Mindent a teáról

Ha végigpörgetjük gondolatban a történelem viharos és békésebb századait is, megdöbbenve láthatjuk, mennyi helyszínen, mennyi időpontban, mennyiféle megítélésben bukkant elő ez a különleges növény és a belőle készült ital – gondoljunk csak például az amerikai „tearablók” lázadására a súlyos vám- és adószabályozás ellen, aminek következménye az 1773-ban történt bostoni teadélután lett.

Arra gondoltam, érdemes lenne közelebbről megismerkednünk a növénnyel és a belőle készült itallal is, hasonlóan a kávét és a kakaót bemutató összefoglalókhoz.

A tea a növényrendszertanban

A tea (Camellia sinensis) a Theaceae család Észak-Burma és Dél-Kína hegyvidékeiről származó tagja. Legnagyobb arányban a faj két változatának hibridjeit termesztik a világon: a var. assamica nagy levelekkel és terméssel rendelkezik, enyhén aromás, a hidegre és szárazságra érzékeny, a var. sinensis alacsonyabb termésátlaggal, kicsi levelekkel, de karakteresebb aromával és nagyobb szárazság- és hidegtűrésével ellensúlyozza az assamica érzékenységét.

A tea jelentősége számokban

A teát 3 millió hektáron, kb. 1,3 t/ha termésátlaggal (a csúcs 3-4 t/ha) közel 4 millió tonnát termesztenek a világon. A legnagyobb termesztők nem meglepő módon a brit gyarmatbirodalom országai voltak: India, Kína, Srí Lanka és Kenya. A tea fő importőr országai az Egyesült Királyság, az USA, Pakisztán, Oroszország és Egyiptom.

A tea morfológiája és ökológiai igénye

A teanövény eredetileg egy 8-10 méter magas fa, de a termesztésben egy maximum 1,5 m magas cserjévé nevelik. Bőrnemű levelei 9-12 cm hosszúak. Dekoratív, kb. 3 cm átmérőjű virágai fehér vagy rózsaszín színűek. Zöld toktermése szabályos gömb alakú, kb. egy évig érik.

A tea ökológiai igényeit a humid (esős) szubtrópusok és trópusi hegyvidékek elégítik ki leginkább. A teának nagy a fényigénye, hőoptimuma 18-20 ^oC. A rövid nappalok, illetve a 12 ^oC alatti és 30 ^oC feletti hőmérsékletnél csökken a termőképesség. A hidegtűrőbb var, sinensis a -5 ^oC-ot még elviseli. Az évi 1200 mm-nyi minimumcsapadék igényével a vízigényes növények közé tartozik. A legoptimálisabb, ha a termőterületén évi 1500-2000 mm csapadék esik le egyenletes eloszlásban. Tápanyagigénye kifejezetten nagy, és a talajban is válogatós: a mélyrétegű, jó levegőzöttségű, savanyú kémhatású (pH=4-5), alumíniumban viszonylag gazdag talajokat kedveli.

A tea termesztése

A tea termesztéséhez legmegfelelőbb éghajlat a trópusi montán (hegyvidéki) és a szubtrópusi, éppen ezért a déli 30. és az északi 45. szélességek között termesztik a legnagyobb mennyiségben.

A növényeket magról vagy egyrügyes félfás dugványról szaporítják. A félfás dugványon található levél csúcsát kissé lecsípik, és tőzeges közegben nevelik, többnyire műanyag konténerben.

Mikor a növények elérik a 20 cm-es magasságot (kb. fél-egyéves korban), kiültetésre kerülnek. Az ültetést az esős évszak kezdetére időzítik. A növények fejlettségétől és a termesztéstechnológiától függően más-más sűrűségben ültetik: 10-20 ezer egyed/ha sűrűségen belül 150 x 90 cm térállásba ültetik a növényeket, ha különálló bokrokat nevelnek, és 120-150 x 20-30 cm-re, ha sövényként nevelik.

A telepítést követően ajánlott kismértékű árnyékolással segíteni a fiatal növényeket, hogy minél gyorsabban tudjanak alkalmazkodni a környezethez. Az ápolási munkálatok között a leginkább időigényes művelet a folyamatos metszés a sűrű lombozat kialakulása érdekében. Általában 1,5 m magas cserjévé nevelik a növényeket: 1-3 évente nagyobb visszametszésre kerül sor, mindig 5 cm-rel feljebb állva meg. 15-20 évente drasztikus visszavágásra kerül sor, ekkor a növényt 40 cm-es magasságig visszametszik.

3-4 éves korában – amikor a metszési munkálatok mellett eléri a 40-50 cm-es magasságot – már jól fejlett, tömött lombozata van, mely rendszeres szedésre alkalmas, egészen a növény 50 éves koráig. A betakarítás során a növény 2-4 leveles hajtáscsúcsát szedik. 5-15 naponként lehet szüretelni, kézi szedéssel átlagosan 30 kg/fő/nap, gépi szedéssel 100 kg/fő /nap mennyiséget.

