Fontosabb hazai csípőszúnyogfajok II.

Az előző cikkben a gyötrő szúnyog, az oldalfoltos szúnyog, a balatoni szúnyog, a foltosszárnyú maláriaszúnyog és az erdei szúnyog szerepelt, jelen cikkben a következő fajok kerülnek bemutatásra:

• mocsári szúnyog,
• dalos szúnyog,
• gyűrűs szúnyog,
• házi szúnyog.

A legfontosabb, hazánkban egyre nagyobb számban előforduló inváziós csípőszúnyogokról (ázsiai tigrisszúnyog, japán és koreai bozótszúnyog, egyiptomi csípőszúnyog) sem feledkezünk meg, a következő cikkben ezek a fajok lesznek a főszereplők.

Mocsári szúnyog (Coquillettidia richiardii)

A többi csípőszúnyogfajhoz viszonyítva nagyobb termetű, sárgásbarna színű, tarka lábú szúnyog. Nagyobb állóvizeink környékén, erdei mocsarakban és ártereken általánosan előfordul. Repülési távolsága a tenyészőhelytől általában 1-4 km.

Főleg alkonyatkor és éjszaka támad, a nőstény agresszívan keresi az áldozatokat – főként embereket – a vérszíváshoz. Ugyanebbe a szúnyognemzetségbe (Coquillettidia) tartozó más csípőszúnyogok elsősorban madarak vagy emlős háziállatok (leginkább szarvasmarha) vérével táplálkozik. Árnyékos, erdős helyeken napközben is csíphet. Nagyon fájdalmas, erős viszketést és hosszan megmaradó duzzanatot okoz.

A nőstény a petéket a víz felszínére rakja, amelyek tutajszerűen összeragadva úsznak a vízfelszínen. A petékből kibújó lárvák azonnal lesüllyednek a vízfenékre. A lárva életmódja minden más szúnyogfajétól eltér, ugyanis mind a lárva, mind a báb a légcsövét vízi növények gyökeréhez rögzíti, és abba belefúrva veszi magához a szükséges oxigént anélkül, hogy a víz felszínére kelljen jönnie.

Dalos szúnyog (Culex pipiens pipiens)

A dalos szúnyog az egyik legáltalánosabb hazai szúnyogfajunk, melynek 4-6 mm hosszú kifejlett egyedei nagyobb számban az emberi lakóhelyek környékén fordulnak elő. Teste sötétbarna, világosbarna, sárga és fehéres pikkelyekkel sűrűn borított.

A többi csípőszúnyoghoz hasonlóan a hímek virágnektárral vagy növényi nedvekkel táplálkoznak. A nőstény hosszú szúró-szívó szájszervvel rendelkezik, amely 6 vékony szúrósertéből áll, és elsősorban madarak vérével táplálkozik – ebből adódóan szerepük lehet többek között a verébmalária terjesztésében.

A nőstény szúnyogok a megfigyelések szerint késő ősszel nagy számban lepik el az épületeket (főleg pincéket) és nagyobb barlangokat, hogy telelésre alkalmas helyeket keressenek.

A dalos szúnyognak évente sok nemzedéke lehet, lárvái tavasztól késő őszig folyamatosan tenyésznek, és a számukra alkalmas helyeken tömegesen fejlődnek. Ezek lehetnek:

• sok rothadó anyag (pl.: falevelek, növényi törmelék) jelenlétében;
• különböző szennyeződéseket (pl.: szennyvizet) tartalmazó vizes élőhelyeken;
• a szokottnál alacsonyabb vízállású állóvizekben.

Gyűrűs szúnyog (Culiseta annulata)

A gyűrűs szúnyog nagyobb méretű csípőszúnyogfaj, amely sok rokonával ellentétben télen is aktív. Rendszertanilag a szúnyogfélék családján belül a Culiseta nembe tartozik, ahova főleg hidegkedvelő fajokat soroltak. Ezek a szúnyogok a meleg égövi országokban az év hűvösebb periódusaiban aktívabbak. A hímmel és a nősténnyel a szabadban és az épületekben egyaránt találkozhatunk, és a lakásokba ősszel behúzódó nőstény egyedek támadják az embert. Megfigyelések szerint nemcsak a tél folyamán, hanem tavasszal is gyakran csípnek. A hasonló életmódú és környezeti igényű dalos szúnyoggal gyakran osztozik a tenyészőhelyen, de a gyűrűs szúnyog populációja általában sokkal kisebb rokonáénál.

Ennek a fajnak évente több nemzedéke van, a lárvák fejlődése tavasztól késő őszig (enyhébb téli időben akár egész télen át) folyik. Lárvái a dalos szúnyoghoz hasonlóan leggyakrabban olyan tenyészőhelyeken jelennek meg, melyben sok a rothadó lomb vagy egyéb növényi rész, illetve olyan vízben, amely emberi tevékenység miatt erősen szennyezett.

Házi szúnyog (Culex pipiens molestus)

A dalos szúnyognak viszonylag ritka alfaja a házi szúnyog, amely a szabadban csak elvétve található, de lakásokban olykor egész télen át lakótársunkká szegődik, és szorgalmasan csíphet bennünket. Kifejezetten kedveli az emberi vért, igen fájdalmas a csípése. Főként éjjel táplálkozik. A tenyészőhelyétől legfeljebb 1 km-re távolodik el, ragaszkodik a ház körüli területhez. Napközben sötét, huzatmentes helyeken tartózkodik. Ez a faj bizonyítottan a nyugat-nílusi láz és a dengue-láz terjedésében is szerepet játszik.

A házi szúnyog lárvái szinte bármilyen felgyülemlett vízben (akár emberi tevékenységhez kötődő szürke vízben is), például mosodák, különféle üzemek, kórházak zárt részében előforduló vizekben is fejlődhetnek. A nőstény vérszívást követően 200-300 petét helyez a víz felszínére, amelyek petetutajt alkotva úsznak a víz felszínén. Ha a peterakást nem előzi meg vérszívás, akkor kevesebb és gyengébb minőségű pete kezd fejlődni.

A cikkben megjelent fényképek a pictureinsect.com, a Naturbasen.dk és az EPPO Global Database weboldalról származnak.

Kapcsolódó cikkek:

• A csípőszúnyogokról
• Fontosabb hazai csípőszúnyogfajok I.
• Milyen illatok riasztják el a szúnyogokat?
• Valóban hatásosak lehetnek a szúnyogűző növények?
• 12 szúnyogriasztó növény
• Egy tucat hasznos tipp a szúnyogok ellen

Szereti az Agrofórum cikkeit? Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben! 

KATTINTSON!