Felkészülés a repcevetésre

Sajnos, itt meg is kell állnunk egy pillanatra. Régen az úgy volt, hogy az Agrofórum (igaz, hogy fele, vagy kétharmada terjedelemmel) minden hó elsején megjelent, így jól tervezhető volt a témák időszerűsége. Ez az utóbbi időkben – ahogy tapasztalhatták – alaposan megváltozott: „kizökkent az idő”…, no, nem nálunk.

Manapság úgy van, hogy mindig, mindenhol (vagy legalábbis sokaknál) csúszik, tolódik minden.

A vasútnál – ezt jól tudjuk –, hogy amíg az utolsó kocsi el nem hagyja a váltót, addig nem jöhet az ellenvonat. Ez nálunk is így van. Amíg a beígért utolsó szakcikk, hirdetés, PR-cikk be nem érkezik a szerkesztőségbe, addig „áll a vonat”. A hely ki van hagyva, de áll a folyamat és nem tudjuk nyomdába adni a lapot. Ezt azért bocsátottam előre, mert ki tudja, hogy hol lesz a repce, amikor ön, tisztelt olvasó kezébe veszi a lapunkat, mármint a júliusi lapszámot.

(Ezen kitérő után – amit a nálam megfontoltabb főszerkesztőnk lehet, hogy ki is fog húzni – térjünk vissza a repce vetéséhez! – egyáltalán nem; nagyon fontos információ az olvasóinknak – mz)

Még valamit! Egyszer ezt a nyilvánosság előtt is el kellett mondani, már csak azért is, hogy a csúszások miatt „szó ne érje a ház elejét”, vagyis az Agrofórumot.

Most már tényleg a repcéről essék szó, ne a sirámokról!

Gondolkodjunk egy kicsit előre! Mentségünkre szóljon, hogy az előre gondolkodást nem lehet elég időben elkezdeni.

Mivel is kezdjük a gondolkodást?! Azzal, ami lassan a legnagyobb problémát okozza, legalábbis a profi repcetermesztőknek: a terület kiválasztása. Az okos könyvekből, meg tapasztalatból is tudjuk, hogy korán lekerülő elővetemény, rendszerint valamilyen kalászos után célszerű vetni a repcét, hogy utána megint kalászos jöhet az ismert talajminősége gyakorolt kedvező hatása és korai betakarulása okán. Igen ám, de manapság a 4S (négyes) vetésforgóba: kalászos, kukorica, napraforgó, repce (a felsorolás nem növényi sorrend!) elég nehezen illeszthető a két olajos növény, hogy növényegészségügyi okokból kárt ne tegyenek egymásba. Jó-jó tudom, hogy ma már vannak a kivárási – visszakerülési – időt lerövidítő szerek, de a talajainknak se mindegy, hogy mikor milyen művelést alkalmazunk.

Fel van adva a lecke…

Jön a fajtaválasztás. Betakarítás után majd többet tudunk – mondhatják –, és igazuk is van. Első a saját tapasztalat, második, amit a különböző bemutatókon látunk, hallunk és végül – ahogy mondják –, de nem utolsósorban az a fajtainformáció, amely a hatóság érdekmentes vizsgálatai alapján jelenik meg. (A legújabb állami elismerésben részesített fajtákról itt és most tájékozódhatnak.)

Egyet azért érdemes megszívlelni: ami bevált, ahhoz célszerű ragaszkodni (ez az élet valamennyi területén így van), ami persze nem jelenti azt, hogy ne lépjünk a haladás útjára, és ne keressük az újat. Keressük, próbáljuk ki, azután majd meglátjuk…

Kulcskérdés a talajművelés is. Ezzel meg is alapozhatjuk a jó termést, meg tönkre is tehetjük, amelynek a vége a dilemma: kitárcsázzuk, ne tárcsázzuk?! Mármint a rossz talajművelés miatt rosszul kelt vetést. (Az már csak egy mellékmondat, hogy a tárcsa szót csak képletesen használjuk, mert az eszközt kerüljük. Ugye Birkás Márta professzor asszony? – Élénk helyeslés.)

Nézzük akkor, hogy mit is tudunk a repcéről?

Mélyen gyökereik, víz- és tápanyagigényes. Ha mélyen gyökerezik, akkor készítsük elő az utat számára, ha vízigényes, akkor folytassunk már a tarlóhántástól kezdődően víztakarékos talajművelést és a tápanyagban meg adjuk oda, amire a talajvizsgálatok meg a tervezett termésátlag alapján szüksége van, mert azt ugye tudjuk, hogy a repce mindig éhes. (Emberben is van ilyen.)

A magam okoskodása helyett a nálam szakavatottabb barátomat, Légrádi Miklóst hívom segítségül, a vele készült interjú kötetből vett idézetekkel, ami a repce vetésére vonatkozik:

Milyen legyen a talajunk a vetés idejére? Befogadó.

Mit jelent ez? Esetünkben altalajlazítást, mulcshagyó feltalajművelést. Augusztus végére a talajaink fedettek, még szárazságban is nedves feltalajjal.

Ez a summázata a talaj-előkészítésnek, de a talajról azt írja, hogy ez a legnagyobb titok, amivel a termesztés során találkozunk.

A talaj. A talaj őrzi azokat az apró élőlényeket, baktériumokat, amelyeknek óriási szerepe van a talajélet működésében. A talaj fogadja be a vizet és a tápanyagokat és bocsátja rendelkezésre a növény számára.

Mikor, mit, mennyit, hogyan?

