Környéki erdőkben egyre több beteg kőrisfát láttam. Korábban nem fordult elő hasonló elváltozás rajtuk. Leveleik, hajtásaik, ágaik elhalnak. Milyen betegségről lehet szó?
Aki válaszol:
Dr. Némethy Zsuzsanna, ny. egyetemi adjunktus
Kedves Érdeklődő!
Jó megfigyelő. Valóban terjedőben van egy Ázsiából Európába behurcolt agresszív kőrisfabetegség, melyet első ízben, Lengyelországban 30 éve azonosítottak. Hazánkban 2008-ban találták meg és igazolták erdei kőrisállományban. A betegség korábbi kőris hajtás- és vesszőpusztulás elnevezését az utóbbi évek bővebb ismeretei alapján kőris kéregrák névre módosították. A kórokozó ivaros alakja: Hymenoscyphus fraxineus, konídiumos formája Chalara fraxinea.
Az elmúlt közel 2 évtized alatt már az ország számos helyén igazolták magyarországi jelenlétét. Kőrisfafajok fogékonysága eltérő: legfogékonyabbak a magas kőris és a magyar kőris, kevésbé fogékony a virágos kőris, míg az amerikai kőris ellenállónak bizonyult.
A betegség észlelhető tünetei a levelek, a hajtások hervadásával, majd elhalásával kezdődnek. Ezt követi a fiatal, fejlettebb vesszők, ágak elhalása. A fiatal vesszők kérgén barna, többnyire megnyúlt, elhalt foltok fejlődnek, alatta a faszövet is elszíneződik. A vesszők a zöld, éretlen csúcsi részük felől fokozatosan elhalnak, ezt követően az elhalt részek alatt a még élő, de nyugalomban lévő rügyek kihajtanak, pótlólag, rendellenesen hajtásfejlődés indul meg. Fiatal fáknál erős pusztulás következhet be néhány év alatt. A fejlett, koros kőrisfáknál a fakorona részleges elhalása a jellegzetes tünete, bár súlyos esetekben a teljes fa kipusztulása is bekövetkezik.
A betegség megjelenésekor a fiatal fáknál észlelték a betegséget, és olyan termőhelyen, ahol bőségesen nedves a talaj, és fagyzugos az élettér. A fiatal fák tavaszi hajtáselhalását fagykártételnek tulajdonították, mivel az elváltozások hasonlóak, összetéveszthetők. Újabb vizsgálatok szerint a kéregrák fiatal és kifejlett kőrisfáknál egyaránt okoz hajtáselhalást, a kifejlett fák koronájában is, csupán a több méter magasságban növő elhalt hajtások kevésbé észlelhetők. A betegség terjedésének kedvez a sűrű, párás, nem szellőző, zárt lombállomány. Szellős, lazán elhelyezkedő kőrisfáknál és vegyes fafajállományban, száraz körülmények között kevésbé súlyos elterjedése.
A fertőzés folyamata még nem kellően tisztázott. Az biztos, hogy a gomba ivaros termőtestei (apotéciumok) a fertőzött lehullott növényi részeken (leveleken, vesszőkön) fejlődnek ki, és azokból kiszóródó ivaros spórák (aszkospórák) a szél segítségével terjednek és fertőzik a még egészséges zöld kőrisleveleket. Fertőzési időszak júliustól szeptember végéig tart. A levélbe hatolt gomba a levélnyélen haladva nő a hajtásba, és onnan halad tovább a fejlettebb fás részek felé. Vizes, nedves, élő víz melletti, párás, ködös területek kedveznek erős fertőzésének.
Védekezésre jelenleg nem áll rendelkezésre hatékony módszer, eljárás. Az eddig folytatott kémiai védekezési kísérletek sem váltak be. Kutatók abban bíznak, hogy találnak a kórokozónak ellenálló (toleráns vagy rezisztens) kőrisfajokat, -fajtákat, -típusokat, azok felszaporításában látják a megoldást.
Sajnálatos módon a faiskolákban nevelt kőriscsemeték is fertőződhetnek a kéregrákkal. Betegség megelőzésére a facsemeték ápolása során a metszési munkáknál folyamatos eszközfertőtlenítést kell alkalmazni, és az esetlegesen elhalt hajtásokat nevelő egyedeket ki kell emelni az egészségesek közül, és megsemmisíteni. Faiskolákban a lehullott kőrislevelek összegyűjtése javasolt a kórokozó áttelelésének és a fertőzési lánc megelőzésére. Kőrisfacsemeték vásárlásánál, a kiválasztott fa ellenőrzésére érdemes időt szánni, és a fa törzsének állapotát is ellenőrizni.
Kiemelt kép: Pixabay
