Szobanövényeink átültetését különböző okok indokolhatják. A növények gondozása során érdemes azokra a jelekre figyelni, amelyek figyelmeztetnek minket: itt az ideje kislapátot ragadni! Vegyük sorra, mi indokolja az átültetést, hogyan kezdjünk hozzá, és hogyan csináljuk szakszerűen.
A legtöbb szobanövény heti rendszerességgel igényli a törődést, legyen szó öntözésről vagy tápoldatozásról, ezenkívül számos szobai dísznövény támasztékra vezetéséről és átültetéséről is gondoskodnunk kell. Ez utóbbi munkálat gyakoriságát elsősorban a növényfajta növekedési üteme határozza meg. Ezen kívül növényeink talaj- és vízigénye szabja meg, milyen földbe vagy földkeverékbe, milyen virágtartóba szükséges átültetnünk. Ebből a rövid felsorolásból is látható, hogy az átültetés gondos előkészületeket igényel.
Honnan tudom, hogy közeleg az idő?
A következőkben felsorolt tényezők minden növényfajta esetében felhívják a figyelmet a „cserépcserére”. Az egyszerűsítés kedvéért a szobanövény termesztőközegét földnek vagy talajnak, a cserepet, műanyag ládát, kaspót, faedényt stb. pedig tartónak írom.
– A szobanövény földje a tartójában összetömörödött, láthatóan elválik a tartó falától.
– A föld felszínén fehéres színű mészkiválás látható, ami az öntözővíz mésztartalmától jelentkezhet. Ez kedvezőtlen irányba befolyásolhatja a föld pH-értékét.
– Az elhasználódott, régi föld nem tud már megfelelő tápláló közeget nyújtani a növénynek, ezért az is jelzés lehet számunkra, ha a növényünk növekedésében vagy életfolyamataiban változást tapasztalunk (elmarad a virágzás, növekedésében lelassul vagy megáll).
– A növény növekvő szár- és levéltömegéből adódóan nehezebb lesz, így támaszték hiányában a tartójával együtt eldőlhet. Ez jelzi legérthetőbben (és leghangosabban) számunkra, hogy növényünk kinőtte a tartóját.
– A gyökerek megvizsgálásával még egy bizonyságot nyerhetünk erre vonatkozóan: ha a gyökerek sűrűn átszőtték a tartóban a földlabdát, esetleg kibújtak a tartó alsó nyílásain, vagy a föld felszínére kinőttek, az azt jelzi, hogy nincs elég hely számukra. Ennek észlelésekor fürgén munkához kell látnunk.
Amennyiben ezekre a jelekre odafigyelünk, időben el tudjuk végezni az átültetést úgy, hogy a növényt minél kevesebb stresszhatás érje.
Az átültetés időpontjára univerzális szabály nincs. Nagy általánosságban véve tél végén-tavasz elején ültetünk át, de a legtöbb szobanövény esetében tavasztól őszig el lehet végezni a munkát. Érdemes tavasszal azokat a növényfajokat átültetni, amelyeknek télen van a nyugalmi idejük, és ősszel azokat, amelyeknek nyáron van. Én őszintén megvallva akkor ültetek át, amikor a növények és a föld a fent felsorolt körülményekkel jelzik az átültetés szükségességét, így kicsit függetlenítem az időpontot az évszakoktól. Eddig még nem tapasztaltam ebből eredeztethető növénykárosodást vagy teljes pusztulást.
Mire lesz szükségem az átültetésnél?
A szükséges kellékek beszerzéséhez legegyszerűbb egy kertészetbe ellátogatnunk, ahol tanácsot is kérhetünk a megfelelő földkeverékről és cserépméretről. De mielőtt ezt megtesszük, mérjük fel a terepet: lehet, hogy otthonunkban egyszerre több növénynek is szüksége van átültetésre.
Érdemes kategorizálnunk őket a következő szempontok szerint:
– mekkora és hány darab új virágtartóra van szükség,
– az átültetendő növények milyen földkeveréket igényelnek.
Ezeket figyelembe véve vásároljuk meg a becsült földmennyiséget és az új virágtartókat, és ne tévesszük szem elől a következőket:
– az új virágtartó 1-2 cm-rel legyen nagyobb/tágasabb a réginél,
– hibátlan állapotú virágtartót vásároljunk,
– gondoljunk a dekoratív virágtartók kiválasztásakor a vízelvezetés lehetőségére is (Válasszunk alul lyukas tartót, amit igény szerint belehelyezhetünk egy nagyobb és mutatósabb tartóba!),
– a földkeverék kiválasztásakor érdemes elolvasni a csomagolásán feltüntetett információkat (milyen növények számára készült, milyen tápanyagokat tartalmaz stb.),
– csak sérülésmentes (pl.: szakadás) csomagolású földkeveréket szállítsunk haza,
– többféle földkeverék-márka és kiszerelés közül válasszuk a mi adott helyzetünkhöz leginkább testhezállót (az árat, származási országot és minőséget tekintve jelentősek lehetnek az eltérések – ennek eldöntéséhez tapasztalatokra vagy ajánlásokra is szükségünk lehet).
