Gyümölcs
Gyümölcs

A gesztenye krifonektriás kéregkárosodása és az ellene való védekezés lehetőségei

A gesztenye krifonektriás kéregkárosodása és az ellene való védekezés lehetőségei

Agrofórum Online

A Cryphonectria parasitica gombát az USA-ban először 1904-ben írták le. Európába valószínűleg amerikai közvetítéssel került be, a járványszerű pusztítás Észak-Olaszországból indult.

Az agresszív gomba az amerikai gesztenye (Castanea dentata) állományait szinte teljesen kiirtotta. A kórokozó gomba ottani elterjedése Ázsiából indult (japán és kínai gesztenyeoltványokat vittek be kísérleti céllal az Egyesült Államokba). Európába valószínűleg amerikai közvetítéssel, az USA-n keresztül került be (Belgium, Nagy-Britannia, 1925). A járványszerű pusztítás Észak-Olaszországból indult (innen az első hivatalos adat 1938). (Az újabb kutatások legalább három behurcolási hullámról számolnak be). Azóta szinte minden országból jelezték jelenlétét, ahol akár csak szórványosan előfordul a gesztenye. Magyarországról az első hivatalos adat 1969-ből származik, a Zala megyei Nemeshetés településről.

A betegség kialakulása, lefolyása, tünetei

A gomba sebparazita, a fán bármilyen kis mechanikai sérülés, vagy természetes kéregrepedés, gyűrődés elég a fertőzés kialakulásához. A fa szöveteinek (háncs, kambium) elpusztulásával a fertőzött részek felett a fa nedvkeringése leáll, ez rövid időn belül a fa teljes pusztulását eredményezheti (1. kép).

1. kép Krifonektriás betegség miatt pusztuló fa

A betegség terjedése rendkívül gyors, mindkét spóralak részt vesz benne. Járványszerű terjesztésében szerepet játszik a szél, az ízeltlábúak, a madarak, a kisemlősök. Az ember is jelentős tényező lehet a kéregrákosodás kialakulásában; a kivágott fertőzött fa szállítása révén, az oltványok nem megfelelő kezelésével. A termés leverésekor a faágak sérülését okozva is felgyorsul a pusztulás, sőt a terjesztésben még a termés és kupacs felületének kórokozóval való szennyeződése is szerepet játszhat. A csapadék lemosódásával a fa alsóbb részei felé jutt a kórokozó. A gomba veszélyességét jól jellemzi az is, hogy szaprofitaként elhalt ágrészeken, letört, lehullott ágdarabokon is képes évekig fennmaradni. A levelet, a virágot, a zöld hajtást nem támadja meg a kórokozó.

Már messziről szembetűnnek az úgynevezett „zászlók”. Jelenlétük oka a lombozat vegetációs időben történő hirtelen száradása, mivel ilyenkor az elválasztó szövet nem alakul ki, az elszáradt levelek még évekig a fán maradnak. A levél mellett a virágok, a termés hervadása, kisebb mérete, forrázásszerű száradás is megfigyelhető (2. kép).

2. kép Jellegzetes tünet a lombozat vegetációs időben történő hirtelen száradása

A jellegzetes további tünetek változatosak attól függően, hogy fiatal vagy idősebb fát érint. Fiatal fa sima kérgénél a gomba által megtámadott résznél jól körülhatárolható, pirosas elszíneződés, a kéreg besüppedése jellemző (3. kép).

3. kép Tünetek a kérgen

A felrepedező kérgen megjelennek a narancsszínű ivartalan (piknídium) és ivaros (peritécium) termőtestek. Idősebb fán nehéz időben észrevenni a fertőzést, a kéreg alatt képződő, legyező alakú micélium a kéreg leválása után figyelhető meg. Idősebb fán a narancsszínű sztrómák is csak alapos megfigyelés esetén láthatók, végül a gomba által megtámadott kéregterület felszakadozik, teljesen leválik. A kéreg és a farész pusztulása után a gomba bizonyos mértékig a farész sejtjeibe is behatol. Figyelemre méltó jel még, hogy a fa közvetlenül a fertőzés alatt vízhajtásokkal és igen intenzíven, erőteljes tősarjképződéssel reagál. Faegyedenként több rákos seb is kialakulhat.

