Milyen alternatívái léteznek a tuja- és ciprusféléknek, ha örökzöld sövény telepítéséről van szó? Jó ötlet-e az Európa nyugati részéről vagy Délkelet-Ázsia mediterrán térségeiről származó örökzöld növények ültetése? Most minderre fényt derítünk, ismerjük meg a kerti korallberkenyét és a babérmeggyet!
Ha 20 évvel ezelőtt megkérdeztünk volna 10 embert, hogy milyen örökzöld növényeket ismer és telepítene szívesen a kertjébe sövénynek, 8-9 honfitársunk biztos tujaféléket említett volna. A természetes, nyírott vagy nyíratlan sövénynek nevelhető növényfajok választéka azóta a sokszorosára duzzadt, és elengedték kicsit a fantáziájukat a kertépítők is: sok addig sövénynövénynek nem alkalmazott növényfajt próbáltak ki a „miért ne?” címszóval, így ma már számos növénycsalád képviselőit telepíthetjük szép tömött sorba a kerítésünk mellé.
Ha egy kis előszóra vágynánk, a cikksorozat bevezető részében a sövénytelepítéssel kapcsolatos munkafolyamatok kerültek ismertetésre egy átfogó növénylista társaságában. A Miből legyen sövény? első részében közelebbről is megismerkedhettünk pazar virágpompát nevelő, lombhullató sövénynövényekkel, a kerti aranycserjével, a kerti gyöngyvesszővel, a rózsalonccal, a kikeleti bangitával és a pompás japánbirssel. Folytatván a lombhullatók sorát, a cikksorozat előző részében megismerkedhettünk csodaként emlegetett turkesztáni szillel, a sokoldalú közönséges mogyoróval, a dekoratív japán vérborbolyával és ráadásként az igénytelen, de szépséges közönséges fagyallal. Ebben a cikkben pedig részletesen megismerkedünk a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó kerti korallberkenyével és a hozzá hasonló, kedvelt babérmeggyel.
A tarkabarka kerti korallberkenye
Ez a Délkelet-Ázsia mediterrán vidékeiről származó, különböző korallberkenye-fajok kereszteződéséből létrehozott, változatos megjelenésű örökzöld cserje (Photinia x fraseri) egész évben kitartóan és jótékonyan takar tagolatlan, fényes leveleivel. Magassága elérheti a 2,5-3 métert is, de a közönség igényeinek megfelelően már törpe változatai is léteznek (Photinia x fraseri ’Little Red Robin’). Tavasszal csuda izgalmas látványt nyújt, ahogy gyors növekedéssel megindulnak az új, élénkvörös vagy barnás árnyalatú levelekkel tarkított hajtásai, amik egymás mellett sorakozó, égbetörő fáklyákra emlékeztetnek. Az új hajtások színűket heteken keresztül megőrzik, de ne csüggedjünk, ha fokozatosan „beolvadnak” az idősebb lombozat zöldjébe, hiszen a virágzás új színt hoz a palettára: április-május folyamán a kamaszkorba lépő (kb. 5-7 éves) cserjék már csoportosan hozhatják fehér vagy krémfehér árnyalatú virágaikat, melyeket nyíratlan sövény esetén (és fajtától függően is) fényes, élénkpiros bogyók váltanak fel. Fontos tudni, hogy a növény minden része mérgező!
A korallberkenye színpompás lombja
A legelterjedtebb fajtája az elsőként felfedezett ’Red Robin’, amely a fent leírtaknak megfelelően fejlődik: vöröslevelű fiatal hajtások és erőteljes növekedés jellemzi. A bohókásabb, közepesen erős növekedésű ’Pink Marble’ fajta könnyen nevelhető magastörzsű dísznövénynek, de szellősebb sövényként is megállja a helyét. Leveleinek széle világosabb, majdnem fehér színű, a fiatal levelek nem ritkán a rózsaszín különböző árnyalataiban pompáznak, majd „elcsitul” a színük rózsaszín szegéllyel. A ’Corallina’ a ’Red Robin’-hoz hasonlóan tömör növekedésű, erőteljes ágrendszerével határozott megjelenést kelt.
Idősebb nyíratlan sövény
Előnyben részesíti a napos-félárnyékos fekvésű területeket, árnyékba telepítve kevesebbet virágzik és lassabban fejlődhet. Talajtípusokban nem válogatós, de fontos, hogy jó vízáteresztő képességű talajba ültessük, mert a pangó víz az egyik vezető pusztulási ok. A babérmeggyhez képest kissé magasabb a vízigénye, bár a bejáratott, idősebb példányok szárazságtűrőek. Bár örökzöld, de megviselheti a tartós téli fagy, ezért kerüljük a fagyzugos kerti sarkokat. Téli, fagymentes időben történő metszésével növelhetjük következő évi betegségekkel szembeni toleranciáját, a szellősebb lombozat biztosításával.
