Hogyan védekezhetünk házikertünkben a meztelencsigák inváziója ellen? Milyen agrotechnikai, mechanikai és fizikai növényvédelmi módszerek állnak a rendelkezésünkre?
Nem telik el úgy év, hogy ne okoznának mérhetetlen pusztítást vagy kellemetlenséget a kertünkben a meztelencsigák. Köztük is a rettegett spanyol csupaszcsiga (Arion lusitanicus vagy A. vulgaris) áll a legtöbb esetben a kártételek mögött. Milyen megelőző, mechanikai (pl.: távoltartó) vagy fizikai védekezési eszköztár áll rendelkezésünkre ellene? Most lehetőségünk van végigvenni a leghatásosabb módszereket, és eloszlatni pár kételyt a hatékonynak vélt megoldások közül.
A cikk második részében a biológiai és kémiai védekezési lehetőségekről lesz szó, részletesen a meztelencsiga-fajok természetes ellenségeiről és kiskerti szövetségeseinkről, a kereskedelmi forgalomban kapható biológiai és kémiai készítményekről, és a legendaként emlegetett számos csigariasztó megoldásról.
Védekezési lehetőségek
Bár számos módszer közül választhatjuk ki a mi kertünkben, általunk leghatásosabbnak ítélt csiga-távoltartó vagy csigapusztító metódust, tudni kell az alkalmazás idejét is jól megválasztani, mert ezen múlhat a siker.
Legelőször is el kell döntenünk, hogy élettisztelő természetbarátként összegyűjtjük, majd elszállítjuk, vagy elriasztjuk a kéretlen csúszómászó betolakodókat, esetleg megelőzzük a betelepedésüket vagy felszaporodásukat agrotechnikai módszerek segítségével (hosszú távon ezek a folyamatosan fenntartott gyakorlatok a legeredményesebbek), vagy úgy döntünk, „csak a halott meztelencsiga a jó meztelencsiga”, és kíméletlenül véget vetünk a játszmának.
Meg kell, hogy mondjam, az értelmetlen tömeggyilkolászásnak nem vagyok híve, de amikor egész évben, energiát nem spórolva azon munkálkodik valaki, hogy kis családjának friss, finom zöldséget-gyümölcsöt hozzon be a kertből az asztalra – netán piacra is termelne-, és arra kel fel sokadjára az évben, hogy felzabálta éjszaka a fél veteményesét a csigahad, elhiszem és megértem, hogy el tudnak szabadulni még egy pacifista kertészben is az indulatok.
Szeretném felkészíteni a Kedves Olvasót, hogy a cikkekben igyekeztem minden, általam látott-hallott módszert bemutatni (vannak közöttük brutális, végleges megoldások is, rosszak és hatásosak egyaránt), és arra kérném Önt, hogy ezért se engem, se a brutálisabb eszközökhöz folyamodó kerttulajdonost se ítélje el, hiszen invazív kártevőkről van szó az esetek 99%-ban, és ezeknek a fajoknak a számát gyéríteni nem főbenjáró bűn. Másrészről pedig tény, hogy a házikerti növényvédelem az esetek többségében a kártevők létszámának csökkentésével jár, nem a nagyobb energiát igénylő elriasztásukkal vagy elszállításukkal.
A bevezető után most vegyük sorra tételesen, milyen taktikákat vethetünk be a meztelencsigák ellen a házikerti csatatéren.
Összegyűjtés
Egy adott helyen a csigaállomány szabályozásának legtisztább, ölésmentes módja az összegyűjtés és messzebb helyre történő elszállítás. Az összegyűjtéshez (napszaktól függően) szükségünk lesz zseblámpára, valamint vödörre / konzervdobozra / műanyag zacskóra (ízlés szerint), kesztyűre és/vagy felszedő eszközre.
