Ne adjunk esélyt a mérgező gyomnövényeknek, hogy a kertünkbe kerülve vagy a tavaszi-nyári kirándulásaink alkalmával érintkezésbe kerüljünk mérgező hatóanyagaikkal. Ismerjük meg a leggyakrabban előforduló fajokat, hogy idejében felismerjük őket és megelőzhessük vagy hamar orvosolni tudjuk a bajt!
Az előző cikkben bemutatásra került az a három, hazánkban elterjedt mérgező gyomnövényfaj, amelyek gyakoriságukkal és mérgező hatásukkal kiemelkednek a többi mérgező gyomnövényfaj közül. A fekete csucsor, a csattanó maszlag és a bolondító beléndek után ebben a cikkben a nadragulyával, a foltos bürökkel és a kaukázusi medvetalppal ismerkedünk meg közelebbről.
Ahogy az előző cikkben is felmerült, ezek a növények olyan hatóanyagokat tartalmaznak, amelyeket az orvostudomány is alkalmazott különböző területeken (pl.: a nadragulyát pupillatágító hatása miatt szemműtéteknél is előszeretettel alkalmazták még 200 évvel ezelőtt is). Azonban ma ezek a növények nagyobb veszélyt jelentenek az állatokra és a kíváncsi gyermekekre nézve, ha a kertben vagy kirándulások alkalmával találkozunk velük.
Nadragulya
Az Európában őshonos és széleskörűen elterjedt nadragulyával (Atropa belladonna vagy A. bella-donna) hazánk bükk- és gyertyánerdeiben, cserjésekben, földutak mentén találkozhatunk. Rövidebb kirándulások alkalmával is belefuthatunk, hazánkban főként a Gödöllői-dombság területén, ahol egy nagyobb populáció van jelen. A növénynek minden része közül a halálosan mérgező bogyótermése a leggazdagabb alkaloidokban: egy óvatlan gyermeknek már 4–5 szem elfogyasztása a halálát okozza, de 2-3 szem elfogyasztása után még megmenthető gyomormosással.
A burgonyafélék családjába (Solanaceae) tartozó lágyszárú nadragulya erősen bokrosodó hajlamú, sekélyen gyökerező, akár 1,5 m magasra is megnövő gyöktörzses évelő növény. Sötétzöld színű, tojásdad alakú leveleinek hónaljából fejlődnek ki július-augusztus folyamán az egyesével növő, lilás árnyalatú, harang alakú csöves virágai. A virágzást követően (és aközben) már augusztusban megjelennek a tekinteteket vonzó, cseresznye nagyságú, először zöld színű, majd fényesfeketére színeződő bogyótermések, melyeket jellegzetes öttagú, zöld színű csészelevél vesz körbe. Ha a bogyókat szétnyomjuk, akkor jellegzetes, élénk violáskék színű levet ereszt.
A növény minden föld feletti része tartalmaz a cseranyagok mellett tropánalkaloidokat (pl.: hioszciamin, szkopolamin, belladonnin). A legerősebb mérgek közé tartozó atropin a növény levelének szárítása során keletkezik. Biztosak lehetünk a mérgezésben, ha az arc hirtelen kipirul, felgyorsul a szívverés, szokatlan izgalmi állapotot és feltűnő érzékcsalódásokat tapasztalunk. Ezeket követik a rángásos görcsök, a fényre érzéketlenné vált pupilla és eszméletvesztés. Nagyon súlyos esetben a mérgezés halálos is lehet.
A nadragulya termésének hatása több ezer éve ismeretes, nevének első felét sokan a görög mitológiából eredeztetik (Atropa). Nevének második felét a reneszánsz idejéből származtatják: a „szépasszony” (bella-donna) kifejezést. A növény bogyójának nedvét a szembe csepegtetve pupillatágító hatását használták ki a csábítások nagyobb esélyű sikeréhez.
