„Sokkal nagyobb a fatermő képessége annak az erdőnek, amelynek nagy mennyiségű holt- és elegyfája van és a vízgazdálkodása is megoldott, mint azé, amelyben a hagyományos elvek szerint folytatják az erdőművelést. Fát is ugyanannyit lehet kivenni ezekből, mint a vágásos üzemmódú erdőkből, csak ez sokkal nagyobb odafigyelést és több munkát kíván meg.” A WWF Magyarország közreműködésével megvalósuló CLIMAFORCEELIFE projektben részt vevő magán-erdőgazdálkodók olyan erdőkezelési megoldásokat alkalmaznak és próbálnak ki, amelyek segítségével javítható az erdők természetessége és ezáltal növelhető ellenálló képességük a klímaváltozás hatásaival szemben. Mi Laczkó Pétert kerestük fel, az ország északi részén, a Zempléni-hegységben.
Mint azt Bódis Páltól, a projekt hazai koordinátorától megtudtuk, a szervezet és résztvevők tulajdonképpen egymást választották ki a feladatra. Ezeknek az erdőgazdálkodóknak már a meglévő gazdálkodói gyakorlata is példás, haladó irányt képvisel, ennek következménye az, hogy az elmúlt években kapcsolatba kerültek a WWF–fel is. A projektgazda fontosnak tartotta elmondani azt is, hogy ezt a szakmai irányt olyan példákon keresztül szerették volna megmutatni, mely mások számára is alkalmazható, és – közel sem mellékes – pénzügyileg fenntartható…
Fejtörő játék Pro Silva elvek alapján..
Laczkó Péter mindennek a szempontrendszernek a legteljesebb mértékben megfelelt, hiszen az erdésztechnikus 1996 óta egyéni vállalkozóként végez erdészeti szakirányítást 550 hektárnyi területen. További 350 hektár területen pedig erdőgazdálkodóként tevékenykedik, Pálháza, Háromhuta, Füzér és Füzérkajata községek határaiban. Mindezt olyan színvonalon teszi, hogy munkáját 2016-ban Élő Erdő Díjjal ismerte el a WWF Magyarország. A természetvédelmi szervezet a Natura 2000 erdők legjobb erdőgazdálkodói számára írta ki a pályázatot, amelynek keretében öt régió erdészeit díjazták. Az észak-magyarországi régióból beszélgetőtársam kapta az elismerést.
Péter felidézi, hogy 2002-ben ismerkedett meg a Pro Silva Hungaria Egyesülettel, illetve a Pro Silva elvek szerinti erdőgazdálkodással, attól kezdve ezeknek megfelelően kezdte el a területeit művelni. A Pro Silva elveket alkalmazó szakemberek valószínű, hogy felszisszennek, hogy annyival ’letudom’ ezt az igen komplex módszert, hogy ez egy a folyamatos erdőborítást biztosító erdőgazdálkodási mód, amelyben nincsenek tarvágások. Ígérem, jóvá teszem, rövidesen teljes cikket szentelek a témának. A Zempléni-hegységben tarvágások gyakorlatilag nincsenek, Péter folyamatos erdőborítást eredményező módon, a szálalás elvei szerint gazdálkodik. Az általa kezelt valamennyi terület Natura 2000 besorolás alá esik, nagy részük pedig a Zempléni Tájvédelmi Körzethez tartozik.
Nagyon ritkán esik szó arról, hogy a Natura 2000 hálózat működésének mi az alapgondolata. Arra gondolok, hogy az itt található, védelemre szoruló fajok fennmaradását és gyarapodását a napi gazdálkodási tevékenységgel összhangban kell biztosítani. Ez közel sem egyszerű feladat, itt már nem elég az, amit az iskolában tanultunk. Ez tulajdonképpen egy fejtörő játék, amelyet én igen nagy örömmel játszom”.
Házigazdám a programba egy 65 éves, 12,4 hektár területű gyertyános kocsánytalan tölgyes erdővel lépett be. A terület Natura 2000 besorolású, természetszerű, elsődleges rendeltetése szerint faanyag termelést szolgáló erdő, amelyben az erdőterv szerint március 15. és július 15. között időbeli korlátozás van. Az erdőterv megjegyzése szerint szürke farkas élőhelyéül szolgál. A 12,4 hektáron, 2002-től kezdődően az erdőgazdálkodás a Pro Silva módszer szerint történt, 2020 óta pedig örökerdő üzemmódban van kezelve.
Klímaváltozás következményei szemmel láthatóak
A klímabarát erdőgazdálkodást célzó együttműködés első lépéseként a projektgazda a partnerekkel elkészítette a bemutató területek klímaadaptációs terveit, amelyek jelenleg is elérhetők a CLIMAFORCEELIFE projekt honlapján. Majd elkezdődött a tervek megvalósítása, az elért eredményeket a hétéves közös munka során terepi programokon, szakmai workshopokon ismertetik, vitatják meg. Ahogy a koordinátor összefoglalja, az őshonos fafajokból álló erdők esetében a természetes folyamatokra alapozó, genetikai és szerkezeti változatosságot erősítő, valamint a víz visszatartását célzó beavatkozásokat kell megvalósítani. Ezek erősítik az erdők ellenállóképességét, és egyúttal hozzájárulnak az erdei mikroklíma megőrzéséhez, javításához is.