A tea beltartalma

A tea tulajdonságait tekintve nemcsak a nemesített fajtáknak, hanem a termőhelynek is nagy jelentősége van. Ezek a tényezők befolyásolják a levelek thein-, tamin-, teobromin-, teofillin-, katechin- és koffeintartalmát.

Az egészséges teanövény leveleinek koffeintartalma átlagosan 2,5-3 %, de a csúcsrügyekben és a legfiatalabb tealevelekben (amelyek szedésre kerülnek) ez az érték az 5 %-ot is elérheti (több, mint a kávéban)!

A tea feldolgozása

A leszedett tealeveleket lehetőleg sérülésmentesen kell beszállítani a feldolgozóba, ahol átlagosan 4,5 kg friss levélből lesz 1 kg feldolgozott teafű.

A feldolgozás során fermentált (fekete tea), félig fermentált (sárga tea) és fermentálásra (azaz erjesztésre) nem kerülő (zöld tea) leveleket szárítanak.

A hagyományos fekete tea előállításához a leveleket légáram segítségével szárítják, ezt követően fonnyasztják, majd sodorják. A félórás sodrást 4-9 alkalommal megismétlik, a sodrások között pedig szitálják. A folyamat során a sejtek szétroncsolódnak, és a felszabaduló polifenoloxidázok oxidálják a katechint (a végtermékben megfigyelhető vörösesbarna pigmentáció ennek a katechin-oxidációnak az eredménye). Ezután 3-4 óráig maximum 25 ^oC-on fermentálják, miközben a katechin teaflavinná és tearubiginná alakul. Ezek a vegyületek specifikusan csak a tea feldolgozása során képződnek. A fermentálást 90-95 ^oC-os gyorsszárítással zárják le, ezután szitálással osztályozzák a végterméket.

Egy másik feldolgozási folyamatban nem történik sodrás, csak őrlés (crushing), szakítás (tearing) és göngyölés (curling) – az angol szavak kezdőbetűjéből származó neve a folyamatnak CTC, amelynek az a lényege, hogy a pépessé tett levelekből kis teagolyókat gyúrnak. Az ebből készült tea íze egyszerre fanyar és édeskés, illata jellegzetes és telt.

A vörös, a sárga, illetve az Oolong tea előállítása során részleges oxidáción megy keresztül az alapanyag, mivel a fermentációt idő előtt leállítják. A tradicionális feldolgozás szerint az erjesztést serpenyőben történő pörkölés követi, majd sodorják és szárítják a tealeveleket.

A fehér tea tartalmaz a legnagyobb mennyiségben antioxidánst és ez a leggazdagabb mind közül a B-vitaminban, kalciumban, flavonoidokban és a folsavban, mivel a feldolgozása során mind a pörkölés, mind a sodrás, mind a szárítás kimarad. Ennek köszönhetően a növényi sejtek nem esnek szét, így csak kismértékben oxidálódik. A hagyományos feldolgozás esetén a tealeveleket a szedést követően először árnyékban, majd a napon szárítják.

A zöld tea feldolgozásának első lépése a serpenyőben történő fonnyasztás vagy gőzölés, aminek hatására a fekete teához hasonlóan a polifenol-oxidázok kicsapódnak. Ezt követően a leveleket sodorják, majd szárítják. A folyamat eredményeképpen a végtermékben magasabb lesz a koffeintartalom, ezért van a zöld teának a kávé italokhoz hasonlatos élénkítő hatása.

A tea felhasználása

A tea felhasználását tekintve az élvezeti növények csoportjába tartozik a kávéval és a kakaóval egyetemben. Ezekben a növényekben az a közös tulajdonság, hogy alkaloid tartalmuk következtében fokozzák a fizikai és a mentális teljesítőképességet.

Ezenkívül a tea hajtáscsúcsához közelebbi leveleiből nemcsak serkentő hatású italt készítenek, hanem fűszerként is használják.

A tea fogyasztása

Reggelente egy erősebb, jó minőségű fekete vagy zöld teával is feltöltődhetünk, ezért a rendszeres teafogyasztás tökéletesen ki tudja váltani a kávéét. A fogyasztási szokások vizsgálatai és az italok beltartalmi vizsgálata is megerősítette, hogy a teában lévő koffein sokkal tovább tartja fenn a figyelmünket és a koncentrációt (mivel lassabban szívódik fel), emellett a gyomrot sem terheli meg olyan mértékben, mint a kávé.

Élvezeti teát a nap bármely időszakában, naponta több csészével is fogyaszthatunk, viszont az esti órákban már érdemes odafigyelni a magasabb koffeintartalmú fekete- és zöld tea fogyasztására: hatásuk gátolhatja a nyugodt alvást.

A megfelelő gyógyteák rendszeres fogyasztásával számos betegség megelőzhető vagy kezelhető, köztük társadalmunk népbetegségei is: a magas vérnyomás, cukorbetegség, mozgásszervi rendellenességek, szív-és érrendszeri megbetegedések, pajzsmirigy problémák és így tovább. Szemben az élvezeti teákkal, a gyógyteák fogyasztásánál figyelni kell arra, hogy kúraszerűen vagy folyamatosan iható-e, melyik napszakban, evések között vagy éhgyomorra, ízesítve vagy ízesítés nélkül fogyasszuk. A gyógytea fogyasztását általában reggel étkezés előttre érdemes időzíteni (ha az orvos vagy tanácsadó máshogy nem ajánlja), ugyanis ilyenkor a szervezet az előző nap felélt tartalékait pótolja először, így a teában található értékes tápanyagok (nyomelemek, vitaminok) hamarabb felszívódnak. Bizonyos betegségek esetén egyes gyógytea-készítmények nem fogyaszthatók, illetve a várandós és szoptató édesanyáknak sem fogyaszthatnak minden gyógyteát.

