Rövid beszámoló új gyomnövények szántóföldi jelenlétéről a Közép-Európai régióból

Ezek az újra és újra megújított információk leginkább a földhasználó emberek számára hasznosak, mert a felismerés és meghatározás után lehet csak továbblépni a probléma kezelése/felszámolása irányába. Azért is ez a legfontosabb közösség, amelyet el kell érni és szükséges tájékoztatni, mert egyrészt ezt a közösséget egzisztenciájában is képes elérni és befolyásolni a változó gyomflóra; másrészt nagyon nagy a szerepük/felelősségük ezen események későbbi folyamataira (eliminálódik, lokalizálódik, netán elhatalmasodik). A mi felelősségünk pedig a felismerések és az interakciók (legyenek azok eredményesek, vagy aggályosak) „naprakész” közzététele, ezzel is segítve a gazdálkodókat az időben – és a rendelkezésre álló információk alapján – a legjobb döntések meghozatalában.

Mi minősül új megjelenésnek egy gyomfaj esetében, azt mihez mérten célszerű értelmezni?

Magyarország nagyon kedvező helyzetben van, hiszen egyrészt speciálisan képzett gyombiológus szakemberei vannak, másrészt 1947 óta rendszeres monitorozás is zajlik hazánk szántóföldjein ezen szakemberek irányításával/bevonásával. Az így felhalmozott tudás és információ mennyiségét és minőségét joggal tarthatjuk a szakmánk „hungarikumának”! Erre a komoly adatbázisra alapozva lehet nagy biztonsággal jelezni, hogy az adott gyomnövény szántóföldi előfordulása minek minősül. Értelemszerűen ez a megállapítás csak a gyomfelvételezésbe bevont növénykultúrákra (őszi búza/kalászos és kukorica) igaz teljes mértékben, minden más esetben az ide való viszonyítás csak egy erős igazodási pont.

Ezek alapján azokat a fajokat tekinthetjük új megjelenésű szántóföldi gyomnövényeknek, amelyek ebben a hatalmas, kumulált, országos gyomfelvételezési adatbázisban még nem szerepelnek. Ez a minimum követelmény. Természetesen ezen esetekben is figyelembe kell venni az ezen túl megjelenő/megjelent hiteles, elérhető és az adott régióra szóló új híradásokat is. Ezeken túlmenően abban is különbséget kell tenni, hogy az adott új növény megjelenése „csak” a szántóföldön újdonság (ezek a fajok egyaránt lehetnek őshonosak és jövevények), vagy esetleg abszolút új megjelenésről van szó (ebben az esetben csak jövevényről lehet szó, esetleg – aminek ebben a régióban már az esélye igen kicsi – a tudomány számára új faj leírásáról lehet szó).

A bevezetőt követően pedig következzenek azok a növények, amelyek aktualitást adtak ennek a rövid ismertető cikknek a megírásához:

Magyarország

1. Bromus squarrosus / gabona (őshonos faj)
2. Bromus benekenii / gabona (őshonos faj)
3. Bunias orientalis / repce (már megtelepedett jövevény faj)

Ausztria

1. Physalis longifolia / szója és gabona (új jövevény faj)

Bromus squarrosus – berzedt rozsnok

Újdonság ereje ennek a fajnak a legvitatottabb, ugyanis Dr. Ujvárosi Miklós „Gyomnövények” című könyvében megjeleníti a fajt, de nem szántóföldi környezetben jelzi a jelenlétét. A már hivatkozott kumulált hatalmas adatbázis sem tartalmazza, így – ezen körülmények figyelembevételével – minősül/minősülhet új szántóföldi gyomnövénynek. Megítélésem szerint a növény régóta flóraeleme a szántóföldjeinknek, és ezt az is előidézheti, hogy a csíranövényként való fajszintű határozása – egyes fajok kivételével – a Bromus fajoknak szinte lehetetlen (ehhez szükséges a buga és annak külső toklászai, 1. kép).

1. kép: A berzedt rozsnok bugája

A pontos identifikációhoz szükséges buga megjelenése után pedig megindul a betakarítás, és ekkor már ezért nem azonosítható a növény. Annak ellenére, hogy a speciális alakot öltő szálkák teljesen egyedi és összetéveszthetetlen megjelenést kölcsönöznek a növénynek (innen a magyar neve: berzedt rozsnok). A pontos azonosítás tehát nem ütközik nagy nehézségbe, de gazdaszemmel nézve ekkor már csak szemlélői vagyunk az eseményeknek, a kártétel már bekövetkezett. A jelzett növény gyomnövényként való megjelenése Tiszalúc határában volt észlelhető, ahol az adott őszi árpa tábla egyik meghatározó rozsnok faja volt.

 Bromus benekenii – erdei rozsnok

A faj szántóföldi megjelenésének újdonsága annak ellenére nem kérdéses, hogy a növény hazánk egyik flóraalkotó tagja. Igaz, az is, hogy nem a leggyakoribb és a legismertebb fajok közé tartozik, de közöttünk él hazánk számos tájegységén. Alapvetően a dombvidékek, középhegységek szűrt fényt eredményező, lombhullató erdejeinek kísérő faja; ahol a vízellátás folyamatos. Ezen környezeti igényei miatt azonban néhol a nagyobb folyóink ártereiben – a mentetlen oldalon – a galéria erdőkben is megjelenhet (magyar neve szintén olvasmányos, hiszen erdei rozsnoknak hívják). Csíra- és fiatalkori biztos határozása szintén lehetetlen, ellenben a buga megjelenésekor már ennél a fajnál is van egy biztos segítségünk. Ez a jó határozó bélyeg a bugaalapot ölelő porcos murvapikkely.