A területet járva Pétert arról kérdezem, hogy milyen jelek utalnak itt leglátványosabban a klímaváltozásra.
Ami a leginkább szembetűnő, hogy az erdei patakoknak, illetve a forrásoknak a vízhozama szemmel láthatóan csökken. Ezenkívül jóval kevesebb a havas napok száma, hosszabb a vegetációs idő, így fokozottan oda kell figyelni, hogy mikor, milyen típusú munkát végzünk az erdőben.”
A klímaadaptációs terv végrehajtásának módja az, tudom meg, hogy az erdőgazdálkodást, azon belül is a fakitermeléseket nagyon precízen kell elvégezni.
A klímaváltozás kihívásaira az alaposan megtervezett, és jól kivitelezett erdőgazdálkodási munka a válasz. Körültekintően kell kiválasztani a technológiát és a végrehajtás idejét. Kímélni kell az erdő talaját, a visszamaradó faegyedeket, a vízfolyások környezetét. A klímaadaptáció az én gondolataim szerint három pillérre épül fel. Ezek a víz, az elegyfák és a holtfa.”
Három pillér: víz, elegyfák, holtfa
Az első pillér a víz visszatartása. A programba bevont területen egy forrás található, illetve egy abból induló csermely, valamint egy időszakos vízfolyás. A tervnek megfelelően a medreket helyi faanyagból készített fenékküszöbökkel, vagy nagyon kis méretű szivárgógátakkal látja el Péter. Ez lassítani fogja a víz lefolyásának a sebességét és plusz hozadékként egy kis vízvisszatartást is eredményez. Napjaink slágertémája a vízvisszatartás és ez jól tudjuk, hogy nem véletlenül van így. Ezen a területen, magyarázza az erdész, a humuszos erdőtalaj és a számottevő mennyiségű holtfa is sok vizet képes megkötni.
A második pillért jelentik az elegyfafajok. Azért fontosak, mert a segítségükkel lehet második, harmadik koronaszintet kialakítani az adott területen, ezáltal közvetlen napsugár nem éri, nem szárítja ki a talajt, valamint csökkentik az erdőn belüli légmozgás sebességét. Így megmarad a párás erdei belső klíma, amely hűti a környezetét, továbbá az ott jelenlevő életformáknak is igen kedvező feltételeket biztosít. Ráadásként nagyobb a területen található biomassza mennyisége, több szenet raktároz az erdő.
Rentábilis ez a rendszer
Mindez igen meggyőző, de egy gazdálkodási rendszernek nem csak az adott WWF programban kell rentábilisnak lennie ahhoz, hogy fenntartható legyen. Az adott erdőrészletben, mint ahogy a Péter által kezelt valamennyi területen természetesen fakitermelés is történik.
A klímaadaptációs terv végrehajtásának harmadik pillére a holtfa.”A munka azzal kezdődik, hogy az erdész bejárja az erdőt, kijelöli azt a fát, amit alkalmasnak ítél a kitermelésre, mindez nagyon bonyolult szempontrendszer szerint történik. Tovább árnyalja a helyzetet, hogy az elegyfajokon kívül oda kell figyelni a holtfa mennyiségére is. Ez nem csupán azt jelenti, hogy legyen, hanem azt, hogy minden megjelenési formában jelen legyen a területen. Állóra, fekvőre, facsonkra és lehetőség szerint a korhadás különböző fázisaiban lévőre egyaránt szükség van, és mivel mindez egy folyamat része, ezért az utánpótlásról is gondoskodni kell. Nem vágjuk ki az odvas fát, és a törött facsonkokat. Mi évente ugyanakkora mennyiségű fát termelünk ki, mint a hagyományos üzemmód szerint gazdálkodók, de mivel nincsenek nagy területű erdőfelújításaink, ahol drága munkaerőt, szaporítóanyagot kell igénybe venni, ezért a működési költségünk jóval kisebb azokénál. Jelenlegi tapasztalataim azt mutatják, hogy ez gazdaságosabb, és kíméletesebb művelési mód, mint a hagyományos erdészeti üzem.”
Hét év igen csekély idő egy erdő életében, de Péter szerint ennyi idő alatt is láthatóak lesznek a változások, amelyeket gondosan dokumentál majd a megadott szempontrendszer alapján. Házigazdám különösen a vízvisszatartás területén elért eredményekre kíváncsi. Mikor arról kérdezem, hogy mi az, ami legfontosabb számára ebben az együttműködésben a team munkát emeli ki, azokat az alkalmakat, amikor a WWF munkatársaival és az ország különböző részéről érkezett erdőgazdálkodókkal kicserélheti a tapasztalatait. Legalább olyan fontosnak érzi azt, hogy az elért eredményeket a szakmával még csak ismerkedők, sőt a laikusok számára is bemutathatják.
„Nagyon sokat lehet tanulni a tankönyvekből, de ha az ember így akar gazdálkodni, túl kell nézni az iskolai tananyagokon. A nem szakmabeliek részére pedig igyekszem ezzel az együttműködéssel azt kommunikálni, hogy a klímaváltozás elleni küzdelem itt és az ehhez hasonló erdőkben is zajlik napjainkban.”
