A táj változásáról, az évszázadok, évtizedek alatt lezajlott átalakulási, formálódási folyamatokról számos írott és térképes forrás áll a kutatók, érdeklődők rendelkezésére. Ahogy a történelem felfedi a múlt eseményeit, a tájtörténet szembesít az emberi tájalakítás mikéntjéről. Egy korábbi cikkben részletesebben foglalkoztunk a zöldinfrastruktúra történeti térképeken való megjelenésével, a következő sorokban a vízjárta területekre helyezzük a hangsúlyt.
Először is nézzük meg, mit értünk vízjárta terület alatt. A 83/2014. (III. 14.) Kormányrendelet fogalmi megközelítése szerint „időszakosan elöntésre kerülő vagy vízzel telített talajú területek”. Ide sorolhatóak többek között a vízmosások által érintett területek, az egykori folyóágak, ősmedrek (ennek egyik kitűnő példája a Rába mente, ahol több helyen is megfigyelhetőek egykori, mára már gyepes, becserjésedett folyómedrek, sok esetben az átjárást biztosító hidakkal, mint épített emlékekkel – 1. ábra) a folyószabályozások előtt gyakorta vízborítás alatt álló, vizenyős, mocsaras területek.
Mindennapi szóhasználatunkban is hasonló értelmezést adnánk e fogalomnak, hiszen alapvetően azon területek ezek, melyek a múltban és a jelenben is „vízjárta”, vízzel érintettek. A víz életünk egyik meghatározó lételeme. Akár felszíni, akár felszín alatti vizekről beszélünk, a védelmük, hasznosítási módjuk, kialakulásuk, formálódásuk kiemelten kezelendő. Ezért is van a tájtörténetnek jelentős szerepe ezen területek elemzésekor. Ahogy a címben is szerepel, a vízjárta területek nem csupán „kék” felületek, az erdők, gyepek, cserjések, tehát röviden a zöldfelületek is szervesen kapcsolódnak hozzájuk, szinte elképzelhetetlen a víz „zöld” nélkül.
1. ábra: Rába-ősmeder egy bevásárlóközpont keleti oldalán, nyugati oldalán a jelenlegi Rába-meder Sárvár területén (Google Earth felvétel, 2019) (Forrás: google.com/maps)
A történeti térképek egymásra épülnek, ezáltal ábrázolásmódjuk nagyon hasonló. Az évek előrehaladtával, a területhasználatok mennyiségének növekedésével azonban egyre finomabb, részletgazdagabb térképek készültek. A vízfolyások és közvetlen környezetük mindig stratégiai szerepet töltöttek be az évszázadok során – elég csak arra gondolni, hogy nagyobb vízfolyásaink országokat kötnek össze. Mindez a kereskedelem, a szállítás, az utazás terén lehetővé tette a szabad átjárhatóságot – a víz, mint természeti elem, nem ismeri a közigazgatási határokat. A katonai felmérések készítésekor ezért kiemelten foglalkoztak a felszíni vízfolyások és a vízjárta területek ábrázolásával. Hadászati szempontból egy mocsaras, lápos terület nagyon előnyös volt a környéket ismerők számára. Hasonló szerepet tölthettek be, mint a magaslatokra emelt várak, a mit sem sejtők nehezen tudtak ilyen területekről szabadulni. Ez a stratégia visszaköszön a várak köré húzott vizes árkok kialakításában is.
2. ábra: Kisújszállás menti mocsaras, vizenyős területek a Hortobágy-Berettyó környékén az I. katonai felmérésen (1783) (Forrás: mapire.hu)
A felmérések szerepe nem csupán hadászati szempontból volt hasznos. A települések kialakítása, a művelésre alkalmas területek kijelölése terén is szerepet játszott. Nézzük meg a 2. ábrán szemléltetett területet alaposabban. Az 1700-as évek végén még láthatóan a „kék felszínek”, a vízfelületek, vizenyős, vízjárta területek domináltak. Csupán kisebb foltokban, főként a magasabban elhelyezkedő részeken láthatóak szárazulatok. Erre utalnak a halom, sziget feliratok. Malmok telepítésével már ezen időkben is hasznosították a vízfolyások erejét, de mellettük megjelent a szakralitás szerepe is. Ezen a vidéken több templomot, kápolnát emeltek vízparti magaslatra.
