Tavasztól őszig rengeteg lehetőségünk van inspirációt és kellékeket gyűjteni az otthoni alkotáshoz. Ha bevásárló körútjaink során, otthon a kertben dolgozva vagy kedvenc kirándulóhelyünkön nyitva tartottuk a szemünket, akkor betárazhattunk a legszebb alapanyagokból az őszi lakásdíszek elkészítéséhez. Lássuk lépésről lépésre, hogyan készül el egy őszi ajtódísz!
Egy esősebb hétvégén vagy hétköznap délután remek lehetőség adódik a négy fal közti alkotáshoz. Az ebben a cikkben bemutatott ajtódísz elkészítése természetesen csak egy a sok ezer lehetséges megoldás közül: az alábbiakban egy ágakból fonott alapból, valamint természetes és festett termésekből összeállított ajtódísz elkészítését mutatom be lépésről lépésre.
Előkészületek
Az alkotói munkakörülmények megteremtéséről és a ráhangolódásról bővebben egy korábbi, adventi kézműveskedés apropóján írtam, ezért ebben a cikkben itt most csak címszavakban álljanak a legfontosabb lépések:
- Szerezzünk ötleteket, képzeljük el nagyvonalakban, hogy milyen nagyságú, stílusú, színvilágú díszt szeretnénk!
- Nézzünk utána, hogy hol szerezhetjük be az alapanyagokat és a szükséges eszközöket, majd időben keressük fel a lelőhelyeket!
- Tegyünk szabaddá egy délutánt vagy egy estét, amikor nyugodtan alkothatunk pár órát! Ha szeretnénk, vonjuk be a tevékenykedésbe családtagjainkat vagy barátainkat!
- Keressünk a lakásban egy akkora helyet, ahol elegendő helyünk lesz az alapanyagok kipakolásához és magához az alkotáshoz! Nagy előny, ha az alkotótér közelében van konnektor is – ez a ragasztópisztoly szempontjából lényeges.
- Utolsó előkészületi lépés: tegyük ki a „Ne zavarj, alkotok!”-táblát, és teremtsünk magunknak otthonos légkört (egyedül alkotás esetén lágy muzsikaszó vagy háttérben zümmögő film, egy kis csemege stb.)
A szükséges alapanyagok és eszközök beszerzéséről még röviden pár gondolat:
- Amennyiben nem alkotunk rendszeresen, így nem vagyunk felszerelkezve például ragasztópisztollyal, kérjünk kölcsön az alkotás idejére! A többi eszköz (olló, filctollak, ceruza, újságpapír, zsinór, stb.) általában minden háztartásban rendelkezésre áll.
- Az alapanyagok beszerzése némi utánajárást igényelhet. Az ajtódísz alapját, a kisebb dekorációs elemeket (pl.: fa feliratok, kisebb műanyag díszítő formák), illetve a nagyobb, központi figurákat (pl.: erdei állatok, manók, gomba stb.) is megvásárolhatjuk piacon, virág-vagy hobbiboltokban, esetleg nagyobb áruházakban vagy az alkotók igényeire felkészült kertészetekben is. Ha terméseket előzetesen nem gyűjtögettünk, azokat is beszerezhetjük még akár ezeken a helyeken
1. kép Vásárolt alapanyagok
2. kép Vásárolt és tavalyról megmaradt termések
3. kép Idei gyűjtögetés a kertben, parkban
A vásárlások, és főként a gyűjtögetések (3. kép) alkalmával, valamint alkotás közben is törekedjünk a mértékletességre! Úgysem kerülhet fel minden kellék egyetlen díszre – mindig, minden esetben maradni fog. Ez egyáltalán nem probléma, legalább lesz miből kiindulni a következő kézműveskedés alkalmával (ami lehet, hogy már holnap lesz J).
Kezdődhet a munka!