Az elszállítás vagy ártalmatlanítás szokott gondot okozni, ugyanis az sem jó, ha a jószomszédi viszony jegyében odaajándékozzuk a kolóniát szürkületkor a szomszédnak, és az sem, ha csak a kukáig jutunk vele: mindkét esetben hamar visszatalálnak a kertünkbe, ha akarnak. Érthetően kocsiba sem fog mindenki ülni és egy természetes, lakott területen kívüli helyet keresni a kis cukiságoknak, hogy ott elengedje őket, majd rábízza a piszkos munkát a természetes ellenségekre (pl.: sün, vakond, cickány, gyíkfélék). Ha valaki mégis ezt az utat választja, íme néhány tipp az összegyűjtéssel kapcsolatban:
- Mindig vegyünk fel kesztyűt a szedegetéshez, kerüljük a bőr-csiga közvetlen érintkezést!
- a kezdetekben egy nap többször is indulhatunk vadászni, amennyiben erre van kapacitásunk: először a reggeli szürkületkor, amikor a fiatalabb csigaegyedek még nagyban büféznek. Kora nyáron másodjára estefele mehetünk gyűjtögetni, vagy napközben, amikor esik (ha a végét megvárjuk a csapadékhullásnak, nem találunk annyi egyedet, mert visszabújhatnak, vagy éppen ellenkezőleg, nem tudunk majd megmoccanni a nagy inváziótól)
- érdemes a növények és a sekély talaj átvizsgálására több időt szánni, esetleg a veteményestől távolabbi kertrészek felderítését is beiktatni
Innentől már mi döntjük el, hogy mit tegyünk a bestiákkal. Amint említettem, nem érdemes (sőt undok dolog) átdobni a szomszédba, esetleg a mellékhelyiségbe lehúzni a toaletten, vagy beletenni a kukába (még zárt zacskóban sem), úgy sem, hogy még él a csiga, úgy pláne nem, hogy már bevégeztetett. Ennek legprózaibb oka, hogy elképesztően büdös a bomló teteme.
Szerintem itt a legalkalmasabb hely arra, hogy megosszam a mi (bevált!) praktikánkat (pontosabban a családét). Mi is az összegyűjtés mellett döntöttünk, de kicsit továbbgondolva: metszőollóval, véglegesítve a játszmát. Igen, pont olyan szörnyű, mint amilyennek hangzik, de még mindig gyorsabb és kíméletesebb halál a kegyetlen sózásnál, de még a forró vizes nyakonöntésnél is, véleményem szerint. Csak egy pillanatnyi nyisszantás az egész, és ezzel folyamatosan csökken a számuk a kertben: azt vettük észre, hogy évről évre exponenciálisan csökken a számuk, idén a sok eső ellenére sem volt nagy kártétel a kertünkben.
Agrotechnikai eszköztár
Amint az az Integrált növényvédelem a házikertben c. cikkben is kifejtésre került, a védekezés első lépései mindig a kártétel megelőzésére tett törekvéseink. Ezek a hadicselek nagy csigahaddal szemben nem teljes, de hatékony megoldást nyújtanak, ezért érdemes valamilyen formában beiktatni egy-egy gyakorlatot belőlük.
Aki kicsit nyitottabb az új növényfajták kipróbálására, választhat olyan fajtákat, melyekre a meztelencsigák nem kapnak rá nagy lendülettel: ilyenek a vöröslevelű zöldségfélék (pl.: mángold, bordó levelű bazsalikom), mivel a piros színt rosszul azonosítják be. Kifejezetten kerülik az endíviát, cikóriát és a nálunk még kevésbé ismert radikkiót (vörös cikória). Általában nem mozdulnak rá nagy hévvel a kemény bőrlevelű, vagy szőrös, nemezes felületű haszonnövényekre (rozmaring, levendula- és cipruskafélék), illetve a tüskés, tövises növények sem az ő asztaluk (málna, fekete szeder, rózsa, iringó- és borókafélék)
Az optimális talajállapot fenntartásával megfékezhető a meztelencsigák felszaporodása, ugyanis levegőztetett talajban, talajlazítást végezve meggátoljuk a tömörödést és felrepedezést, így a csigáknak itt kevesebb esélyük van megbújni a repedések közt. Jobban érzik magukat a nehéz, agyagos talajon, mint a könnyebb, homokos területeken. Másrészt az egészséges, aprómorzsás talajszerkezet kedvez a hasznos (csigacsócsáló) szervezetek felszaporodásának is!