Ugyanezen területrészt vizsgálva a következő katonai felmérésen (kevesebb, mint 100 év eltéréssel, az 1860-61-es években készült) látható a folyószabályozások nyoma. A vízfolyások erősen kanyargós medrét több helyen is levágták, kiegyenesítették az áradások során fellépő víztöbblet gyorsabb levezetése érdekében. Az így keletkezett holtágak még sok esetben közvetlenül kapcsolódtak a főmederhez, majd később fokozatosan leváltak tőle, vízutánpótlást nem kapva, feltöltődtek, szárazulattá váltak. A lecsapolások eredményeként a korábban jelentősen vizenyős területeket átvette a gyep- és mezőgazdálkodás. Az 1700-as évek végén még vízjárta részek üde, nedves gyepekké formálódtak.
3. ábra: Kisújszállás menti nedves, üde gyepek és mezőgazdasági területek a Hortobágy-Berettyó környékén a II. katonai felmérésen (1860-1861) (Forrás: mapire.hu)
A III. katonai felmérés a bemutatott területre megközelítőleg 20 év múlva, 1883-1884-ben készült. Ez esetben egy kissé egyszerűbb ábrázolásmód, de egyben beszédes feliratok bizonyítják a terület szárazodását: Ecseg-puszta, Bucsa-puszta, Nagy Bucsai legelő. Számos helyen megfigyelhető azonban a korábbi vizenyős területekre utaló elnevezés: Hosszú-sziget, Pene-sziget, Hattyus-fenék. Ezen utóbbi területek mélyedésekben helyezkednek el, nevük is bizonyítja, hogy vízjárta területek, legtöbbször nedves gyepekkel fedettek.
4. ábra: Kisújszállás menti vízjárta területek a Hortobágy-Berettyó környékén a III. katonai felmérésen (1883-1884) (Forrás: mapire.hu)
Egy kissé nagyobb időtávot átlépve, az 1941-es években már jelentős parcellázás figyelhető meg. A jelentősebb települések belterülete rohamos növekedésnek indult, a kisebb beépítések, majorságok, tanyák csoportokba, illetve lineárisan egymáshoz rendeződve behálózták ezt a vidéket. A terület vizenyős volta azonban még mindig megmaradt – erre utal a csatornahálózat egyre jelentősebb sűrűsödése, valamint bizonyos foltokban a nedves gyepek fennmaradása.
5. ábra: Szántóterületek, gyepek, tanyák, majorságok és csatornahálózat Kisújszállás környékén az 1941-es felmérésen (Forrás: mapire.hu)
A fentiekben egy nagyon rövid és csupán bizonyos időszakokra vetített térképekről láthattunk áttekintést a vízjárta területek ábrázolására, megjelenésére vonatkozóan. Számos egyéb hidrológiai, szakági felvételezés, leírás, adatbázis pontosítja, bővíti a katonai felméréseken látottakat, melyekkel további értékes információkhoz juthatunk a táj történetének elemzése során. A táj változása, illetve változtatása viszont kézzel foghatóan, nagyon látványosan elénk tárul a történeti térképeket böngészve is, különösen a vízjárta területek elemzése során. Ezek azok a területek, melyeket a leginkább befolyása alá vont az ember. Az átalakítottság mértéke meghatározza az antropogén jelenlét milyenségét. Kezdetben a megélhetés biztosítása volt a cél, majd egyre inkább a természet erőforrásainak fel- és kihasználása. A fentiekben bemutatott térképsorozaton látott területen is megfigyelhetőek ezen folyamatok. Mindezen változások pozitívak vagy negatívak? Mik az előnyök? Mik a hátrányok? Minden kérdésre lehet választ adni az előzőekben leírtak alapján is. Minden terület más és más jellegű, karakterű és átalakítottságú – értékelni a múltban végbement változtatások és a jelenben tapasztalható folyamatok figyelembe vételével érdemes.
Felhasznált források:
– http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=168086.363122
– https://www.google.com/maps/place/S%C3%A1rv%C3%A1r/@47.2459224,16.9560959,533m/data=!3m1!1e3!4m5!3m4!1s0x47694d0704a1a833:0x400c4290c1e19a0!8m2!3d47.2524196!4d16.9294866
– https://mapire.eu/hu/map/firstsurvey-hungary/?bbox=2298898.9822516767%2C5967526.245376034%2C2350455.7578300284%2C5982813.651033068&map-list=1&layers=147
– https://mapire.eu/hu/map/secondsurvey-hungary/?bbox=2304327.982456136%2C5962049.987729612%2C2355884.7580344877%2C5977337.393386646&map-list=1&layers=5
– https://mapire.eu/hu/map/thirdsurvey25000/?bbox=2315573.6946331216%2C5971888.594348363%2C2341352.0824222974%2C5979532.29717688&map-list=1&layers=129
– https://mapire.eu/hu/map/hungary1941/?bbox=2317876.3601102103%2C5974430.125538846%2C2343654.747899386%2C5982073.828367363&map-list=1&layers=29