A Kárpát-medencei gesztenyeállományokban három alaptípusát lehet megkülönböztetni a gomba okozta kéregkárosodásoknak (nekrózisok). A „besüppedő rák”: gyorsan elpusztulnak a kéreg és a kambium szövetei a gomba virulens törzsei által okozott fertőzés következtében. A „nyílt rák”: a kambium nem pusztul el azonnal, újabb kéregrétegek képződnek. Ez már „átmeneti jellegű” fertőzés, okozhatja hipovirulens törzs érzékenyebb faegyedeken, vagy ellenállóbb (mérsékelt rezisztenciájú) faegyeden virulens törzs. A harmadik típus a „felületi (kalluszosodott) rák” csak felületi nekrózis, nem hatol el a kambiumig, ezt a formát a hipovirulens törzsek eredményezik.

A szelídgesztenye kéregrák elleni védekezési lehetőségek, gyakorlati alkalmazások, kísérletek, kísérleti sebkezelések és hatékonyságuk ellenőrzésére  

A Cryphonectria parasitica okozta gesztenyepusztulás sok helyütt a gesztenyés területeken a gazdálkodás felhagyását eredményezte. A védekezés a gyakorlatban a gazdálkodók jelentős részének ma is problémát okoz. A védekezési módszerek (ősi módszerek, hipovirulens törzsek, mechanikai védekezés) további vizsgálata, kombinálása, gyakorlati alkalmazása a gesztenyések állapotának javulását eredményezheti, a sikerek a „gazdálkodói kedvet” kedvezően befolyásolhatják. A kísérleti munka célja: A már kipróbált és részben elfeledett, egy-egy konkrét seben hatékonynak bizonyuló kezelések végrehajtása gyakorlati tapasztalatszerzés céljából.

Olyan védekezési módszerek hatékonyságának vizsgálata, amelyek alkalmazása egyszerű, olcsó, szükséges anyagok könnyen hozzáférhetők, nem környezetterhelők. Ha ezek az eljárások eredményesnek bizonyulnak – nemcsak egy-egy seben, hanem az adott területen, gesztenyés körzetben –, akkor a gesztenyések fennmaradását, állapotuk javulását szolgálhatják. Alkalmazásuk a gazdálkodók számára is alternatívát jelenthet. A génmegőrzés, fajtafenntartás és a biodiverzitás megőrzése szempontjából is fontos a kísérletek elvégzése, a megfelelő védekezési eljárások alkalmazása.

Mechanikai védekezés 

Bármilyen biológiai védekezés mellett elengedhetetlenül fontos a mechanikai védekezés alkalmazása. Egyszerű eszközei: a „fűrész és gyufa”, megfelelő védőfelszereléssel kiegészítve. A védekezés során a beteg törzsek, ágrészek levágása magasságtól függően alpinista favágó módszerekkel (4. kép).

4. kép Fák a beteg ágak eltávolítása és a regenerálódás kezdete után

A levágott ágrészeket fontos minél hamarabb, lehetőleg helyben eltüzelni, mert a földön heverő famaradványokról is még éveken át terjedhet a kórokozó gomba. Mechanikai védekezés során, ha az adott sebet (fertőzött részt), a még élő részt is érintve körbevágjuk, a gyógyulási folyamatok látványosan beindulnak. A mechanikai védekezés során fontos – a felülfertőződést megakadályozása érdekében – a keletkező felület lekenése (pl.: olajfesték, fagél, biocera). Kiskertekben, néhány fa esetén így is jól karbantarthatók a fák.

Népi-hagyományos módszerek alkalmazása

Ahol a fák száma nem túlzottan sok, az időben végzett mechanikai védekezés mellett ősi módszerekkel, az antagonista mikroorganizmusok segítségével védekezhetünk a kéregrákot okozó gomba ellen. Kísérletek zajlottak e téren is, a felhasznált anyagok a fertőzött felületeken gyógyulást eredményeztek. Komposzt, különböző magas humusztartalmú, szerves anyagban gazdag talajok, vagy érett istállótrágya sebfelületre juttatásával a „hatóanyagok” – különféle antagonista baktériumok és gombák – elpusztítják, kiszorítják a kéregrákot okozó gombát. A fertőzési gócpontok megszüntetésével kordában tartható a kórokozó.