Megvan az időpont, a hely a lakásban, leterítettük az újságpapírt az alkotótérre (4. kép), elővettük az ollót, ragasztópisztolyt, hozzá a ragasztóbetéteket és az alapanyagokat is.
4. kép A segédeszközök
Miután bedugtuk a konnektorba a pisztolyt, annak korától és gyártmányától függően a kb. 10-20 percünk van, hogy kicsit összerendezzük a gondolatainkat. Nekem erre mindig szükségem van, mert csak ekkor látom, mennyi mindent összegyűjtöttem az alkalomra (bevallom töredelmesen, általában elfelejtem, hogy már otthon is van pár alapanyag, de ha valami megtetszik még a szezonban, beszerzem hozzá, így mindig dőzsölök).
5. kép Elsőnek a főszereplő
6. kép Mindig a nagyobb díszeket ragasszuk fel előbb, utána jöhetnek a kisebbek
Miközben a ragasztópisztoly bemelegedésére várunk, válasszuk ki a dísz főszereplőjét! Nekem ez alkalommal egy kis róka lesz a középpontban, amit elsőnek ragasztok majd rá az alapra (5. kép). Mindig a legnagyobb dísz felhelyezésétől haladok a kisebbekig, mivel azokat már könnyebb elhelyezni, ha a nagyok fent vannak (6. kép). A terméseket és egyáltalán bármilyen díszítőelemet többféleképpen is hozzápróbálhatunk a kompozícióhoz, nem kell rögtön az első kigondolt helyre felragasztani! Ez egy kis türelemjáték, de megéri a belefektetett időt!
A ragasztópisztollyal mindig óvatosan bánjunk, mivel a felhevített ragasztó irdatlan forró. Ha véletlenül rácseppent a kezünkre, ne dobjuk el dühünkben a pisztolyt, és akármilyen fájdalmas is, ne húzzuk le rögtön a ragasztót a kezünkről! Egyrészt, mert a másik kezünk ujjait is megégetjük, másrészt szépen eltávolítjuk a bőrt is a ragasztóval együtt, ha azonnal lehúzzuk. Várjunk egy 10-15 másodpercet, aztán szedjük le – égett bőrfelületre Aloe vera növény nedvét vagy égési sérülésre való kenőcsöt használjunk! Visszatérve a díszünkhöz, próbáljunk meg a pisztolyból mindig csak egy kicsi cseppet tenni a díszekre (kivéve a nagyobbakra, ott lehet kicsit többet, hogy megtartsa a súlyát). Egyrészt a túl sok ragasztó lefolyik, és elcsúfítja a díszt, másrészt ha esetleg utólag át akarnánk variálni a terméseket, könnyebben le tudjuk szedni. A terméseket tartsuk ott egy 15-20 másodpercig, hogy megszáradjon a ragasztó. Ha még ezután megmoccan a dísz, kicsit erősítsünk rá még egy cseppel.
7. kép A felirat a dísz felső részére kerül
8. kép Átszínezhetjük a feliratot
Ha végeztünk a főszereplő körül a díszítéssel, eldönthetjük, hogy az egész alapot befedjük a díszekkel, vagy csak egy részét – ez ízlés dolga, én például szeretem, ha egy látszik a természetes fonott alap is, ezért már csak egy kis „zsinórtakaró” díszt készítek a dísz felső részére, amihez a felirat is kerülni fog. Végül az egyszerű „Ősz” feliratot választottam, de jöhet ide egy „Isten hozott” vagy „Édes otthon” felirat is. Mivel a felirat ugyanolyan színű, mint a fonott alap, ezért nem csak úgy szimplán felragasztom rá, hanem külön összeragasztom pár fakoronggal és terméssel (7. kép). Ha egyébként nem tetszik a felirat világos színe, elő a filctollal vagy a festékekkel, legyünk kreatívak! Én most azért is színeztem át az „Isten hozott” feliratomat (ami végül nem került rá a díszre), mert észrevettem rajta valami kékes lenyomatot, és el akartam tüntetni (8. kép).