Erről csak sejtéseink vannak és a megérzéseinkre támaszkodva különböző technológiák alkalmazásával próbálunk behatolni a titkok mélyére, hogy feltárva azokat a javunkra fordítsuk.

A lényeg, hogy akármekkora is a kihívás és a verseny, ne szakadjunk el a földtől, ne csak egy termelőeszközt lássunk benne, hanem egy termelőtársat.

A talajművelésről, pontosabban a repce számára a talajelőkészítésről, így nyilatkozott:

Mikor fog a repce egyenletesen kelni? Ha aprómorzsás és kellően nedves talajba kerül a szaporítóanyag. Hová törekszik a repce gyökere? Lefelé minél mélyebbre. Hogyan tud könnyedén lefúrni a talajba? Úgy, hogy nem ütközik ellenállásba, eketalpba stb., hanem lazult altalajjal találkozik.

Ha nem zárjuk le a tarlót és általában minden munkaművelet után a talajt, akkor elpazaroljuk a nedvességet. A víz a Nap melegének hatására a kapillárisokon felfelé igyekszik a talajban. Ha nyitott kapukat talál, azon szépen el is párolog. Ha viszont arra alkalmas hengerrel lezárjuk a talajt, olyan tömörítést végzünk a talajfelszín alatt amely, megakadályozza a kipárolgást. A lazult altalaj, amit középmély lazítóval érünk el, lehetőséget biztosít a repce karógyökerének, hogy folyamatosan, akadály nélkül tudjon minél mélyebb talajrétegbe lehatolni.

Akkor nézzük konkrétan a munkaműveleteket:

A tarlót mulcskultivátorral műveljük, hogy a szalmamaradványok védjék a talajt a kiszáradástól. És természetesen minden esetben hengerezünk. Nagyon vigyázunk arra, hogy nedvesen ne műveljük a talajt.

Ha szükséges, akkor augusztus elején 20-25 cm-es mélylazítást alkalmazunk, de nem szántunk! A magágyat vetés előtt kultivátorral és Güttler-hengerrel készítjük elől. A lényeg, hogy az a pici mag, amelyet csak 2-2,5 cm mélyre vetünk, optimális talaj- és nedvességviszonyok közé kerüljön.

*

Következik a vetés. Itt egy hosszabb részt idézünk a riportból, amely 2013 augusztusában készült.

Következik a vetés, és itt van az egyik technológiai újdonság sarokpontja.

• Ez a vetésidőre, vagy a vetéstechnológiára vonatkozik?

Egyértelműen a vetéstechnológiára. A vetésidő tapasztalat kérdése. Van, aki az augusztus végi, van, aki a szeptember elejei vetésre esküszik. Nálam az utóbbi vált be. A technológia viszont döntő lehet az eredményesség szempontjából. Idén először újszerű vetésmódot alkalmaztunk. A vetőgépet úgy állítottuk be, hogy az egyik sor 8,5 cm-re legyen a másiktól, majd egy széles 43 cm-es sortáv következett, utána ismét 8,5 cm-re két sor, majd megint a 43 cm széles sorköz, és így tovább. Ez tehát egy ikersorral kombinált széles sortávú vetés.

• Mi ennek az előnye?

Az ikersorban a csoroszlyák egymástól eltoltan helyezkednek el. (Így tudtuk a gépet beállítani.) A magok így soha nem esnek egymással egyvonalba a párhuzamos sorokban, hanem egymáshoz viszonyítva eltoltan; ami megnöveli az életteret.

• És mi szükség van erre?

Azt tudjuk, hogy egy adott területen minden növény mindegyiknek a konkurenciája. Ezzel a módszerrel optimális életteret tudunk minden növény számára teremteni.

• Rendben, de nem lehet ugyanezt elérni a szűkebb, mondjuk 25-30 cm-es sortávolság esetén?

Nem. Gondolj bele, hogy akkor egy sorba kell besűríteni a növényeket. Oldalirányban lehet, hogy elég a 30 cm, de a sor irányába már nincs lehetőség a terjeszkedésre.

• Meggyőzően hangzik, de akkor válik hihetővé, ha ez a terméseredményekben is visszaköszön.

Oly mértékben hiszek ebben a technológiai újdonságban, hogy az egész területet így vetettem el.

Gondolj bele! Az áttelelt repce áhítozik a napfényre. Az így vetett repcét szépen körbejárja a Nap, éltető erejével.

• Alig hiszem, hogy ez elegendő lenne.

Persze kell a megfelelő kondíció is. A vetéssel egy időben – és ez is a technológiafejlesztés része – olyan mikrogranulátumot szórunk ki, amely a repce tápanyagigényét egyenletes módon képes kielégíteni.

• Ennyi?

Nem, dehogy. Kell még egy ősszel alkalmazott regulátorozás is, hogy ne a felszíni, hanem a föld alatti részek, vagyis a gyökér fejlődjön, erősödjön, mert ha így megy a repce a télbe, biztos az áttelelés, és tavasszal a robbanásszerű indulás.

A vetéstechnológiáról még annyit, hogy a hely és a tapasztalatok döntsék el, hogy az említett ikersoros módszert választjuk-e, vagy az általánosan alkalmazott 43-45 cm-es sortávolságot. Egy-két gazda a 70-76 cm-es sortávolságra „szavaz”, mondván, hogy a gépi művelések a széles sortávolság esetén – mivel a sorok később záródnak – időben tovább alkalmazhatók.

*

Ennyit a vetési szezon előtt. Majd, amikor egy-egy újabb technológiai elem fontosságaira szeretnénk felhívni a figyelmet, ismét jelentkezünk.