A kísérleteink során érett istállótrágya használatával történtek kezelések, különböző formákban. Takarás nélkül, illetve fóliával és textillel fedve, továbbá érett istállótrágya és agyag 50 %-os keverési arányban, takarás nélkül. A kezeléseknél a fólia, a textil és az agyag szerepe a nedvesen tartás. A kora őszi és tavaszi kezelések tapasztalatai: fóliás kezelés során a fólia okozta párásodás, ezáltal a tartós nedvesség hatására káros elváltozások – kitüremkedések, repedések – keletkeznek. Ezért e megoldás – attól függetlenül, hogy a trágyában lévő mikroorganizmusok védő hatása működik-e, ebben a formában – elvetendő.

A textil alkalmazásakor a kezelést követően a sebkezelésre használt keverék lassabban ugyan, de szárad, repedezik. Az agyaggal kevert változat a kezelést követően – attól függően, hogy a nap szárító hatásának kevésbé, vagy jobban kitett részen van a felület – kiszárad felrepedezik, leválik a védeni kívánt felületről, így a védő hatását elveszti. Ezért e megoldás – az agyag nedvességmegtartó, tapasztó hatása – sem váltotta be a hozzá fűzött elvárásokat. A kezelt fákról vett minták laborvizsgálata bizonyította, hogy megfelelően kivitelezett – nedvesen tartott – kezelések mellett a fenti módszerek egy-egy fa adott sebén hatékonyak lehetnek. (Bár a gomba a fatestbe is be tud hatolni, ilyenkor a hatékonyság már bizonytalan).

Az ősi módszerek anyagában (komposzt, különböző szerves anyagban gazdag talajok, érett istállótrágya) található antagonista gombák, baktériumok jótékony hatása ismert, védekezésre való használata működő módszer. Hátrányuk, hogy az adott faegyed kezelt sebfelületén kívül ugyanazon fán több helyütt is megjelenhet a kórokozó gomba, a fa újra fertőződhet. Továbbá a kezelések utáni időjárás (szárazság) is befolyásolja a kezelés sikerességét. A tapasztalatok alapján tehát, nagyobb ültetvényszerű, vagy zártabb ligeterdő jellegű gesztenyésekben, ahol a folyamatos fertőződés veszélye fennáll a népi-hagyományos módszerek – bár láthatóan elkezdődik a kezelt felületeken a sebek gyógyulása – nem hatékonyak.

Egyrészt a kéregrák jellege, terjedési tulajdonságai miatt, másrészt a kezeléseknél a túlzott nedvesedés, vagy éppen a „sebkezelő készítmény” kiszáradása is problémát jelenthet. (A kezeléseket a tavaszi és őszi időszakban érdemes végezni, amikor várhatóan elegendő a nedvesség és az erős szárító hatás sem érvényesül).

Az ilyen jellegű kezelések elsősorban olyan területeken alkalmazhatók megfelelő hatékonysággal, ahol néhány, vagy több, de nem túl magas fa található, a terület jól, rendszeresen bejárható, átlátható. A kezelt sebfelület rendszeresen ellenőrizhető, a sebkezelő állaga (nedvesen tartása) fenntartható. Az újabb fertőzések gyorsan felfedezhetők, kezelhetők. Az is tovább nehezíti az ősi, népi módszerek alkalmazását, hogy míg régebben a ház körül adott volt, mindig „kéznél volt” a megfelelő sebkezelésre hasznosítható anyag, hiszen mindenhol volt háziállat, ma már például az istállótrágya beszerzése sem egyszerű feladat. Ezen megfontolásokból is került sor további kísérletekre a hagyományos módszerek „továbbfejlesztett” változataival.

Kezelések „ma használatos” sebkezelő szerekkel

A további kísérleti kezeléseink során alkalmazott anyagok: fagél, biocera, olajfesték, olajfesték + gombaölő szer. A kezelések tapasztalata alapján összességében mindegyik kezelőanyagról elmondható, hogy megfelelően kivitelezve (a kezelt felületen egyenletes bevonat képződik, megakadályozva a seb utólagos felülfertőződését) eredményesek. Viszonylag nagyobb sebek kezelésére is hatékonyan, sikerrel alkalmazhatók (5. kép)

7. kép A gyógyulási folyamat beindulása

A kezelések ezen formái az adott gesztenyésterület szempontjából csak úgy hozhatnak eredményt, ha rendszeres ellenőrzés mellett, egyedenként kezelünk minden sebfelületet, mechanikai védekezést és lehetőleg megelőző (preventív) jelleggel évente két alkalommal lemosó permetezést is alkalmazunk. Magasabb fáknál azonban a megelőző jellegű permetezés nehezen kivitelezhető, viszonylag drága és környezetterhelő. Ezeket a szempontokat is figyelembe véve nagy területen is hatékonynak ígérkező alternatíva lehet, a hipovirulens törzsekkel való oltás. Az eddigi kísérletek (Európa, Egyesült Államok) tapasztalata alapján a fertőzött gesztenyeállományokban ez az egyetlen igazán hatékony, nagy területen is gazdaságosan végrehajtható védekezési módszer.