Foltos bürök
A foltos bürök (Conium maculatum), más néven büdös bürök vagy mocskos bürök egész Európában elterjedt gyomnövény. Hazánkban utak szélén, kerítések és sövények mellett, parlagokon, kertek mentén nagy mennyiségben nő. Ennek a növénynek az elfogyasztása rendkívül gyakran okoz mérgezést mind a legeltetett állatok, mind pedig az emberek körében. Ez részben annak köszönhető, hogy levele a megszólalásig hasonlít a petrezselyem levelére, termése pedig az ánizséhoz hasonlóan jellegzetes. Másrészt minden növényi része halálosan mérgező koniintartalmának köszönhetően.
A mérgezésért felelős alkaloidok a növény minden részében megtalálhatóak, legtöbb azonban a belső termésfalban található. Bürökmérgezés esetén a lábak izomrendszerében tapasztalhatók az elsődleges tünetek: a bénító hatás innen indul, és tart feljebb a szervezetben, amíg súlyos mérgezés esetén eszméletvesztés, a légzőizomzat bénulása, végül halál következik be. A „kóstoló” szervezetétől, a növény fejlettségétől és az elfogyasztott növényi részek alkaloid-tartalmától függően már néhány termés vagy levél elfogyasztása is halálos dózist jelenthet.
A zellerfélék családjába tartozó foltos bürök kétnyári növény. Az első évben magról kelve, sűrű, bokros levélcsomót hajt, majd a második évben nevel szárat, hoz virágot és érlel magot. Orsó alakú, fehér színű, húsos gyökere egyenesen nő lefelé a talajba, kinézetre hasonló a petrezselyem gyökeréhez. Általában 0,5-1 méter magas szárat nevel, de kedvező feltételek között 2 méter magasra is megnőhet. A dúsan elágazó növény szára belül üreges, jellegzetesen barázdás, színe kékes árnyalattal tarkított zöld, a szár alján vöröses színű. A tőállású levelek a talajhoz közel tojásdadok, a száron növő, alsó levelek háromszorosan szárnyaltak, és elérhetik a 40-50 cm-es hosszúságot is. Színük sötét-élénkzöld, fonáki oldaluk halványabb zöld. A felsőbb levelek fokozatosan kisebbek és kevésbé tagoltak. A júliusban és augusztusban nyíló, fehér virágokból álló, ernyő alakú virágzat az oldalágak végén nő. A virágból kerekded termés fejlődik, amely éretten két gerezdre széthasad.
A többi, hozzá hasonlatos növénytől az különbözteti meg a foltos bürököt, hogy a növény levelének szétdörzsölése esetén sajátságos, bódító, kellemetlen, rágcsálóra emlékeztető szagot érzünk. Érdekesség, hogy évszázadokon át gyógynövényként volt használatos. Szerepelt az első Magyar Gyógyszerkönyvben (1871) is, viszont a későbbiekbe már nem került bele.
Kaukázusi medvetalp
A kaukázusi medvetalp (Heracleum mantegazzianum) Dél-Oroszországban, Azerbajdzsánban és Grúziában őshonos lágyszárú, évelő gyomnövény. Európába a 19. századba érkezett, a kontinens dísznövény-állományának bővítése céljából, de rövid időn belül kivadult. Mostanra inváziós növényként tartják számon. Stressztűrő képességének, igénytelenségének és rendkívül gyors szaporodó képességének köszönhetően gyorsan terjed, kiszorítva ezzel a hazánkban őshonos fajokat is.