Ez a morfológiai jegy szabadszemmel is látható és biztos segítség a határozás során (2. kép).

2. kép: Az erdei rozsnok bugájának alapját ölelő porcos murvapikkely

Természetesen ekkor már a beavatkozás értelmetlenné válik és eredménytelen is egyben, de lehetőséget ad a pontos célok meghatározására. A faj azonosítására Tiszadob határában került sor, ahol olyan mértékű volt a táblaszintű egyedszáma (3. kép) – többszöri, célzott egyszikű elleni kezelések után is –, hogy a gyomnövény magéredését megelőzően betakarításra került az őszi búza.

3. kép: Erdei rozsnok a búzában

Mindez azt eredményezte, hogy a nagy költséggel megterhelt föld termése csak „rozsnokos szalmaként” volt „forgalomképes”. A teljes eseménysor feldolgozásából kapott adatok, információk meghaladják ennek a cikknek a terjedelmi korlátait; de néhány fontos tanulság közlése megkerülhetetlen:

1. A legfontosabb a fajazonos, fajszintű határozás a kezelések kivitelezése előtt, mert nem minden egyszikű reagál megfelelően/azonosan az adott hatóanyagra.
2. Pontosabb kommunikáció az adott termék egyszikű célnövényenkénti hatékonyságáról, fenológiai érzékenységgel kiegészítve. Létezik ugyanis olyan kalászosokban engedélyezett szuperszelektív egyszikű irtó, amely nem képes kontrollálni az egyik legérzékenyebb egyszikű kalászos gyomnövényt, a széltippant.
3. Meg kell ismernünk a nagyobb fajszámmal képviselt egyszikű szántóföldi növénynemzetségek (pl. a most tárgyalt Bromus fajok) fajonkénti herbicid érzékenységét a mesterséges szelekciós nyomás elkerüléséhez.

Bunias orientalis – szümcső

Ez a keresztes virágzatú növény már integrálódott a hazai flórába és keletről nyugatra terjeszkedik. Terjeszkedése során elkerülhetetlen, hogy művelt területet ne érintsen, de gyomosításáról mindezidáig nem érkezett hír. A növény nem csak spontán úton foglal életteret, volt idő, amikor hazánkban termesztésbe vonták, de termesztése nem bizonyult tartósnak, így felhagytak vele. Értelemszerűen ennek környezeti lenyomata nem tűnt el nyomtalanul ezekből a régiókból. Jelen esetben az elsődleges származás forrása (spontán terjedés, vagy kivadulás) nem beazonosítható, de a mintázat sajátságos volt. A szümcső a repce táblának azon részében volt téruraló gyomnövény (4. kép), amely valaha egy tanyahely volt, és az egyedsűrűség innen kiindulva folyamatosan csökkent a tábla minden irányába.

4. kép: Virágos szümcső a virágzó repcében

Az érintett szántó Nyíregyháza mellett található és a megfigyeléssel együttes meghatározás a virágzás/termésképzés idejében történt meg. A növény egyrészt rendkívül nagy magtermésre képes, a mechanikailag elhurcolt növényrészek nagy része képes a teljes regenerációra, és sérülés nélkül tolerálta a repce gyomirtását is; ezért ebben a kultúrnövényben igazán nemkívánatos jövevény. Egyszikű kultúrnövényekből az eredményes gyomirtása egyszerűbb feladat lehet, de egzakt adatokkal innen sem rendelkezünk.

Physalis longifolia – (longleaf groundcherry, wild tomatillo)

Ez az évelő növény a csucsorfélék (Solanaceae) közé tartozik és géncentruma Észak-Amerikában található. Hazánkban egyetlen őshonos Physalis faj található, a Physalis alkekengii (zsidócseresznyeként ismert leginkább); amely szintén nem tipikus szántóföldi gyomnövény. A faj kolonizációjára (közel Klagenfurthoz Karintiában) egy osztrák földtulajdonos lett figyelmes, és az információ megosztása után kerestek meg az osztrák agrármérnök kollégák a faj meghatározásával. Az identifikációt követően az irodalmazás során derült ki, hogy ennek a fajnak Európában egy biztos megfigyelése volt Svédországban, további egy bizonytalan azonosítás történt Belgiumban; de Ausztria az első ország a kontinensen, ahol a faj megtelepedését, szaporodását és térnyerését is igazoltuk. Az észlelés többször gyomirtott szójában történt – mint egyedüli túlélő – 2016-ban, ezt követően a 2017-es esztendőben – szintén gyomirtott rozsban, mint „kezelhetetlen” és növekvő probléma – került meghatározásra a növény (5. és 6. kép);

5. kép: Physalis longifolia

6. kép: A földicseresznye virága

annak érdekében, hogy a cselekvés legyen megalapozott, gyors és szakszerű. Amit a szántóföldi adatgyűjtésből tudunk, az az, hogy a bolygatást kimondottan tűri, több ALS-gátló ellen érzéketlennek bizonyult; olyannyira, hogy kiszelektálódva és a teljes életciklusát lefuttatva egyeduralkodóvá vált a területen. A sikerességét támogatja a növény robosztus, erős felépítése is, ugyanis a ledőlő rozs sem képes lerogyasztani (7. kép);

7. kép: Életerős Physalis növények a megdőlt rozsállományban

az alászorultak pedig nem halnak el. Ez erős kompetíciós képességre utal. Mindezen tulajdonságai igen kényelmetlenné teszik jelenlétét, de jobban megismerve a növényt és annak világirodalmát, bizonyosan lesz gyors és kedvező kiút a gazdálkodó számára.

Fotó: Szabó Roland és Simon Zoltán