Érdekességek

• A tea, mint ital felfedezését i.e. 2700 körül uralkodó Sen-nung (vagy Sen-nong) kínai császárnak tulajdonítják, akiben a források szerint az ősi Kína mezőgazdaságának megszervezőjét is tisztelhetjük. Uralkodása nagy hatással volt a birodalom fejlődésére, és tevékenységének hála joggal kaphatta a „legendás farmer-császár megnevezést”.

• Az évezredes kínai teafogyasztásnak és teakínálásnak számos szociális funkciója van, melyek mind a mai napig élnek: a teakínálás jelenthet bocsánatkérést, egy jeles alkalomból (pl.: esküvő, születés) hálaadást, de mutathatja egy idősebb rokon felé tanúsított tiszteletét a kínálónak.

• A Camellia növénynemzetséget, ahova a tea is tartozik a Theaceae családon belül, egy 17. századi jezsuita botanikusról, Camelliusról nevezték el.

• Míg a Camellia sinensis növényfajnak, mint alapfajnak halvány rózsaszínes, fehéres árnyalatú, kisebb virága van, addig kerti változatai harsányabb rózsaszín, feltűnőbb virágot nevelnek.

• A növénynek azért kerül leszedésre és feldolgozásra csak a 2-4 leveles hajtáscsúcsa, mert a növényben található katechintartalom a rosttartalommal fordítottan arányos, így a legfiatalabb hajtások tartalmazzák ebből a természetes vegyületből a legtöbbet.

• A prémiumteákat szigorúan a hajtáscsúcsból és az azt követő 2 levélből készítik – erre a hagyományos kézi-hátikosaras szedésnél rendkívül figyelnek.

• A tejet elsőként nem az angolok, hanem a franciák keverték először a teájukba, pusztán praktikai okokból. A társadalomtudományi feljegyzések szerint a híres meseíró, Jean de La Fontaine barátja és pártfogója, Marguerite de la Sablière ötlete volt, hogy a teázások alkalmával a drága kínai porcelán csészéibe először a hidegebb tejet, utána a forró teát töltötte bele, így védve a csészéket a túl nagy hőmérsékletkülönbségtől.

• A tea európai elterjedéséig a forrásban lévő víz tárolását elég nehézkes volt megoldani, mivel még a 17. században sem volt teljesen megfelelő a kerámiák minősége erre a célra. A megoldás természetesen Kínából érkezett meg a teával együtt – ez nem más, mint a porcelán.

• Európában nem mindenki fogadta kitörő örömmel az egyre népszerűbbé váló tea fogyasztását: az angol William Cobbet, korának egyik híres újságírója úgy nyilatkozott a teáról 1821-ben, mint az ifjúság megrontójáról és az öregeket szerencsétlenné tevő szerről, amit a kábítószerek egyik típusának tekintett.

• a vevői és forgalmazói elképzeléseknek eleget téve a feldolgozott teákat különféle anyagokkal keverték, hogy tetszetős színeket kapjon (pl.: juhtrágyával forralt kőrislevéllel, bodzavirággal, kurkumával, vasreszelékkel, sőt grafittal).

Az angolok 5 órai teája

A gyarmati Indiából szállított fekete tea elárasztotta Nagy-Britanniát,és hamarosan a királyság nemzeti italává vált. Az angol étkezési szokások sajátossága miatt kialakult az 5 órai tea a 19. században: Bedford hetedik hercegnője, Anna Russel túl soknak tartotta az ebéd és a vacsora közötti időt (ebben az időben ugyanis az angolok este nyolc és kilenc óra között ültek csak le a vacsoraasztalhoz), így megkérte szolgálóit, hogy 5 órakor szolgáljanak fel neki teát sütemény, szendvics kíséretében. Ez az új szokás végig söpört az angol nemességen. Azontúl, hogy lett egy ürügy az evésre, a tea élénkítő hatását is élvezték. Ez a szertartás később beépült a mindennapokba és az 5 órai teára hívták meg vendégeiket vagy üzleti partnereiket, hogy egy ízletes tea mellett vitassák meg elképzelésiekt. Sok ötlet és nagyszerű dolog születhetett ennek a tea szertartásnak köszönhetően.

Szerintem még sokszor ennyi érdekesség és információ fellelhető a teáról a különböző nemzetek kulturális feljegyzései között, de most ebbe az ismertetőbe ekkora mennyiség került. Remélem, meghoztam a Kedves Olvasó kedvét egy kellemes délutáni teára! Szép napot Mindenkinek!

Kapcsolódó cikkek:

• Mindent a kávéról
• Mindent a kakaóról