A módszer elterjedésének előzménye, hogy természetes eredetű gyógyulásokat figyeltek meg (spontán gyógyulások) Genova környékén már 1950-ben: 80 %-osan fertőzött terület fái egészségesek. A természetes úton begyógyult sebeket franciák is vizsgálták (1964). Az ilyen tulajdonságú gombatörzset – a gomba megbetegítő képességének (virulenciájának) csökkenése miatt – nevezték el hipovirulensnek. A vizsgálatok szerint, a hipovirulencia átadódhat két gombatörzs között.

Ez az alapja a hipovirulens törzsekkel való védekezésnek. A hipovirulencia jelenség okára az USA tudósai (1975) derítettek fényt: a hipovirulenciát a kórokozó gombákat fertőző vírus (mikovírus) okozza. A hipovirulens törzsekkel való oltással cél a természetes szétterjedés felgyorsítása, a még menthető fertőzött állományok megvédése. Szabadföldi alkalmazások több helyen történtek. Magyarország területén az első szabadföldi kezelések 1997-ben Ágfalván és Pécsvárad-Zengővárkony térségében történtek. A kutatások terén jelentős munkát végzett Szabó Ilona, Varga Mária, Radócz László, Sótonyi János, Aponyiné Garamvölgyi Ilona, Vidóczi Henriett.

A kezelés lényege, hogy a virulens törzsek – kompatibilitás estén – szintén hipovirulens törzsekké válnak. A hipovirulens, azaz csökkent virulenciájú (legyengült) törzsek már nem képesek tovább pusztítani a fát, az adott seben elkezdődik a gyógyulási folyamat. Megfelelő és szakszerű kezeléssorozattal a fa, a gesztenyésállomány megmenthető. Az első lépés az adott terület állapotfelmérése (fertőzöttségi állapot). A kezelés során kulcsfontosságú figyelembe venni, hogy a megfelelő kapcsolat csak az egymással kompatibilis törzsek között jöhet létre.

Ezért kéregmintát kell gyűjteni, azokat laboratóriumi vizsgálatoknak alávetni a kórokozó gomba különböző törzseinek, a vegetatív kompatibilitási típusainak meghatározása érdekében. A laborvizsgálatok eredménye alapján a megfelelő hipovirulens törzsekkel történtek kezelések. Ahol a sebfelület jól körülhatárolható, a fertőzött (elhalt) és az élő rész határán, az élő részt is érintően – egymástól 2-3 cm-re – készített lyukakba jutattuk az oltóanyagot majd ezeket sebtapasszal zártuk le (6. kép).

6. kép Kezelés hipovirulens törzsekkel

Főleg idősebb fák esetén, ahol a seb nem megfelelően behatárolható, illetve megelőző jelleggel, a hipovirulens törzsek terjedését is szolgálandó, a törzset, vastagabb ágrészeket hosszában is beoltottuk. A kezelések hatására jól érzékelhető az adott seben a gyógyulási folyamat beindulása és a hipovirulencia terjedése (7. kép). Fontos lépés a biológiai védekezési módszer alkalmazása mellett, azzal egy időben a mechanikai védekezési munkálatok elvégzése is. A kezelések után folyamatos monitoringra van szükség, a kezelések hatékonyságának vizsgálata mellett azért is, mert újabb virulens gombatörzsek jelennek/jelenhetnek meg a területen.

A további vizsgálatok, kezelések során, bár az előzőekben „csak” a kéregrák betegségről volt szó, fontos megemlíteni, hogy holisztikus szemlélettel a különböző problémákat – klímaváltozás, betegségek, kór- és károkozók – együtt, minden területre kiterjedően kell vizsgálni a szelídgesztenye esetében is, hiszen mindezek egymásra ható, egymást erősítő problémák.

