogyan érdemes, így mulcsozzunk, úgy társítsunk, így takarjunk, és a lista végtelen.
A szabadföldön más viszonyok uralkodnak, mint egy magaságyásban: egy magaságyásban például sokkal nagyobb tőszámot is tudunk tartani, mint azt szabadföldön tennénk.
Gondoljunk vissza arra az írásomra, ahol a víztározós magaságyásban való termelést mutattam be részletesebben, hogy mennyire sok növény megfért stabilan egymás mellett úgy, hogy bő termést is adtak. A történetben a kápia paprikák szerepeltek, ahol egy négyzetméterről 230 körüli nagyméretű paprikát szüreteltünk egy szezon alatt! De a trükk itt nemcsak a nagyobb tőszámban, tehát a kisebb sor- és tőtávolságban rejlett, hanem a kiegyenlített vízmennyiségben is!
Talajtakarás mulccsal vagy sűrű növényzet?
A sor- és tőtávolság adatok egy vetőmag tasakján a monokultúrához vannak beállítva, amikor a karfiol mellé karfiol kerül, a paradicsom mellé paradicsom. De máris felveti a kérdést, hogy növénytársításnál viszont melyik növény adatait nézzük?
Ha nem mulcsozással akarunk talajt takarni, akkor a szűkebbre szabott térközök lesznek a barátaink. Főleg akkor, ha lépcsőzetesen ültetünk és a magasra nevelt paradicsom alá kerül be a bazsalikom, és mondjuk a metélőhagyma vagy metélőpetrezselyem, hiszen térben eltérő helyet is foglalnak el, miért ne lehetne akkor társításban is kihasználni ezt a helytakarékos megoldást?
Mivel a növények lombja is árnyékolja a talajt, így arra kell főleg figyelni, hogy megfelelő “bokorméretet” tudjanak fejleszteni. Ezt a térbeli elhatárolással nem vízszintesen kell sokszor megvalósítani, hanem tervezhetünk egymás fölé építkezéssel is. Így akkor már borult is a klasszikus sor- és tőtáv esete, mert sokkal jobb helykihasználást értünk el.
Befolyásolja-e az öntözést és tápanyagozást?
Egy víztározós és önöntözős magaságyás esetén talán lehet azt mondani, hogy nagyságrendi eltérés nincs egy sűrűbb ültetésnél, mert messze nincs annyi veszendőbe menő víz és tápanyag, mint szabadföldbe ültetve.
Szabadföldbe ültetésnél viszont több vízre és tápanyagra is szükség lehet ahhoz, hogy minden kiegyenlítettebben fejlődjön. Ettől függetlenül a növényvédelmi oldalon meg figyelni kell a növénytársításra, mert a sűrűbb ültetés magával hordozza a növényvédelmi kockázatokat, hiszen a levelek, termések nehezebben száradnak fel eső és öntözés után, jobban el tudnak bújni a kártevők is. Ebben lehet partner a növénytársítás, amit akár kockásfüzetben, akár egy biokerttervező applikációban könnyen magunk is megtervezhetünk.