A növény minden része erősen mérgező a furokumarin-vegyületeknek (xantotoxin, pimpinellin, bergaptén) köszönhetően. Már a bőrünkkel történő érintkezés esetén is megtapasztalhatjuk kifejezetten erős hatását: a testfelület és a növényt borító szőrök érintkezése nyomán a bőr fényérzékennyé válik (fitofotodermatitisz), ezért ha a „találkozást” követően UV-sugárzásnak van kitéve az érintett bőrfelület, akkor 1-2 napon belül égési sérülésekre emlékeztető, erős fájdalmat okozó hólyagok jelennek meg A hólyagok helyén maradandó hegek és feketés-lilás elszíneződések is emlékeztetnek a fájdalmas találkozásra. Ha felismertük a növényt, és véletlenül érintkezésbe is kerültünk vele, akkor az érintett bőrfelületet nagyon alaposan mossuk meg szappanos vízzel, majd forduljunk haladéktalanul orvoshoz!
A kaukázusi medvetalpat óriás medvetalpként is nevezik, mivel átlagosan 2-5 méter magasra nő meg, de nem ritka a 7 méter magas növény sem Európában. Ezzel a mérettel a legnagyobb lágyszárú faj a kontinensünkön. Felismerésében segítenek rendkívüli méretei: üreges szárának átmérője akár 10 cm is lehet, tőlevelei pedig kétéves növény esetében elérhetik az 1 méteres átmérőt, ahogy ernyővirágzatának átmérője is elérheti ezt a megdöbbentő méretet. Elágazó karógyökere virágzás idején elérheti a 15 cm-es vastagságot.
A fiatal növényt liláspiros foltos, enyhén szőrös, üreges szára és fehér színű, összetett ernyővirágzata árulja el, amely a szár végén fejlődik. Júniustól júliusig virágzik, erősen szőrös ikerkaszat-termése július-augusztusban érik.
2015 májusában került sor hazánkban a kaukázusi medvetalp országos felmérésére. Ennek során megállapításra került, hogy a vizsgálat idején Vas megyében volt található a legnagyobb egyedszámú előfordulása, de jelenlétét jelezték még Pest, Heves, Veszprém és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében is.
Minden esetben forduljunk orvoshoz, amennyiben felismertük a mérgező nadragulyát vagy foltos bürököt, és fennáll a veszélye annak, hogy a szervezetünkbe került bármely növényi része! A medvetalp esetében a bőrünkkel történő érintkezést követően is forduljunk azonnal orvoshoz!
Kapcsolódó cikkek:
- Mérgező lágyszárú növények a kertben
- Mérgező fásszárú növények a kertben
- Óvatosan: mérgező szobanövények
- Mérgező gyomnövények I. – fekete csucsor, csattanó maszlag, bolondító beléndek
- Inváziós gyomfajok Magyarországon: a kaukázusi medvetalp (Heracleum mantegazzianum SOMM. et LEV.) és a Sosnowsky-medvetalp (Heracleum sosnowskyi MANDEN.)
Krausz Dóra blogja
„Csináljuk, de kedvvel!” – szeretett Nagyapám lelkesítő mondata vált egyik mottómmá, amikor úgy döntöttem, a mezőgazdaságban szeretnék értékteremtő munkát végezni egy élet hivatásaként. Ennek a célnak az eléréséhez a családomtól és barátaimtól támogató szeretetet és minden segítséget megkapok mind a mai napig. Korábbi tanulmányaimat Budapesten végeztem, gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnökként, ahonnan a fenntartható növénytermesztés és növényvédelem iránti elköteleződésem vitt egyenesen Gödöllőre. A Szent István Egyetemen növényorvos hallgatóként megszerzett tudásommal és egy dinamikus kutatócsoport tagjaként gyűjtött tapasztalataimmal szeretném a fenntartható növényvédelem és a környezettudatos háztáji gazdálkodás elveit minél több emberrel megismertetni. Bár még nekem is rengeteget kell tanulnom, e témákban szeretném segíteni a kedves Olvasókat annyi új ötlet, új tapasztalat, új szemlélet megosztásával, amennyi becsülettel módomban áll. Hiszem, hogy értő odafigyeléssel, kitartással, nyitottsággal és lelkes hozzáállással hosszú távon gyümölcsöző a Természettel való együttműködés.
