Ezeket a nem éppen hízelgő mondatokat nem dr. Szieberth Dénes, a Magyar Kukorica Klub Egyesület elnöke mondta, hanem Antoine de Saint-Exupéry-től kölcsönöztem, aki egy repülőgépével lezuhant pilóta szájába adta e szavakat, miután több napi kínlódás után félholtan keveredett ki a hó és a jég fogságából.
A Kukorica Termésverseny értékelő rendezvényén jutottak eszembe a fent idézett szavak, mert amit dr. Szieberth Dénes a semmiből létrehozott, arra nem tudom, hányan mertünk volna vállalkozni.
*
December 14-én Gödöllőn, a Kastély lovardájában tartotta a IX. Kukorica Termésverseny értékelő és díjátadó rendezvényét az Magyar Kukorica Klub Egyesület. A megnyitó és egyben bevezető előadást a klub elnöke, dr. Szieberth Dénes tartotta.
Először a klub 2017. évi tevékenységét értékelte, majd felvázolta, hogy az eredmények ismeretében milyen lehetőségek lennének a továbblépésre:
– Működésbe hozni a Versenyzők Klubját a versenyszabályzat fejlesztésére, a versenybizottság munkájának segítésére.
– Meghirdetni a „Ki többet…” termésversenyt, amelynek során meghatároznák azt a minimális termésszintet, amellyel részt lehet venni a versenyben.
– Bevezetni a távérzékelésen alapuló tanácsadást.
– Bevezetni a betakarítás előtti – megrendelhető – termésbecslési szolgáltatást.
Egy franciaországi tanulmányút tapasztalatairól az egyik résztvevő, Dr. Nagy Sándor számolt be. A tanulmányairól szóló cikk az Agrofórum januári lapszámában lesz olvasható.
„Újszerű távszemlélet a mezőgazdaságban” címmel tartott előadást Barsiczky István, aki a Prof. Dr. Reisinger Péter egyetemi tanárral készített közös előadásukat ismertette. A rejtélyes cím valójában a precíziós gazdálkodásról szólt. A lényeget kiemelve, egyetlen mondatban próbáljuk összegezni az elhangzottakat: nem elég egy, hanem valamennyi technológiai elem magas színvonalú, precíziós művelésével lehet kimagasló, költséghatékony termésszinteket elérni.
A szünet után következett a IX. Kukorica Termésverseny értékelése, amelyet Simon László, a versenybizottság elnöke tartott. Megállapította, hogy a kedvezőtlen időjárás ellenére kimagasló eredményeket értek el a versenyzők, méghozzá az országos átlagot helyenként száz százalékkal meghaladva. Itt csak egy összefoglaló táblázatot ismertetünk, a felvázolt program részletei a későbbiekben szintén szaklapunkban olvashatók.
| Összes | 59 | Régiók és kategóriák | |
| Eddig betakarított: | 50 | 1 | 10525 |
| Hátralévő: | 0 | 2 | 11715 |
| Visszavont: | 9 | 3 | 14851 |
| Becsült termés, kg/ha: | 13732 | 4 | 9980 |
| Betakarított termés, kg/ha: | 11992 | 5 | 12833 |
| Legkisebb termés, kg/ha | 5516 | Öntözéssel | 12721 |
| Legnagyobb termés, Kg/ha | 17160 | Szántással | 12205 |
| Átlagos szemnedvesség: % | 18,8 | szántás nélkül | 12640 |
| Legkisebb szemnedvesség: % | 15,0 | Száraz | 11873 |
| Legnagyobb szemnedvesség, % | 31,6 | Öntözéses maximum | 15809 |
A színvonalas előadásokat követően, amelyekből csak távirati stílusban idézünk, következett a díjak átadása, amelyek herendi porcelánok lévén olyan örök értéket képviselnek, amelyek igencsak rangos elismerésnek számítanak.
A díjakat Dr. Reisinger Péter tanár úr, a Díjátadó Bizottság elnöke, Simon László, a Versenybizottság elnöke és Dr. Szieberth Dénes, az MKKE elnöke adta át. Segítségükre volt Juhász Zoltán alelnök és Vesztergombi Angéla, a rendezvény szervezője.
Következett az Év Kukoricájának bemutatása, amely a DKC4943 nevet viselő hibrid lett. Kökény Benő a Monsanto Hungária Kft. képviseletében harmadízben vehette át a Dekalb kukoricák hírnevét öregbítő díjat.
A Klub is adott át díjakat, majd a Támogatók fóruma következett, ahol számos értékes nyereménytárgy és „utalvány” talált gazdára a versenyzők között.
Egy művészi produkció zárta az ünnepi eseményt. Basity Gréta a „Gondolatok a könyvtárban” című Vörösmarty verset szavalta el.
Szép volt, igényes volt, és a versenyzők mellett a szervezőket is elismerés, gratuláció illeti.
A tábla széléről (a lovardában) – Dr. Bódis László
Dr. Bódis László blogja
Dr. Bódis László (1942-2019)
Eredetileg a pálya széléről akartam jelentkezni, mondván, hogy onnan szoktak bekiabálni az okoskodók a pályán küszködőknek. Valahogy én is így érzem magam, amikor a taccsvonalról próbálok beleszólni a „nagyok” dolgába vagy azokéba, akik ténylegesen művelik a szakmát, esetleg amikor csak el akarom mondani a gondolataimat, netán zsörtölődéseimet, amik néha eszembe jutnak; koromnál fogva már egy kicsit kívülállóként.