Természetesen a föld és virágtartók mellett kézi szerszámokra, igény szerint kertészkesztyűre, illetve otthon elegendő helyre lesz még szükség a kényelmes és élvezhető munkavégzéshez. Akár a földön, akár az asztalnál dolgozunk, érdemes újságpapírt vagy nem sajnált ruhaanyagot terítenünk a munkaterületre, így az utólagos takarítással sem kell annyit bajlódnunk.
Az átültetés csínja-bínja
A munkaterület biztosítása után – ez kicsit úgy hangzik, mint egy helyszínelés – megkezdhetjük az átültetést. Legyen kéznél minden segédeszköz, a föld és a tartók is.
1. lépés: A növényt óvatosan emeljük ki a régi edényéből – ha szükséges, kérjünk segítséget, főleg nagyméretű, vagy több tőből eredő növény át- vagy szétültetésénél.
2. lépés: A kiemeléssel láthatóvá válnak a gyökérrendszer egyes részei. Vizsgáljuk meg, van-e a gyökéren sérülés vagy elváltozás (kórokozó vagy kártevő jelenlétére utaló tünet).
3. lépés: Amennyiben van, távolítsuk el ezeket a gyökérrészeket. Éles eszközzel dolgozzunk, és kicsit csípjünk le a már egészségesnek ítélt gyökérrészből is.
4. lépés: A kiemelt földlabda felső rétegét óvatosan, a gyökerek megsértése nélkül kaparjuk le.
5. lépés: Távolítsuk el a gyökerek közti összetömörödött talajrögöket.
6. lépés: Helyezzük bele az új virágtartóba a növényt, és óvatosan töltsük fel az új földkeverékkel. Ne tömködjük be a talajt betonkeménységűre, de ne is lötyögjön a növény az új tartóban.
7. lépés: Ttisztítsuk meg a növényt és az új tartót az esetleges szennyeződésektől, és egy kicsit meg is locsolhatjuk (ez kimaradhat nem vízigényes növények esetében, pl.: kaktusz).
Kiegészítések:
– A 4. lépésnél, amennyiben láthatóan jól gyökeresedő sarjakat találunk, ekkor érdemes leválasztani őket a növényről.
– A régi, még jó állapotú cserepektől csak végszükség esetén váljunk meg! Alapos kimosásuk és fertőtlenítésük után még használatba vehetjük őket – ki tudja, talán a következő átültetésnél.
– A megmaradt földkeveréket helyezzük biztonságosan olyan helyre, ahol csekély esélye van a kiömlésre.
– Tapasztaltabb növénygondozók már maguk is előállíthatják a megfelelő földkeveréket, de pályakezdőknek érdemes a kész bolti keverékekkel kezdeni.
Eredményes és örömteli időtöltést kívánok!
Krausz Dóra blogja
„Csináljuk, de kedvvel!” – szeretett Nagyapám lelkesítő mondata vált egyik mottómmá, amikor úgy döntöttem, a mezőgazdaságban szeretnék értékteremtő munkát végezni egy élet hivatásaként. Ennek a célnak az eléréséhez a családomtól és barátaimtól támogató szeretetet és minden segítséget megkapok mind a mai napig. Korábbi tanulmányaimat Budapesten végeztem, gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnökként, ahonnan a fenntartható növénytermesztés és növényvédelem iránti elköteleződésem vitt egyenesen Gödöllőre. A Szent István Egyetemen növényorvos hallgatóként megszerzett tudásommal és egy dinamikus kutatócsoport tagjaként gyűjtött tapasztalataimmal szeretném a fenntartható növényvédelem és a környezettudatos háztáji gazdálkodás elveit minél több emberrel megismertetni. Bár még nekem is rengeteget kell tanulnom, e témákban szeretném segíteni a kedves Olvasókat annyi új ötlet, új tapasztalat, új szemlélet megosztásával, amennyi becsülettel módomban áll. Hiszem, hogy értő odafigyeléssel, kitartással, nyitottsággal és lelkes hozzáállással hosszú távon gyümölcsöző a Természettel való együttműködés.
