Hogyan neveljünk verbénát?

Sötétzöld, hosszúkás, fogazott szélű, hosszúkás levelei és apró lila virágfürtjei romantikus látványt nyújtanak a kertben. Citromos illata és íze, valamint egyedülálló gyógyhatása miatt a verbénát a történelem során a tradicionális gyógyászatban előszeretettel használták. Bár a verbéna az ember számára is fogyasztható, nem túl ízletes, ezért elsősorban gyógynövényként használják.

Évelő növény, amelynek színes virágai tavasztól őszig folyamatosan nyílnak, és napsütésben, mérsékelten nedves, jó vízelvezetésű talajban, valamint optimális szellőzés biztosítása mellett fejlődik a legjobban.

A verbéna hibrideket általában tavasszal ültetik ki cserepes palántaként, vagy késő télen vetik el a magokat beltérben, ültető tálcákban. Közepesen gyorsan növő növények, amelyek a télen, beltérben elvetett magokból nyár közepére virágba borulnak. A cserepes növények néhány hét alatt érik el teljes nagyságukat.

Egyes fajták, mint például a citromverbéna, mérgezőek a macskákra, kutyákra és lovakra.

Hogyan termesszünk verbénát?

Az alábbiakban a verbéna nevelésével kapcsolatos legfontosabb teendőket ismertetjük:

• Ültessük olyan helyre, ahol legalább hat órán át teljes napfényben van; a nyolc-tíz órás napfény a legelőnyösebb.
• Rendszeresen öntözzük, de kerüljük a pangó vizet.
• A növény mérsékelten nedves, jó vízelvezetésű, enyhén savanyú talajt igényel.
• Havonta egyszer trágyázzuk lassan oldódó, kiegyensúlyozott műtrágyával.
• A növények között hagyjunk helyet a levegő áramlásához; legalább 25-35 cm távolságot.

Fény

A verbénát napos helyre ültessük. Ez legalább napi hat órányi napfényt jelent; a nyolc-tíz óra még ennél is jobb. Árnyékos helyen a virágzás sokkal korlátozottabb lesz.

Talaj

Ezek a növények viszonylag száraz, enyhén savas vagy semleges pH-jú (5,8-7,2) talajt kedvelik. A verbéna nem túlságosan kényes a talaj tekintetében, kivéve, hogy annak jó vízelvezető képességűnek kell lennie. A nehéz agyagos talaj gyökérrothadáshoz vezethet, ezért adjunk hozzá néhány lapátnyi komposztot vagy levéltrágyát a tömör talaj fellazítása érdekében.

Öntözés

E hibridek szülőfajtái közül sokan a mediterrán területeken vagy száraz prériken őshonosak, és vízigényük az ottani viszonyokhoz hasonló. Miután kifejlődtek, ezek a növények átlagos vízszükséglettel rendelkeznek (2-2,5 cm/hetente), de elviselik a rövid száraz időszakokat is.

A növények meghonosodásáig tartsa egyenletesen nedves talajon a növényeket. A vizes növények a botritiszes levélfoltosságnak eshetnek áldozatul, a szárazságtól sújtott növények viszont vonzhatják a pókatkákat.

Hőmérséklet és páratartalom

Egynyári növényként ültetve a hibrid verbénák gyakorlatilag bármilyen éghajlaton jól fejlődnek, de a legforróbb nyári időszakokban hanyatlásnak indulhatnak.

Műtrágya

A verbéna nem nagy tápanyagigényű növény, de nagyra értékeli a havonta kijuttatott vegyes, lassan oldódó virágtrágyát, amely segít fenntartani a tavasztól az első fagyokig tartó virágzást. Ha konténerben neveljük, használjunk vízben oldódó tápoldatot a vegetációs időszak alatt. A műtrágya mennyiségét illetően kövessük a termék címkéjén található utasításokat.

Metszés

Ha a növényeket a vegetációs időszak alatt többször visszavágjuk, az segít az új virágzás ösztönzésében és a virágzási időszak meghosszabbításában. A verbénát szezononként egyszer vagy kétszer vágjuk vissza, hogy a növények teltnek és rendezettnek tűnjenek. Az elhasznált virágokat nem kell levágni, de megtehetjük, ha még több virágzásra akarjuk késztetni a növényt.

A verbéna szaporítása

A hibrid verbénák szaporításának legjobb módja a dugványozás, ami a hajtások levágását és meggyökereztetését jelenti. Vágjunk hajtásokat, hogy a növények télen is életben maradjanak, gyökereztessük meg őket beltérben, majd ültessük át őket cserépbe, hogy tavasszal felkészülhessenek a kültéri átültetésre. Az alábbi lépéseket érdemes követni:

• Szükségünk lesz egy éles, fertőtlenített metszőollóra, gyökereztető hormonra, homokkal vagy perlittel kevert tőzegmentes virágkeverékre, egy cserépedényre és egy átlátszó műanyag zacskóra.
• Steril metszőollóval vágjunk 10-15 centiméteres darabokat az egészséges szárak végéből. Távolítsuk el a leveleket a hajtás alsó egyharmadáról, majd a levágott véget mártsuk a gyökereztető hormonba.
• Töltsünk meg néhány kisebb virágcserepet porózus gyökereztető táptalajjal. Ültessük a dugványokat a virágföldbe, és temessük be a szár csupasz részét. Óvatosan öntözzük meg a cserepeket, hogy a virágföld alaposan átnedvesedjen.
• Fedjük le a cserepeket egy műanyag fedővel vagy laza fóliával, és tegyük világos, de a közvetlen napsütéstől védett helyre. Időnként ellenőrizzük a dugványt, és szükség esetén nedvesítsük meg a virágföldet.
• Néhány hét elteltével kezdjük el tesztelni a dugványt a szár óvatos meghúzásával. Ha gyökerek kifejlődtek, enyhe ellenállást érezhetünk. Amikor az új hajtások már láthatóvá válnak, a növényt ki lehet ültetni a kertbe vagy egy nagyobb, virágfölddel teli cserépbe.

Gyakori kártevők és betegségek

Ezek a növények fogékonyak a lisztharmatra, és gyakran megjelennek rajtuk a rovarkártevők is, amelyek ellen rovarölő szappanokkal lehet védekezni. A fő rovarkártevők közé tartoznak a levéltetvek, az atkák, a levélaknázók, a tripszek és a pajzstetvek.

A lisztharmat és az említett rovarok azonban csak nagyon ritkán végeznek a növényekkel. A lisztharmat kialakulásának lehetőségét minimálisra csökkenthetjük, ha a talaj szintjén öntözünk, nem pedig felülről permetezve. Ha pedig a növényeknek elegendő helyet biztosítunk, hogy javítsuk a szellőzést, az segít csökkenteni a gombás fertőzéseket.