Olvastam, hogy vannak már vírusrezisztens szilvafajták, és kaphatók már facsemetéik. Viszont nem azonos fajtákról írják le ezt a tulajdonságot. Hiteles fajtalistát tudnának adni a szilvahimlővel szembeni rezisztens szilvafajtákról?
Aki válaszol:
Dr. Némethy Zsuzsanna, ny. egyetemi adjunktus
Kedves Kérdező!
Az oltványokat előállító és árusító faiskolák kicsit elnagyolva kezelik ezt a tulajdonságot. A növények egy adott kórokozóval szembeni ellenállóságának eltérő fokozatai lehetnek. Gyakran a fogalmakat cserélik, egymás helyett használják, pedig nagy különbség áll fenn közöttük.
Fogékony egy növény az adott kórokozóval szemben, ha az megfertőzi, abban szaporodni képes, megbetegíti.
Toleráns a növény, ha a kórokozó képes a növényt megfertőzni, de a megbetegítés mértéke csekély, általában a növény életét nem veszélyezteti, bár hatást gyakorol arra. Szilvafánál a leveleken kifejlődhetnek a tipikus PPV tünetek, de a termés kinevelését nem akadályozza, a fa terem, és nem okoz – megfigyelések szerint – lényeges minőségi romlást a gyümölcsöknél.
A rezisztens fajtáknál a kórokozó nem fertőzi meg, nem betegíti meg a növényt. Ha rákerül a gyümölcsfára, nem tud abban felszaporodni, és továbbhaladni, azaz szisztémizálódni. Ezt a tulajdonságát a hiperszenzitív rezisztencia tulajdonságával éri el a növény. Ahol a vírus bekerül a növénybe, ott a növény sejtjei azt körülölelve elhalnak, a behatolás helyét a növényi szövet lokalizálja, elhalt szövettel veszi körül. Ezzel megakadályozza a fa fertőzését, a vírus továbbjutását, elterjedését.
A felsorolt 3 fogalom mellett újabban terjed angol nyelvterületen a magas rezisztenciaszint (HR) és a közepes szintű rezisztencia (IR) fogalom használata, melyek csak részlegesen fedik a rezisztencia és a tolerancia meghatározást.
A gyümölcstermő növények vírusbetegségei azért rendelkeznek különösen nagy gazdasági jelentőséggel, mert több évtizedes termesztési céllal telepített vírusbeteg növények nem gyógyíthatók. Emellett jelentős vírusfertőzési források a faállományban lévő többi egyed számára.
A növények ellenállóságát mindig egy adott kórokozó fajtája, biotípusa, patotípusa, rassza vagy törzse ellen határozzák meg az adott növényfajta rezisztenciájának leírásában. Ez azt jelenti, hogy egy olyan termőtájon, más országban, ahol a kórokozónak más változata az elterjedt, mint amire az ellenállóságot kifejlesztették, a rezisztencia nem működik, vagy nem úgy, ahogy a fajtaleírás azt tartalmazza.
A szilvahimlő vírusára (PPV) fogékony szilvafajták súlyos levéltünetekben szenvednek, torzult terméseket fejlesztenek, azokat gyakran érés előtt elveszítik. A toleráns fajtákra a levéltünetek jellemzők, míg a terméseken tünetek általában nem fejlődnek, a gyümölcsöket a fa beérleli. A rezisztens fajtáknál vírustünetek nem láthatók, csak a hiperszenzitív reakció következtében keletkező levéllyukacsosság jelenik meg.
Jelenlegi szilvaoltványok között a Jojo, a Joganta és Jofela fajták tekinthetők ellenállóknak, a rezisztencia tulajdonságukat a hiperszenzitív reakciójuk biztosítja. Keresztezéses nemesítéssel állították elő azokat, védett fajták. Érdemes belőlük beszerezni, mivel ezek a fák nem válnak a vírust továbbterjesztő fertőzési gócokká.
PPV toleráns fajtáknak tekinthetők a következők: Elena, Hanka, Haroma, Juna, Presenta, Tegera, valamint az egyre népszerűbb Top szilvafajták: Topen Plus, Topfive, Tophit, Topper, Toptaste.
A többi fajta, és sajnos a hagyományos Besztercei szilva is, kifejezetten fogékony a vírusfertőzésre. Ezeknél továbbra is a megelőző védekezés különböző módjait kell/lehet folytatni.
Kiemelt kép: Dr. Némethy Zsuzsanna felvétele
