Az özönnövények közös jellemzője, hogy rendkívül gyorsan és hatékonyan képesek alkalmazkodni egy adott terület környezeti adottságaihoz. Főként melegigényes és szárazságtűrő fajokról van szó, amelyek sikeresen felveszik a versenyt az őshonos növényfajokkal. De mi közük lehet a klímaváltozáshoz? Milyen növényfajok terjedtek el az éghajlatváltozás hatására?
A klímaváltozás következtében számtalan folyamat beindult, felgyorsult vagy éppen lelassult. Rossz hír a növényvédelemmel és növénytermesztéssel foglalkozóknak, hogy az egész Földet érintő felmelegedés hatására hazánkban is képes volt sok olyan idegenhonos, rendkívül szívós növényfaj is megtelepedni, amelyek a hektikus csapadékeloszlású, aszályos időjárást, az enyhe teleket és a forró nyarakat sokkal jobban bírják, mint a haszonnövények és az őshonos fajok egy része. Ráismerünk hazánk közelmúltbeli időjárására, nem igaz?
Segít az éghajlat
Európa növényvilága nemcsak a tudatos emberi tevékenységnek vagy a véletlen behozatalnak köszönheti, hogy számos özönnövény elterjedt a kontinens országaiban, hanem a klímaváltozás hatására is megtelepedett itt sok jövevény faj. Sajnos egy részük nemcsak sikeresen „honfoglalt”, hanem invazív növénnyé vált, és veszélyezteti a természetes vegetáció egyensúlyát, sőt a mezőgazdaságnak is gondot okozhat.
Az elmúlt évtizedekben megtelepedett és invazívvá vált növényfajok közös jellemvonása, hogy melegigényesek, és az aszályhoz, valamint a rapszodikus vízellátáshoz is képesek jól alkalmazkodni, így számuk és elterjedési területük folyamatosan növekszik hazánkban is. A következőkben vegyük sorra, melyek azok a gyomnövény-fajok, amelyek a klímaváltozás következtében elterjedtek, és nagy gondot okoznak a házikertekben, a mezőgazdasági területeken, és a természetes élőhelyeken is. Most a kicsiny gombvirág, a madársóska-fajok és a betyárkóró kerül bemutatásra. A sort a következő cikkben a szerbtövis-fajok, a kölesfajok és az ürömlevelű parlagfű folytatják majd.
Kicsiny gombvirág
Szerte a kertek napos szegleteiben, illetve a zöldségtermesztésben jelenik meg tömegesen az egynyári kicsiny gombvirág (Galinsoga parviflora). Ez a mexikói eredetű, lágyszárú növény az őszirózsafélék családjába tartozik, rokona a pipitérfajoknak és a kamillának. Európában a 18. században írták le először. Gyökérzete és szára egyaránt sűrűn elágazó. Levelei tojásdad alakúak, szélük fogazott. Júniustól októberig folyamatosan hozza fészkes virágzatát. Magassága 10 és 80 cm között lehet.
A kicsiny gombvirág gyors terjedését annak köszönheti, hogy nagyon hosszú ideig képes virágokat hozni és magot érlelni. Hazai megfigyelések szerint egészen az első fagyokig virágozhat, így évente kétszer-háromszor is érlelhet magot.
A mezőgazdasági jelentőségére visszatérve, számtalan kultúrában (pl.: paradicsom, hagyma, fokhagyma, bab, szamóca, kukorica, gabonafélék) gyomosít, és sajnos a kisebb termetű kultúrnövények (pl.: szamóca, bab) soraiban jelentős, akár 50%-os termésveszteséget is képes okozni.
Madársóska-fajok
A kicsiny gombvirághoz hasonlóan számos kertészeti kultúrában okozhatnak gondot a madársóska-fajok (Oxalis spp.). Közülük egyetlen őshonos faj található hazánkban, ez az erdei madársóska (Oxalis acetosella), amely árnyas, üde erdőkben fordul elő.
Ellenben a felálló madársóska (Oxalis stricta), a Dillenius-madársóska (Oxalis dillenii), és a szürke madársóska (Oxalis corniculata) idegenhonos, behurcolt növények hazánkban. A történelmi feljegyzések szerint Közép-Európában az 1900-as években jelent meg, elsőként Nagy-Britanniában írták le 1951-ben.