Mechanikai eszköztár
A házikerti mechanikai eszköztár kicsit gazdagabb az agrotechnikainál a meztelencsigák esetében, hiszen alkalmazhatunk csigakerítést, -villanypásztort, csalétkeket, áshatunk védőárkot és helyezhetünk le a veteményes talajára csigapallót.
Vannak, akik a fizikai akadályok létesítése (és így a csiga-távoltartás) mellett döntenek egy jól körülhatárolható veteményes- vagy virágoskert esetében. A veteményes körüli árok kiásása és kovafölddel (diatomit vagy diatómaföld) gazdagon beszórása ideális ötlet a csiga távoltartására, mert a kovaföld-darabkák élesek, felsértenék a csiga testét, ha át akarnának kelni az árkon. Megoldásnak megoldás, bár elég energia- és időigényes, ám ebben a mennyiségben a kovaföld a talaj szerkezetének és a hasznos szervezeteknek sem tesz jót, így alkalmazását inkább kerüljük.
Védősáv kialakítására van lehetőség ásás nélkül is: az élesebb vagy hegyesebb alkotóelemű takaróanyagok (pl.: faforgács, szecskázott szalma, tűlevelek, homok) leterítése 50 cm szélességben szintén a meztelencsigák távoltartására szolgálhat, ám ezeknek az anyagoknak is hosszabb távon negatív hatásai vannak a talajtulajdonságokra. A kéregmulcs alkalmazása hosszú távon nem hatásos, sőt a mulcs alatt meg is bújhatnak, akár petét is rakhatnak a kártevőink.
Pár centiméter szélességben elegendő a kerti mész, kőpor vagy fahamu leszórása, de van, aki az apróra morzsolt tojáshéjra vagy a kávézaccra esküszik. Ezek közül a mész alkalmazását tartják sokan a leghatékonyabb és egyik legegyszerűbb megoldásnak a meztelencsigák ellen. A fahamu alkalmazása ilyen célra nem javasolt, mivel egyrészt lúgosítja a talajt, ami olyan mértékben megnövelheti a talaj pH-szintjét, hogy visszaveti a növények fejlődését. Másrészt a meztelencsigára tett közvetlen hatásában nem különbözik a sótól: közvetlenül a csigára zúdítva kínhalált jelent.
Egy számomra kicsit extrém (és nem gyerek-vagy kutyabarát) eszköze lehet a meztelencsiga-távoltartásnak a csiga-villanypásztor. Semmi másból nem áll, mint 9-12 V-os elemből és rézdrótból (én még nem alkalmaztam, így összeállítási tanácsot nem adnék). Azonnali hátraarc a meztelencsigáknak, de nem tartom biztonságosnak (nedves idő, családtag nem veszi észre stb.), így javaslom ennek a módszernek a mellőzését.
Költséges megoldása a csigák távoltartásának a veteményes körüli csigakerítés építése fából, fémből vagy műanyagból. Arra érdemes ügyelni, ha ezt a módszert választjuk, hogy a kerítés magassága legalább 15-20 cm legyen, a veteményestől kifelé dőljön (deszkalapok esetében), vagy fém / műanyag kerítés felső szegélyével kifelé-lefelé görbülve (mint egy sétapálca) álljon, így kisebb eséllyel tudnak átmászni a meztelencsigák a növényeinkhez. A kerítés fenntartása elég macerás, és biztos, hogy megtalálják a kártevők a gyengepontját, vagy lesz egy-két kamikaze-egyed, amelyik képes lesz átmászni rajta, és jaj a zöldségeinknek.