9. kép Utolsó simítások – ragasztócseppek eltakarása
Ha úgy gondoljuk, lassan kész vagyunk, érdemes még egyszer átvizsgálni a díszt, hogy nem virít-e valahol egy-egy ragasztócsepp. Én mindig találok pár helyen, mert óhatatlanul is lefolyik, bármennyire is igyekszem keveset rakni – ilyenkor eltakarom egy kisebb dísszel azt a ragasztócseppet (9. kép). Végül távolabbról is megnézem, lehetőleg egy egyszínű háttér előtt, hogy hogy mutat a dísz (10. kép).
10. kép Egy egyszerű háttér előtt még egyszer ellenőrizzük a művet
Túl sok dísz maradt – nézzünk egy alternatívát!
Már az elején láttam, hogy a díszek töredékét nem fogom felhasználni, de mivel tavalyról maradt egy hungarocell-karikám, amit a karácsonyi díszekhez nem használtam fel, úgy döntöttem, készítek levezetésnek egy kisebb díszt, ezúttal az asztalra (ha egy kisebb ajtódísznek készítenénk el ezt is, már az elején hurkoljunk rá egy zsinórt, a többi lépés ugyanaz lesz, mint az elkövetkezőkben).
11. kép A hungarocell-alapot teljesen beborítom termésekkel
A hungarocell-alapokkal én is úgy vagyok, hogy abból nem baj, ha minél kevesebb látszódik. Ez az anyag nagyon praktikus, időtálló, de messze nem olyan szép, mint egy fonott alap. Ezért teljesen beborítom a termésekkel és az apró műanyag díszekkel (11. kép). Ezúttal csak kisméretű díszekkel dolgozom, ezen a tenyérnyi méretű karikán szerintem nem mutatna szépen a nagyobb. Ehhez használom fel az „Édes otthon” feliratot is (12. kép). Mindenhez nagyon kevés ragasztót használok ezúttal is, nehogy lefolyjon.
12. kép A kisebb díszre kerül fel az ‘Édes otthon’ felirat
Miután végeztünk, húzzuk ki a ragasztópisztolyt a konnektorból, és miközben a terméseket és segédeszközöket elpakoljuk, hagyjuk kihűlni! Amit egy következő alkotásnál felhasználhatunk (újságpapír, maradék termések), rakjuk el, hamarabb kelleni fog, mint gondolnánk! J
Mindenkinek örömteli alkotást és szép őszi heteket kívánok!
Kapcsolódó cikkek:
Krausz Dóra blogja
„Csináljuk, de kedvvel!” – szeretett Nagyapám lelkesítő mondata vált egyik mottómmá, amikor úgy döntöttem, a mezőgazdaságban szeretnék értékteremtő munkát végezni egy élet hivatásaként. Ennek a célnak az eléréséhez a családomtól és barátaimtól támogató szeretetet és minden segítséget megkapok mind a mai napig. Korábbi tanulmányaimat Budapesten végeztem, gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnökként, ahonnan a fenntartható növénytermesztés és növényvédelem iránti elköteleződésem vitt egyenesen Gödöllőre. A Szent István Egyetemen növényorvos hallgatóként megszerzett tudásommal és egy dinamikus kutatócsoport tagjaként gyűjtött tapasztalataimmal szeretném a fenntartható növényvédelem és a környezettudatos háztáji gazdálkodás elveit minél több emberrel megismertetni. Bár még nekem is rengeteget kell tanulnom, e témákban szeretném segíteni a kedves Olvasókat annyi új ötlet, új tapasztalat, új szemlélet megosztásával, amennyi becsülettel módomban áll. Hiszem, hogy értő odafigyeléssel, kitartással, nyitottsággal és lelkes hozzáállással hosszú távon gyümölcsöző a Természettel való együttműködés.
