Nyáron a madarak nemcsak iszogatnak, gyakran fürdenek is az itatójukban. A tél közeledtével a helyzetük bonyolultabbá válik, hiszen sok ember elteszi a nyáron használt itatókat, mondván, a hidegben úgyis csak befagy. Ez azonban nem jó, mivel – a tévhittel ellentétben – a madaraknak télen ugyanúgy szükségük van a vízre, mint a meleg hónapokban.
Ha a víz jeges, a madaraknak sok testhőjükbe kerül felolvasztani azt, de mivel sokszor másképp nem jutnak vízhez, megelégednek azzal, amit találnak. A felnőtt madarak, amelyek elsősorban magvakkal táplálkoznak, sejtlégzés útján képesek belsőleg vizet előállítani – ez a víz a szénhidrátok, zsírok és fehérjék lebontásából származik.
A felnőtt madarak rovarokat is fogyasztanak, amelyek vizet tartalmaznak. Rovarokkal etetik a fiókáikat is, ami lehetővé teszi számukra, hogy szintén vízhez jussanak. Végső esetben a madarak hóból és a jégcsapokból is vízhez juthatnak, azonban ennek megemésztése (felmelegítése) a testben energiát igényel. Ha a madaraknak sikerül fagymentes vízforrást találniuk, akkor nagy csoportokban odagyűlnek és isznak, ameddig csak lehetőségük nyílik rá.
A szakemberek szerint madarak téli fürdőzése veszélyes lehet: amikor gyorsan hűl le a levegő, megeshet, hogy a madarak nem tudnak megszáradni, a tollaikra tapadó víz pedig hamar megfagyhat. A fűtött madárfürdők éppen ezért több veszélyt rejtenek magukban, mint amennyit segítenek a madarakon.
Dokumentált kísérletek bizonyítják, hogy az ily módon fagysérülést elszenvedő madarak lepotyognak az égből repülés közben, mert nem tudják megfelelően használni a fagyástól összetapadó szárnyaikat, máskor a fákhoz „ragadnak”, ahogy a vizes tollaik az ágakhoz fagynak.
Éppen ezért azt javasolják, hogy fűtött madáritatót tegyünk ki, amiből inni tudnak a madarak, de fürdőzésre nem alkalmas, így kapnak elegendő ivóvizet, de nem kell attól tartanunk, hogy óvatlanul összevizezik magukat a madarak, aztán halálra fagynak.
Optimális esetben kicsi, lapos itatótálat kell kihelyezni a madaraknak, lehetőleg az etetőbe, vagy annak közelébe. Amint befagy, cserélni kell benne a vizet. Érdemes minden nap ugyanabban az időpontban kitenni az itatót (lehetőleg a legmelegebb, legnaposabb órákban), így a madarak gyorsan felfedezik és megszokják azt.
A tál aljára érdemes néhány sötét követ tenni, ez segít elnyelni a hőt, a tetejére pedig néhány pálcikát helyezzen, hogy ezáltal kényelmes ülőhelyeket biztosítsunk a vízből kortyoló madaraknak. A cél az, hogy a madaraknak elegendő helyük legyen az iváshoz, anélkül hogy bele kelljen gázolniuk a vízbe.
A vízbe tehetünk némi glicerint – ez megemeli egy kicsit a madarak vércukorszintjét és így nem fagy be úgy a tálka, mintha csak hétköznapi csapvizet tartalmazna.
Mire ügyeljen a madáritató beüzemelése után?
- A téli hónapokban rendszeresen tisztítsa ki a madáritatót.
- Ahhoz, hogy madárfürdője ne fagyjon be, próbálja meg napos helyre tenni.
- A téli madáritatót olyan helyre tegye, ahol elegendő menekülési útvonal akad, arra az esetre, ha a madaraknak el kell menekülniük a ragadozók elől.
- Ügyeljen arra, hogy a madáritató távol (és elérhetetlen helyen) legyen a szabadban élő macska búvóhelyeitől.
- A madáritatót olyan helyre tegye, ahonnan az ablakból jól látható. A madarak nem fogják bánni, ha figyeli őket.