A tavalyi nyáron országos átlagban a július és az augusztus középhőmérséklete is 23 fok felett alakult, szeptemberben pedig már tudható volt, hogy 2022 a legmelegebb év volt a mérések kezdete óta. Viszont most, augusztus végén, amikor még az esti órákban is 30 oC körül van a hőmérő higanyszála, határozottan úgy tűnik, hogy trónfosztás történt.
Mindez számos kérdést felvet a kert tulajdonosok számára, ebből az egyik, hogy milyen növényt válasszanak, amely túléli a tartós kánikulát és viszonylag kevés vizet igényel. Íme egy javaslat:
Tiszafa (Taxus baccata)
Lelkes Agatha Christie-olvasóként idejében megtanultam, hogy mérgező. Ehhez képest némileg meglepő, hogy vannak kultúrák, ahol az örök életet is jelképezi. Ennek szimbólumaként Északnyugat-Franciaországban és Nagy-Britanniában a régi korok emberei ültették kápolnák, templomok és temetők kertjébe is, sőt olykor a kolostorkert közepére.
Ezeken a vidékeken a falvak főterein is találkozhatunk még ezekkel a növényekkel. Hazánkban két, őshonosnak vélt előfordulása van, ezek közül az egyik a Bükkben található, itt több helyen elszórva, a másik előfordulása a Déli-Bakonyban lévő, a „Szentgáli tiszafás” állomány.
Mérgező
Visszatérve mérgező hatására, amit nem győzők hangsúlyozni, ha emellett a fa mellett döntünk, akkor fokozottan figyeljünk, hogy gyerekek óvatlanul bele ne kóstoljanak a piros bogyókba, vagy akármely más részébe, a tiszafa ugyanis valóban rendkívül toxikus.
Augusztustól érik a húsos, élénkpiros, bogyóra emlékeztető termése, a magköpeny nem tartalmaz mérgező anyagot, de a magot elrágva pár órán belül beállhat a halál. A levél, kéreg fogyasztása emberre, állatra egyaránt veszélyes. Mindez a növényben található taxin alkaloidoknak tulajdonítható. Azon viszont ne lepődjünk meg, ha madarakat látunk a terméséből csipegetni, majd jó egészségben tovább szállni, mivel rágás nélkül halad át a mag bélrendszerükön, számukra nem jelent kockázatot.
Márpedig érdemes ezt választani
Ennek oka, hogy gyakorlatilag bármekkora méretű kertbe beilleszthető, hiszen számos funkciót képes betölteni, állhat önmagában, de sövényként is remekül beválik. Elfogultság nélkül kijelenthető, hogy igen szép, harmóniát sugárzó, levélzete – bár emlékeztet a fenyő tűleveleire –, de azokénál sokkal lágyabb, termése élénk piros bogyótermés.
Számos fajta létezik (aranylombú, oszlopos) ezért akik idegenkednek a termésétől, azok is bátran választhatják, elérhető ilyen változat is. Hosszú életű, ezt az ültetése során figyelembe kell venni. Mindezek a jó tulajdonságok mellett még kevés törődést is igényel, ebből kifolyólag pedig azoknak is bátran ajánlom az ültetését, akik kevéssé mozognak gyakorlottan a kertben, minimális tapasztalattal rendelkeznek.
Sövényként
Jól viseli az árnyékot, de a napsütést is, ezenkívül betegségekkel szemben ellenálló, kiválóan metszhető, alakítható. Jól viseli a nyírást, ágrendszere igen sűrű, mindez ez alkalmassá teszi arra, hogy ideális sövénynövényünk legyen.
Ültetés
Akár faként, akár sövényként képzeljük el, a következőkre ügyeljünk: talajára ugyan igénytelen, de ha komposztált marhatrágyát keverünk az ültetőközegéhez, azt meghálálja, mint ahogy azt is, ha ezt évente egy alkalommal megismételjük. Ültésénél – a megszokottaknak megfelelően – figyeljünk oda a megfelelő öntözésre. Begyökeresedés után szárazságtűrő, nem kíván különösebb odafigyelést, csak az idei augusztushoz hasonló nyári extrém száraz hónapokban igényel némi öntözést.
(Fotó: Annette Meyer/Pixabay)