A kínai közkertek legfontosabb elemei

A legszembetűnőbb különbség a hazai közparkokhoz képest a parkok intenzív használata: idősek, családosok csoportokban használják a parkokat hétköznapi életük természetes részeként. Ez az óriási igény a várostervezést jelentős kihívás elé állítja: itt a legnagyobb probléma a tízmilliós nagyvárosban a zöldfelületek egyenlőtlen eloszlása: a régi és az új városrészek között rendkívül egyenlőtlen az egy főre jutó zöldfelületek aránya. A régi városrészek túlzsúfoltak, kevés a zöldfelület és sajnos az adottságok miatt nem is igazán növelhető a zöldfelületek aránya, míg az új városrészek építését hatalmas zöldfelületek létesítése kíséri. Különösen zsúfoltnak tűnnek olykor a régebbi városrészek parkjai. Az élénk közösségi életet szemlélteti az 1. ábra, a Renmin park platán fasora alatt. A platán egyébként rendkívül kedvelt és gyakran alkalmazott sorfa Kínában.

Első talán legkülönlegesebb élményünk a Zhenghou-i Népligethez / People’s Park (人民公园 – Renmin park) köthető. A Zhenghou központjában található park a város első közparkja, amelyet 1951-ben hoztak létre és 1952. augusztus 1-én nyitottak meg a nagyközönség számára. A park jelenleg 28 ha kiterjedésű, amelyből mintegy 4 ha vízfelület és 19,6 ha zöldfelület. Több nagyobb karakteres egységre osztható: szórakoztatást (vidámparki elemek); kikapcsolódást szolgáló rész és a harmadik, amely különleges kertrészleteket ölel magába, mint a Bambusz-kert, Bazsarózsa-, a Cseresznye-, és a Rózsaszín kert, továbbá a Megemlékezés parkja a Hu Gong Templommal és a Peng Gong Templommal.

A zöldfelületek, közparkok rendkívül változatosak, természeti és épített elemekben gazdagok. Változatos a helyszínrajz, változatos növényformákat, fajokat, fajtákat, színeket alkalmaznak. Egyes elemek különleges szimbolikát hordoznak. Előszeretettel alkalmazzák például a követ, amely a vízzel ellentétben egy statikus elem, a szépséget emeli ki, jelzi. A kövek Kína 5 szent hegyét szimbolizálják. A legérdekesebbek és a legdrágábbak a Tai tóból származó vízmosott, lyukacsos kövek.

2. ábra: A Zhenghou-i Népliget / People’s Park sziklái (a teljesség igénye nélkül)

Gyakran és előszeretettel alkalmaznak hidakat, amelyek összekapcsolják a park különböző szimbolikával rendelkező részeit.

3. ábra: A Zhenghou-i Népliget / People’s Park hídjai (a teljesség igénye nélkül)

Egyéb épített elemek is előfordulnak a kínai közkertekben, mint pavilonok, vagy a már említett templomok a Zhenghou-i Népligetben, amelyek természetesen fontos elemei a gondosan megkomponált tájképnek.

4. ábra: Építmények, pavilonok a Zhenghou-i Népligetben / People’s Park

Nem feledkezhetünk meg a vízről, amely sokkal hangsúlyosabban jelenik meg itt mint a hazai közparkokban, közkertekben. Minden közparkban találunk vízfelületet vagy tó vagy kisebb vízfolyás formájában. Zhenghou városában számos hatalmas mesterséges tavat alakítottak ki, hogy becsempésszék a természetet a betonrengetegbe.

Növényalkalmazás

A zöldfelületeket változatos és többszintű növényzet jellemzi: idős fásszárú állomány, sűrű cserjeszint és nagy kiterjedésű, összefüggő virágos felületek. Gazdag faj- és fajtaválaszték, színes lombú formára nyírt, illetve nevelt cserjéket, fafajokat alkalmaznak.

A Zhenghouban alkalmazott növények nagy része a hazai városokban is ismert. Talán megkockáztathatjuk, hogy lineáris elemként, sorfaként több, mint 60%-ban a platánt ültetik. Parkjaikban jelen van a keleti platán (Platanus orientalis), a nyugati platán (Platanus occidentalis) és a hibrid platán (Platanus × hispanica) is.

Örökzöldek közül nagy kedvenc a himalájai cédrus (Cedrus deodara), melyet sorfaként, szoliter növényként egyaránt alkalmaznak (5. ábra). Gyakran ültetik a keleti életfát (Platycladus orientalis syn. Thuja orientalis), melynek idős, törzses példányai mindenfelé láthatóak a városban.

5. ábra: Gyönyörű és terebélyes Cedrus deodara példányok városszerte

A talaj takarására telepítenek lomblevelű örökzöldeket, mint például az Aucuba japonica, Mahonia confusa, Nandina domestica, Fatsia japonica egyedeket, de a kiültetési darabszám messze túlmutat az ideális számokon. Olyan fajokból, melyek hazánkban is képesek 3 méter magasra és ugyanilyen szélesre megnőni, a tőtávolságot a lágyszárúak tőtávolságához teszik hasonlóvá, tehát 15-20 centiméterenként ültetik az egyedeket. Ennek az az eredménye, hogy már kiültetéskor szép, egységes, szinte zárt felületet kapnak, de a későbbiekben ez az előny egyben a hátrányuk is, hiszen a növények képtelenek optimális növekedésre ilyen sűrű állományban.

6. ábra: Talajtakaró örökzöldek (Mahonia confusa, Aucuba japonica, Fatsia japonica)

A városi parkokban különleges hámlókérgű fajokat is láttunk, mint például a Pinus bungeana, Pseudocydonia sinensis fajokat.

7. ábra: Az örökzöld hámlókérgű fenyő és a lombhullató kínai díszbirs kéregmintázata

Magyarországon gyűjteményes kertekben látható a nagylevelű kőtiszafa (Podocarpus macrophyllus), Zhenghouban közterületen is megtalálható. Gyönyörű örökzöld, szép kérgű fatermetű példányok díszítenek sokfelé a városban.

8. ábra: A nemzetség legészakabbra hatoló faja a nagylevelű kőtiszafa (Podocarpus macrophyllus)

Az örökzöld növények között népszerű az amerikai magnólia (Magnolia grandiflora), mely épp a kora nyári időszakban hozza nagyméretű, illatos hófehér virágait. A japán naspolya (Eriobotrya japonica) nem csak szép virágai miatt, hanem ízletes terméseinek köszönhetően is gyakran telepített faj. A kissé savanykás termései szinte teljes érés előtt eltűnnek a fákról.

9. ábra: Az örökzöld magnólia és a japán naspolya