Virágzásnak induló korallberkenye
Kitartó, erős téli mínuszok esetén leveleit lehullatja, de ez megelőzhető laza, gyökérkörüli talajfelszín-takarással (főleg fiatal sövény esetén, ahol a lombozat még nem elég fejlett a talajmenti fagyok mérsékléséhez), és a fagymentes, kissé napsütéses téli napokon öntözéssel. Betegségei között meg kell említeni a lisztharmat, levélfoltosság és tűzelhalás kórokozói által okozott nyavalyákat. Mindhárom betegség esetén az erősen fertőzött hajtások eltávolítása (és metszőolló fertőtlenítése!), vagy a sövény veszélyeztetésének elkerülése érdekében a nagyon beteg növény eltávolítása a megoldás. Induló fertőzés esetén lisztharmat ellen kéntartalmú készítményekkel, levélfoltosság ellen felszívódó gombaölő készítmények, tűzelhalás esetén réztartalmú készítményekkel védekezhetünk (mindig kérjük ki növényvédelmi szaktanácsadó véleményét, hogy a korallberkenyét ne perzselje meg a növényvédő-szer, főleg réztartalmú készítmények esetében). Az esetleges feláldozott növények helyére akár mi magunk is szaporíthatunk (nyár folyamán félfás dugvánnyal) utódokat, vagy keresünk hasonló növekedési magasságban eladó egyedet a kertészetekben.
A biztos bástya, a babérmeggy
A babérmeggy, vagy hivatalos nevén balkáni, vagy közönséges babérmeggy (Prunus laurocerasus) kiválóan társítható más növényfajokkal, vegyes sövény létrehozására is alkalmas a korallberkenyével, és nem utolsó látványnak sem ez a megoldás. Egyedül a kisebb kertekben kell lemondanunk róla, mert szoliterként ültetve térigénye hatalmas, és a belőle alkotott sövény is igen tömött, terebélyes lesz. Legkedveltebb fajtái a ’Novita’ és a ’Camelifolia’.
Prunus laurocerasus Camelifolia
Sűrű és igen vastag ágakból felépülő ágrendszerén nem fog ki az időjárás és a legtöbb betegség. Magassága elérheti a 2-2,5 métert is. A gyorsan növő, erős ágakon sűrűn nőnek a fényes, bőrszerű, méregzöld színű levelek. A fiatal, zsenge hajtások a rajtuk növő levelekkel együtt élénk fűzöld színűek, később vesznek fel sötétebb zöld árnyalatot. A korallberkenyéhez hasonlóan tavasz végén neveli fehér színű, erős illatú, tömött virágfürtjeit, melyekből pirosra, később feketére színeződő, mérgező bogyókat érlel nyár végétől. Ezt az idősebb növényeken vagy szoliterként nevelt növényeken láthatjuk, metszett fiatal sövény esetén a virágzás is gyér vagy abszolút elmarad.
A babérmeggy feltörő ágrendszere
Rendkívül szívós, ellenálló cserje, mely mérsékeltebb növekedés mellett a korallberkenyéhez hasonlóan elviseli a teljes árnyékot és a különböző talajtípusokat is, bár a szélsőségesen lúgos (meszes) vagy homokos talaj nincs kedvére. Az idősebb sövényállomány jól tűri a tikkasztóan meleg, szárazabb nyári időszakokat is, de a fiatal növények és a rendszeresen nyírott sövény sok öntözést igényel, főleg a telepítés utáni 2-3 hetes állomány. A rendszeres metszést nagyon jól bírja, de ebben az esetben nem fog virágozni, mivel virágait a friss, azévi hajtások végén neveli.
Az egészséges levél fényes, méregzöld, ép szélű
Kártevőkre a korallberkenyéhez hasonlóan nem érzékeny, viszont gombabetegségek túljárhatnak a növény eszén: a csonthéjasok jellemző betegsége, a sztigminás levélfoltosság és a babérmeggy-lisztharmat fertőzése nyár végére jelentős lombvesztést eredményezhet. A sztigminás levélfoltosság elleni egyik védekezési lehetőség a beteg vesszők eltávolítása, megelőző kémiai védekezésként rezes lemosó permetezés. Erős fertőzés esetén év közben kontakt és felszívódó szerek kombinációjával, 10-14 napos időközönként lehet védekezni. A korallberkenyéhez hasonlóan félfás dugvánnyal szaporítható, de a fejlett növények ára sem annyira vészes egy-egy növény pótlása esetén. A babérmeggy-lisztharmattal szemben szintén a beteg növényi részek eltávolításával, erősebb fertőzés esetén pedig kéntartalmú készítményekkel vagy lisztharmat elleni további növényvédő szerekkel védekezhetünk.
Be kell vallanom, felelőtlenül ígértem, hogy ebben a cikksorozatban még bemutatásra kerül a többi örökzöld szépség, amelyek sövénytelepítéshez alkalmasak, de rengeteg aktuális, feldolgozásra váró téma előzi most meg őket. Ősszel, egyik lehetséges telepítési időpontjukon visszatérünk a tuja- és ciprusfélékhez, a puszpánghoz, a tiszafához, a kínai borókához, júlia-borbolyához, a tűztövishez, és végül, de nem utolsó sorban a mirtuszlonchoz és a kecskerágóhoz is.
Az eredményes, örömteli sövénytelepítéshez szép időt és kitartást kívánok!
