Belvíz – áldás vagy átok a mezőgazdaságban?

2020. február 27. 04:37

Agrofórum Online

mezőgazdaság belvíz csapadék talajvíz földterület táj tér kép térkép fokgazdálkodás elöntés esővíz wetland tájalakítás

Belvíz – a mezőgazdaság oldaláról nagyon gyakran halljuk, mint problémaforrást, de mi is valójában a belvíz? Csak konfliktusként, nehezítő jelenségként nézhetjük, vagy esetleg van pozitív hozadéka is? A következőkben pár gondolat erejéig a belvízi elöntést és annak sajátosságait taglaljuk.

1. ábra: Belvízzel elöntött terület Somogy megyében, 2018 februárjában (Forrás: kanizsaujsag.hu)

Először nézzük meg a jogszabályi környezetet. A 178/2010. (V. 13.) Korm. rendelet 1. § (2,c) bekezdése értelmében belvíz „a rendes körülmények között vízzel nem borított földterületnek a talajvízből származó vagy a csapadékvízből összegyülekező víz alá kerülése.” Tehát minden olyan síkvidéki, árvízi elöntéstől mentesített terület, ami időszakosan vízborítás alá kerülhet. Kialakulásához számos tényező vezet. Részben különféle természeti adottságok (pl.: talaj, felszíni és felszín alatti vízhálózat – talajvíz), részben az emberi tájalakítás eredményeként, részben pedig ezek együttes fennállásaként alakulnak ki. Ez utóbbiaknál, különösen az emberi, idegen szóval antropogén tájváltoztatás a meghatározó. Gondoljunk csak a talajszerkezet megváltoztatására, a talajtömörödésre, melyek az intenzív mezőgazdasági művelés hozadékai sok esetben. A megváltozott szerkezetű talajban a víz nem képes megfelelő mértékben és sebességgel elszivárogni, elfolyni, ezáltal „fennmarad” a felszínen.

Napjainkban egyre gyakoribbak az időjárási szélsőségek, sokszor nagy mennyiségű csapadék zúdul le egyszerre egy hosszabb, aszályos időszak után. Ezek mind-mind hozzájárulnak a belvizes területek létrejöttéhez, kiterjedésük növekedéséhez. (1., 2. ábra)

2. ábra: Belvízzel elöntött területek Pest megyében, 2018 végén (Forrás: agroinform.hu)

A gyakran hetekig vízborította területek korlátozzák a mezőgazdasági művelést. Mivel rendszerint a tavaszi, nyár végi, őszi időszakban figyelhetőek meg jelentős kiterjedésben, a szántást, illetve a vetés kelését, fejlődését korlátozhatják. Az sem mindegy, hogy milyen kultúra érintett ezen időszakos vizekkel. Máshogy reagál a kukorica, máshogy a búza, hiszen sokszor eltérő mennyiségű plusz vizet képesek felvenni, illetve tolerálni. Tehát, ha a mezőgazdaság oldaláról szemléljük, s annak is a gazdasági vonatkozásaira helyezzük a hangsúlyt, akkor egyértelműen jelentős problémaforrásként értelmezhető a belvíz.

Számos kutatás foglalkozik a belvízzel veszélyeztetett területek kiterjedésének felmérésével. Egy 2015-ös kutatás szerint mintegy 1,8 millió hektár veszélyeztetett, aminek kb. 60%-a mezőgazdasági művelés alatt áll. (Bozán, 2015.) Egyszóval objektív mutatókkal is meghatározó probléma az agrárium számára. (3. ábra)

3. ábra: 2010-es nagy belvízi elöntések az Alföldön. A fotón a Csongrád megyei Zákányszék elöntött területei láthatóak. (Forrás: idokep.hu)

Azonban, ha másik oldalról próbáljuk megvizsgálni a helyzetet, akkor megállapítható, hogy a belvíz sok tekintetben is értékes jelenség lehet. A klímaváltozás következtében napjainkban egyre fokozódnak az aszályos időszakok, egyre inkább eltolódik a csapadékos és csapadékmentes napok, hetek korábbi viszonylagos rendszeressége. Mindezek következtében bizonyos időközönként súlyos vízhiánnyal küzd a mezőgazdaság. Egyre jobban felértékelődik a víz szerepe mindennapi életünkben.

