34℃ 20℃
július 24. Kinga, Kunigunda, Kincső, Krisztina
Növényvédelem
Fizetett tartalom

Tasakospatkányok 24 óra alatt ástak életet a St. Helens-hegyen

Agrofórum Online

Amikor a Mount St. Helens 1980-ban kitört, a láva óriási területen minden élőlényt kiirtott. Kísérletképpen a tudósok 1983-ban 24 órára tasakospatkányokat helyeztek el a felperzselt, lávával elöntött hegy egyes részein. Ennek az egyetlen napnak az előnyei évek múltán váltak nyilvánvalóvá – és még 40 évvel később is láthatóak.

A tudósok abból a feltételezésből indultak ki, hogy a hamu és a törmelék teljes lehűlését követően a jótékony baktériumok és gombák mélyebb talajrétegekből történő kiásásával a pocoknyulak képesek lehetnek elősegíteni a hegy növény- és állatvilágának regenerálódását. Két évvel a kitörés után tesztelték ezt az elméletet.

Mikorrhizával „termékenyítik” meg a felszínt

Gyakran kártevőnek tekintik a tasakospatkányokat, de mi úgy gondoltuk, hogy az alsó talajréteget a felszínre viszik, ahol annak mikrobiomja hatással lehet a kiégett felszín termékenységére – beszélt az elméletükről a kutatócsoport egyik tagja. Igazuk volt. Azonban nem számítottak arra, hogy a kísérlet pozitív következményei még ma, 2024-ben is láthatóak lesznek.

A Frontiers in Microbiomes című folyóiratban megjelent tanulmány részletesen bemutatja a gombák és baktériumok közösségeinek tartós változását ott, ahol a tasakospatkányokat elhelyezték, összehasonlítva a szomszédos területekkel, ahová nem telepítették őket. Ez egy olyan eredmény, amire senki sem számított.

1983-ban helikopterrel jutottak el egy olyan területre, ahol a láva porózus habkőből álló, omladozó lemezként borította a földet. Akkoriban mindössze tucatnyi növény volt képes megélni a vulkáni palán. A növények magjai valószínűleg madarakkal érkeztek, de nehezen fejlődtek a tápanyagot szinte teljesen nélkülöző „talajon”.

Miután a tudósok egyetlen napra két, habkővel borított területre tasakospatkányokat helyeztek ki, a föld újra életre kelt. Hat évvel a kísérlet után 40 000 növény élt a pocoknyulak felásta parcellákon. Ahol a pocoknyulak nem tevékenykedtek, a talaj többnyire kopár maradt.

És hogy mi ennek az oka?

A magyarázat nem a felszínen, hanem a felszín alatt rejtőzik, láthatatlanul. Az itt élő mikorrhiza gombák behatolnak a növények gyökérsejtjeibe, és szimbiotikus kapcsolatot alkotva segítik egymást: a gombák a növényeket a víz- és tápanyagfelvételben, míg cserébe a gyökerekből a számukra szükséges tápanyagokat tudják elvonni. Megvédik a növényeket a talajban lévő kórokozóktól, és azáltal, hogy ezen a kopár helyen tápanyagot biztosítanak, segítik a növények megtelepedését és túlélését.

Néhány gyomfaj kivételével a legtöbb növény gyökere semmiképpen sem elég hatékony ahhoz, hogy magától hozzájusson az összes szükséges tápanyaghoz és vízhez. A gombák a gyökerek meghosszabbításaként szállítják ezeket az anyagokat.

A hamuval borított erdő túlélését is biztosította a mikorrhiza gomba

A tanulmány egy másik aspektusa még jobban kiemeli, hogy ezek a mikrobák mennyire kritikus szerepet játszanak a növények újbóli elterjedésében egy természeti katasztrófa után. A hegy egyik oldalán egy öreg erdő volt. A vulkánból származó hamu betakarta a fákat, nem engedte át a napsugárzást, ami miatt a fenyők tűlevelei túlmelegedtek és lehullottak. A tudósok attól tartottak, hogy a tűlevelek elvesztése az erdő összeomlását fogja okozni.

Nem ez történt. Ezeknek a fáknak saját mikorrhiza gombáik vannak, amelyek felvették a tápanyagokat a lehullott tűkből, és segítettek a fáknak újra kihajtani. A fák néhány helyen szinte azonnal feléledtek, és nem pusztultak el, ahogy az emberek korábban gondolták.

Ugyanakkor egy másik erdőterületen, amelyet éppen a kitörés előtt vágtak ki, nem voltak lehulló tűlevelek, amelyek tápanyagforrást biztosítottak volna. Itt a vegetáció most is sokkal lassabban fejlődik. A kutatók szerint döbbenetes a különbség az öreg, de újrahajtó erdő vegetációja és a kivágott terület között. Elmondásuk szerint nem hagyhatjuk figyelmen kívül a természet alkotóinak kölcsönös függőségét, különösen azokét, amelyeket nem látunk, mint például a mikrobák és a gombák.

Fotó: Pixabay

A cirok gyomirtásának kihívásai + videó

2025. június 27. 16:10

A cirok növényvédelmi kihívásainak zömét a gyommentesítés képezi. Soron következő videónkban ezt a témakört járjuk körbe - A tábla széléről.

EFSA: biztonságos szinten a növényvédőszer-maradékok

2025. június 16. 13:10

Az EFSA 2023-as adatai szerint az EU-ban a legtöbb élelmiszerben kimutatható maradékok szintje biztonságos.

Növényvédelmi szakmérnöki képzés a MATE Georgikon Campusán, Keszthelyen, a Balaton fővárosában

2025. május 13. 17:16

A növényvédelmi szakmérnöki szakirányú továbbképzési szak képzési helyszíne a 228 éves keszthelyi Georgikon.

Bővül a megfigyelő hálózat: pontosabb növényvédelmi előrejelzés

2025. április 3. 13:10

Tovább bővült a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) országos megfigyelő hálózata, amely a kártevők elleni hatékony védekezést segíti.

Mire figyeljünk sziklakertünk kialakításakor?

2018. október 29. 09:07

A sziklakertek is alapos tervezést igényelnek, létrehozásuk komoly munkát jelent, erős fizikumot, és a terület méretétől függően több embert és napot kívánhat. Ám a befektetett munkát hosszú távon meghálálja egy semmihez sem fogható, természetes és üdítő látvány: egy kis hegyvidéki hangulat a közvetlen környezetünkben.

Mi okozza a fenyők tömeges pusztulását?

2019. január 31. 09:37

É. Zoltán kérdése: A tél beálltával egyre feltűnőbbé, láthatóvá válnak az elpusztult (kiszáradt) fenyők a környékünkön. Különösen a lucfenyőknél gyakori. Mi okozza a fenyők tömeges pusztulását?

Szemléletváltó és hiánypótló kiadvány jelent meg a talajélet témakörében

2020. szeptember 25. 04:38

A Phylazonit gondozásában megjelent Varga Sándor – A talajtermékenység mikrobiológiai alapjai és lehetőségei című szakkönyve.

AGRO.bio technológia ajánlata az őszi kalászosok eredményes termesztéséhez

2018. október 11. 11:41

A talaj egy élő rendszer, amelyben okszerű talajműveléssel biztosítható a növények hiánytalan, egyöntetű kelését lehetővé tevő magágy.