A felálló madársóska fajt észlelték elsőként hazánkban a három faj közül. Azóta házikertekben, parkokban, szántóföldi területeken, tarlókon is találkozhatunk vele. A Dillenius-madársóska 1970-ben jelent meg Magyarországon. Parkokból és kertekből könnyen kivadul, de tarlókon és üde erdei nyiladékokban is tömegesen megtalálható. A szürke madársóska első megjelenéséről nincsenek pontos adatok, viszont ezzel a mediterrán eredetű fajjal találkozhatunk a leggyakrabban a kertekben, járdaszegélyekben, sziklakertekben és üvegházak környékén.
Mindhárom faj kedveli a napos helyet, de az árnyékos helyeket is jól tűrik. A nedves-nyirkos környezetet kifejezetten szeretik, talajban nem válogatnak: a kavicsos, homokos, agyagos talaj is megfelelő számukra, de a leginkább a vályogos, tápanyagban gazdag talajokon hódítanak. Jó hír a természeti egyensúly számára, hogy kicsiny termetük és egyéves életciklusuk nem teszi lehetővé, hogy bármelyik őshonos fajt is kiszorítsák hazánkban.
Betyárkóró
Az aranyvessző-fajok rokonai a fészkesvirágzatúak családjába tartozó betyárkóró-fajok (Conyza spp.), Európában összesen két Conyza-faj fordul elő, melyek behurcolt és meghonosodott fajok.
A betyárkóró vagy kanadai betyárkóró (Conyza canadensis) egyéves növény, de ha ősszel kicsírázik, akkor képes áttelelni, és a következő évben egy 1,5 méter magasra is megnövő növénnyé fejlődhet. Gyökérzete sekély ugyan, de felálló, erősen szőrözött szára sűrűn elágazó, kicsiny levelei szórtan nőnek, a szárhoz hasonlóan erősen szőrözöttek. Bugavirágzatában kaszatterméseinek ezreit hozza létre (egyes becslések szerint akár 130 ezret is!), amelyeket a szél könnyen felkap és messzire szállít. A magvak kora tavasztól késő őszig csíráznak. A többi özönnövényhez képest hidegtűrő, kedveli a sekély homoktalajokat, és a szárazságot is jól tűri.
A betyárkóró az 1750-es évek táján került be hazánk területére, majd néhány évtizeden belül gyakori gyomnövénnyé vált. A század végén már az ország egész területén elterjedt. Előfordulása többnyire mezőgazdasági területekhez köthető, de gyepterületeken és erdőkben is gyakori. A házikertekben viszonylag ritkán találkozhatunk vele, elvétve előfordulnak kisebb csoportokban.
Őshazájában, Észak-Amerikában több mint 40 mezőgazdasági kultúrában okoz komoly károkat minden évben, Európában főként kapás kultúrákban jelent gondot, emellett a szőlő egyik legjelentősebb egynyári gyomnövénye. Sikeres megtelepedésének és gyors terjedésének legfőbb oka a hatalmas magprodukció, a széllel könnyen terjedő magok, a fagy- és szárazságtűrő képesség, illetve és herbicidrezisztenciája (egyes gyomirtó készítményekkel szemben ellenálló).
Kapcsolódó cikkek:
Krausz Dóra blogja
„Csináljuk, de kedvvel!” – szeretett Nagyapám lelkesítő mondata vált egyik mottómmá, amikor úgy döntöttem, a mezőgazdaságban szeretnék értékteremtő munkát végezni egy élet hivatásaként. Ennek a célnak az eléréséhez a családomtól és barátaimtól támogató szeretetet és minden segítséget megkapok mind a mai napig. Korábbi tanulmányaimat Budapesten végeztem, gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnökként, ahonnan a fenntartható növénytermesztés és növényvédelem iránti elköteleződésem vitt egyenesen Gödöllőre. A Szent István Egyetemen növényorvos hallgatóként megszerzett tudásommal és egy dinamikus kutatócsoport tagjaként gyűjtött tapasztalataimmal szeretném a fenntartható növényvédelem és a környezettudatos háztáji gazdálkodás elveit minél több emberrel megismertetni. Bár még nekem is rengeteget kell tanulnom, e témákban szeretném segíteni a kedves Olvasókat annyi új ötlet, új tapasztalat, új szemlélet megosztásával, amennyi becsülettel módomban áll. Hiszem, hogy értő odafigyeléssel, kitartással, nyitottsággal és lelkes hozzáállással hosszú távon gyümölcsöző a Természettel való együttműködés.