Amennyiben a nagy szárazságok után igazi kincsként kezeljük az esővizet, a földeken viszonylag rövid ideig álló vízfeleslegre miért nem tudunk értékként tekinteni? Ökológiai szempontból pozitív hozadéka is van a belvizeknek. Ezek a „wetland”-ek mikroélőhelyet képeznek arra a pár napra, esetleg hétre, míg jelen vannak a területen. Kis léptékben, szinte nem is érzékelhető módon ugyan, de a biológiai diverzitáshoz, (faj)gazdagsághoz is hozzájárulnak ezáltal. A „felesleges” vízzel, ha megfelelően gazdálkodunk, az adott terület adottságaihoz minél jobban igazodunk, akkor pozitívan is értelmezhetjük.

Elég, ha csak elődeink fokgazdálkodási tevékenységére gondolunk. Bizonyos időközönként elárasztották a területeket a folyók, patakok vizével, kihasználva azok megemelkedett vizét áradások idején. A terület termékenységét ezáltal javították, hozzájárultak a vízellátás kiegyensúlyozásához.

Mindezek mellett az egy adott területen huzamosabb ideig álló, úgynevezett pangó víz negatív hatásait is meg kell említeni, melyek azonban kis mértékű beavatkozásokkal ellensúlyozhatóak – pl. fásítás, mezővédő sávok telepítése. A fás szárú növényállomány jótékony hatással van a talaj szerkezetére, vízháztartására, ezáltal az időszakos vizek „felvételére” és hasznosítására is. A lehetséges ökológikus szemléletű belvízkezelési módokról egy következő cikk fog szólni.

Még röviden tekintsünk vissza a múltba. Mint minden tájban bekövetkezett változás esetében, így a belvíznél is nagyon hasznosak a tájtörténeti elemzések. A belvíz kialakulásáról is számos tanulmány olvasható – vagy inkább nevezzük úgy, hogy mikortól is értelmezik a vízügyi szakemberek a belvizet, mint valós „jelenséget”. Bizonyos források sokkal tágabb körben fogalmazták meg a belvíz értelmezését egykor: Czuczor Gergely és Fogarasi János szerint a belvíz az ország határain belül található ásványi és gyógyvizek gyűjtőneve: „Általán gyógyvízek, ásványvízek, melyek bizonyos ország határain belül találtatnak, milyek országunkra nézve, a szulini, füredi, stb. savanyú, a budai, pöstyéni, trencsini, stb. hévvízek.” (Czuczor, 1862.)

Az évek előrehaladtával folyamatosan változott a fogalmi környezet, amelyhez az emberi tájalakítás nagyon erősen hozzátett. A történeti térképek, katonai felmérések, egyéb korabeli, archív felvételek, vízügyi adatbázisok megfelelő adatokkal támasztják alá a vízjárta területek változásait. Az ember folyamatosan vonta uralma alá a tájat, annak minden „jótékony tulajdonságával” együtt.

Az alföldeink jelentős része vízjárta, sok esetben lápos, mocsaras terület volt hajdan. Gyakoriak voltak a nedves gyepek, amelyeket a száraz gyepekkel együtt a legeltető állattartással tartottak fenn. Ma már nagyon kevés helyen találkozhatunk ilyen területekkel. Viszont, ha ránézünk egy 1800-as évek végi vízjárta területekben bővelkedő térképrészletre és megvizsgáljuk, hogy napjainkban e területek érintettek-e belvízi elöntéssel, akkor az eredmény nem meglepően a két gondolat közötti kapcsolódást mutatja. (4., 5. ábra)

4. ábra: Vizenyős területek, nedves gyepek kiterjedése a Berettyó és a Körös folyók mentén, Szarvas környékén az 1800-as évek végén (Forrás: mapire.hu)

5. ábra: Belvízlevezető csatornahálózat napjainkban a Berettyó és a Körös folyók mentén, Szarvas környékén (Forrás: geoportal.vizugy.hu)

Egyszóval érdemes kicsit visszatekinteni, a múltból építkezni. A gazdaság számára is megtérülő megoldásokat keressük, amelyek megváltozó és már részben meg is változott ökológiai rendszerünknek is kedvezőek, s hozzájárulnak a tudatos, fenntartható (táj)gazdálkodáshoz. Mindehhez azonban kicsit más oldalról is meg kell közelítenünk a „konfliktusforrásokat”, mint például a belvizeket. Dr. Váradi József szavait idézve: „Csak rajtunk múlik, élünk-e a múlt elemzésén alapuló tudással…”

Felhasznált források: