A mellékelt képen lévő hernyót fedeztem fel a kertemben egy sövénynövényen. A növény pontos típusát nem ismerem. Ahogy az interneten láttam, ez az amerikai dohányszender hernyója, ami Európában még nincs jelen. Csak egy hernyót találtam. Jól azonosítottam be? Elpusztítsam vagy hadd éldegéljen?
Aki válaszol:
Dr. Csorba Virág kertészmérnök, növényorvos
Kedves Kérdező!
A képen ténylegesen egy szenderlárva látható, viszont nem az amerikai dohányszenderé, hanem nagy valószínűséggel, a mintázata alapján felismerhető fagyalszenderé, mely egy hazánkban elterjedt, sokféle élőhelyen előforduló fajnak tekinthető. A fagyalszender fejlett lárvájának jellegzetessége ugyanis, hogy a hátán, 7 pár, feltűnő, lilás árnyalattal is rendelkező csík figyelhetők meg. A dohányszendernek a fagyalszenderrel ellentétben, csíkjaiban lilás árnyalat nincsen.
A fagyalszender élénk zöld színű lárvái, kifejlett korban akár a 8 cm-es nagyságot is elérhetik. A fejletlen lárvák kisebb mérettel is rendelkeznek, fűzöld színű testük mintázata pöttyökkel is díszített a fehér harántsávok mellett. A küldött képeken az is jól látható, hogy a lárváknak jellegzetes testtartásuk van, melyet a legtöbb említésben, szfinxhez hasonlító megjelenéssel írnak le, ebből származik latin elnevezése a Sphinx ligustri is.
Bábozódásuk rendszerint a talaj felső rétegében történik, majd áttelelő nemzedéke is báb állapotban vészeli át a telet. Az imágók főként az éjjeli órákban aktívak, nagy méretű, akár 10-12 cm-es szárnyfesztávolsággal rendelkező lepkéit leginkább naplemente után lehet megfigyelni. Gyorsan repülő egyedeit a nyár közepén, júliusban lehet nagyobb számban észlelni. A lepkék nektárfogyasztók, kedvelik pl. a petúniát, melyből hosszú pödörnyelvük segítségével nyerik ki táplálékukat, a kolibrihez hasonló módon, a növény előtt lebegve.
A növény, mely kertjében megtalálható a kép, és a szender jelenléte alapján is fagyalnak, vagy más néven télizöld bokornak mondható. A fagyalszender tápnövénye viszont nemcsak a fagyal lehet, hanem más különböző díszbokrokon is megtalálhatók táplálkozó hernyói. Kedveli a galagonyát, somot, orgonát, kőrist, loncot is. Az imágók az előbb említett tápnövények leveleinek fonáki részére rakják le tojásaikat, majd a hernyók gyors fejlődése és növekedése is azokon megy végbe. A védekezés, illetve a hernyó elpusztítása sem szükséges feladat, hiszen jelentős károkat nem okoz.
Kiemelt kép: a kérdező felvétele
