A szoliter növények a kert kiemelkedő díszei, de ahhoz, hogy szépségük télen is megmaradjon, megfelelő gondozásra van szükség.
Az „egyedülállóan szép” növényeink a szoliter növények esetében kétértelmű megfogalmazás. A szoliter növények ugyanis olyan kertészeti elemek, amelyeket gyakran egyedül, magukban ültetünk el a kertben. Ezáltal kihangsúlyozzuk szépségüket, különleges formájukat vagy színüket, amelyek önmagukban képesek díszíteni kertünket.
Ezek a növények általában figyelemfelkeltők, és díszítő értékük mellett a kert központi látványelemeiként szolgálnak. A szoliter növények lehetnek fák, cserjék, évelők vagy akár díszfüvek is. A lényeg, hogy önállóan, különállóan érvényesüljenek a kert egy meghatározott pontján.
Bizonyos ilyen növények télen is különleges látványt nyújtanak, mert egyedi formájuk, szerkezetük és sok esetben az örökzöld lombozatuk révén életet és struktúrát adnak a kertnek a kopár hónapokban is.
Az ilyen növények, például a különleges alakú fenyők, a dekoratív törzsű vagy kérgű fák, illetve az örökzöld cserjék a téli időszakban is kiemelkednek, hiszen akkor kevés más növény vonja magára a figyelmet. Emellett a szoliter növények hóval borítva lenyűgöző kontrasztot alkotnak, különösen akkor, ha színes szárakkal vagy bogyókkal rendelkeznek.
Néhány növény, amely télen is pompázik
Közönséges boróka (Juniperus communis) – Ez az örökzöld cserje sűrű, tűlevelekkel borított ágaival és jellegzetes kékes-zöld lombozatával télen is színfoltot ad a kertben. Rendszeresen felbukkan kis kék bogyóival, amelyek szintén díszítenek. Téli gondozása során ügyeljünk a talaj mulcsozására, hogy a gyökerek védettek maradjanak a fagy ellen. Időnként finoman lerázhatjuk róla a havat, hogy ne törje meg az ágakat.
Tűztövis (Pyracantha coccinea) – Téli díszelemei a fényes, narancssárga vagy piros bogyók (vezérképünkön), amelyek sokáig megmaradnak, és élénk színfoltot adnak a kopár tájban. Örökzöld levelei is hozzájárulnak a színes téli látványhoz. Fontos, hogy a tél előtt jól megöntözzük, és vastag mulcsréteget terítsünk a töve köré, hogy védjük a gyökereket a hidegtől.
Kikeleti bangita (Viburnum x bodnantense) – Ez a lombhullató cserje a tél közepén hozza illatos, rózsaszín virágait, amelyek igazán különleges látványt nyújtanak a hidegben. Ráadásul a hideg hónapokban kevés odafigyelés szükséges: a tövét mulcsozzuk, és ha különösen hideg időjárás várható, takarjuk be szalmával vagy fagyvédő textíliával a gyökérzónáját.
Japán dérbabér (Aucuba japonica) – Ezt az örökzöld cserjét sötétzöld, sárga foltokkal tarkított levelei és piros bogyói díszítik. Télálló, de a fiatal növényeket védeni kell a fagyoktól. Érdemes szélvédett helyre ültetni, és vastag mulccsal biztosítani a gyökerek hőmérsékletét. Téli öntözésekor figyeljünk arra, hogy a talaj ne száradjon ki teljesen.
Vérvörös som (Cornus alba ‘Sibirica’) – A vérvörös somot elsősorban élénkpiros hajtásai teszik látványossá télen, amikor a levelek lehullanak. Ez a szín a hóval kontrasztban különleges, drámai hatást kelt. Hogy megőrizze intenzív hajtásszínét, kora tavasszal metsszük vissza az idősebb ágakat, és mulcsozzuk a tövét, hogy a gyökerek ne sérüljenek.
Kínai borbolya (Berberis thunbergii) – Ez a lombhullató cserje piros bogyókkal díszíti a téli kertet, melyek az ágakon maradnak, miután lehullottak a levelek. Tüskés ágai és élénk bogyói különleges látványt nyújtanak a hóban. A hidegebb hónapokban takarjuk mulccsal a talajt körülötte, hogy megvédjük a gyökereket a szélsőséges fagytól.