További teendők

A Kárpát-medencében már hipovirulens törzsekkel kezelt gesztenyés területek (minta-, referenciaterületek) bejárása, a kezelési módszerek, azok eredményeinek tanulmányozása elengedhetetlen. Jelenlegi állapotuk alapján következtetések levonására, kezelések hatékonyságának ellenőrzésére, megvitatására kell, hogy sor kerüljön. A meglévő kezelések folyamatos monitoringjára, további, ellenőrzött kezelések elvégzésére van szükség. A magyar táj sokszínűségéhez hozzátartoznak a szelídgesztenyéseink is, melyek természeti, genetikai, kultúrtörténeti, társadalmi, gazdasági értékeink egyben.

Ezért is szükséges a gesztenyés örökségünk felmérése (megmaradt állományok), adatbázis készítése, a genetikai érték megőrzése. A szelídgesztenye nagyobb szerepet kaphatna a régiós fejlesztésekben, a vidékfejlesztési- és tájrehabilitációs programokban. A nemesítési programok fő feladatai a szelídgesztenye-termesztés terén: reagálás a mai kihívásokra fajták, fajok, fajhibridek vizsgálatával, a betegségekkel (régi és újabban megjelenő kór- és károkozók) szembeni ellenálló-képesség növelése.

A klímaváltozást (szárazság, időjárási szélsőségek) is figyelembe véve az európai (változó) klímaviszonyok tűrése, tűrőképesség növelése és a gazdálkodói, feldolgozói, ipari (pl. hámozhatóság) és „fogyasztói, végfelhasználói” (változatos) igények figyelembe vétele, kielégítése is fontos nemesítési cél. A tudományos vizsgálatoktól az alkalmazhatóságig vezető úton végighaladva érhetünk el eredményeket.

Fotó: A szerző felvételei

Kevesebb hatóanyag, új károsítók – a gyümölcsösök növényvédelmének időszerű kérdései

2019. március 28. 10:16

Hogyan lehet jó eredményeket elérni a gyümölcstermesztésben akkor, amikor a növényvédelem lehetőségei csökkennek, a kertészeti kultúrák növényvédelme egyre nehezebbé válik?

Frisspiaci cseresznye termesztése „kompakt váza” koronán

2019. március 24. 06:18

Hazánkban egyre több termelő kacérkodik a cseresznyetermesztés gondolatával. Vonzó az érésidejéből adódó korai árbevétel, a viszonylagos magas eladási ár, valamint a régmúltra visszanyúló termesztési hagyomány.

Gyümölcstermesztési tapasztalatok Görögországban

2019. március 23. 04:36

A FruitVeB szakmai szervezésében egy kis létszámú csapattal, a szakmai utakkal kevéssé bejárt észak-görögországi, Thesszalonikitől északnyugatra elterülő, Pella körzetében jártunk, ahol a görög gyümölcstermesztést tanulmányoztuk.

Sok lesz az alma, ha így metszik meg a fát - Az alma szakszerű metszése (I. rész - karcsú orsó)

2019. március 21. 08:39

A termőkorú almafákon a termőrészekkel jól berakódott két-három éves termőgallyak a legértékesebbek.

Gyümölcs Videó

Hadd mondjam el újra… – A kalászfuzáriózis elleni védekezésről

2018. december 7. 06:58

A kikalászolt, de még nem virágzó búza kalászfuzáriózis iránti fogékonysága nem sokkal marad el a virágzóétól. E veszélyes kórokozó elleni gombaölő szeres védekezés idejének „finomhangolásával” kapcsolatos tudnivalókra szeretnénk felhívni Olvasóink figyelmét.

Hatékony tavaszi rovarvédelem a repcében - különös tekintettel a piretroid-rezisztens repce-fénybogarakra

2018. február 26. 16:40

Az elmúlt évek zöldtrágya növényei és a repce vetésterületének növekedése magával hozták az állati kártevők felszaporodását.

Frisspiaci cseresznye termesztése „kompakt váza” koronán

2019. március 24. 06:18

Hazánkban egyre több termelő kacérkodik a cseresznyetermesztés gondolatával. Vonzó az érésidejéből adódó korai árbevétel, a viszonylagos magas eladási ár, valamint a régmúltra visszanyúló termesztési hagyomány.

A birsalma károsítói

2018. október 1. 07:10