Ha nem tudjuk meggátolni a meztelencsigák bejutását a területre, és elegendő helyünk van a kertben, fektessünk le a sorközökbe csigapallót. Éjszaka a csigák megbújnak alatta, reggel mi magunk vagy segítőink (pl.: kacsák) felszedegetjük rövid idő alatt a betolakodókat, és innentől eldönthetjük, mit teszünk velük. További előnye, hogy a csigák szaporodás alkalmával nagy eséllyel ide rakják a tojásaikat, így nem kell különösebben vadászni a tojáscsomók után. A tojáscsomókat megsemmisíthetjük, vagy kirakhatjuk a madaraknak is.
Vannak, akik még csalétket is elhelyeznek a palló alatt, de félő, hogy így még több csiga érkezik a területre, és nagyobb pusztítást végez éjszaka. A csalétkek kihelyezését így mindenképp a megvédendő területtől távol helyezzük el, és növényvédő szer esetén mindig tartsuk be a készítmény gyártójának utasításait (különös tekintettel kisgyermekes vagy háziállatot tartó családok ügyeljenek a csalétkek alkalmazásánál)! A csalogatás és csapdázás a cikksorozat harmadik részében kerül bővebben kifejtésre.
Fizikai eszköztár
A fizikai eszköztár a házikerti körülmények között kimerül a forrásban lévő víz alkalmazásában. Ezt tartják az egyik leghumánusabb módszernek a meztelencsigák elpusztítását tekintve. Összegyűjtés után (amit nagyobb vödörben végeztünk) rázúdítjuk a forró vizet a kártevőkre, majd pár perc után a komposztra hajíthatjuk, vagy betemethetjük a kerti földbe is. Utóbbival pórul lehet járni, mert a spanyol csupaszcsigának például erős a kannibalisztikus hajlama, és ha megtalálja a kerti talajunkban a tetemeket… Inkább döntsünk a komposzt mellett.
+1 tipp
A csigák nyálkája – ami legtöbbször lebuktatja őket – hasonlóan nem kívánatos látvány, mint maga az állat. Eltüntetésére létezik egy egyszerű és gyors megoldás: meleg vízbe tegyünk egy evőkanál ecetet, és olyan kefével vagy szivaccsal, amit másra nem használunk, dörzsöljük le a felületről. Azokkal a növényi részekkel inkább a komposztot gazdagítsuk, amiket nem lehet kellőképpen megtisztítani.
Szívből remélem, hogy segítséget nyújt ez az összefoglaló a meztelencsigák – és kiemelten a spanyol csupaszcsiga – elleni küzdelemben.
Eredményes, csigamentes, kellemes időtöltést kívánok a kertben!
Krausz Dóra blogja
„Csináljuk, de kedvvel!” – szeretett Nagyapám lelkesítő mondata vált egyik mottómmá, amikor úgy döntöttem, a mezőgazdaságban szeretnék értékteremtő munkát végezni egy élet hivatásaként. Ennek a célnak az eléréséhez a családomtól és barátaimtól támogató szeretetet és minden segítséget megkapok mind a mai napig. Korábbi tanulmányaimat Budapesten végeztem, gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnökként, ahonnan a fenntartható növénytermesztés és növényvédelem iránti elköteleződésem vitt egyenesen Gödöllőre. A Szent István Egyetemen növényorvos hallgatóként megszerzett tudásommal és egy dinamikus kutatócsoport tagjaként gyűjtött tapasztalataimmal szeretném a fenntartható növényvédelem és a környezettudatos háztáji gazdálkodás elveit minél több emberrel megismertetni. Bár még nekem is rengeteget kell tanulnom, e témákban szeretném segíteni a kedves Olvasókat annyi új ötlet, új tapasztalat, új szemlélet megosztásával, amennyi becsülettel módomban áll. Hiszem, hogy értő odafigyeléssel, kitartással, nyitottsággal és lelkes hozzáállással hosszú távon gyümölcsöző a Természettel való együttműködés.
