Életmódjukat tekintve a darázsfajokat két nagy csoportba oszthatjuk, így megkülönböztetünk magányos és társas darázsfajokat. Ismerkedjünk meg a magányos darazsak szokásaival és legfőbb fajaival!
A magányos darazsak a darázsvilág „vadméhei”, ugyanis hozzájuk hasonló leginkább az életmódjuk: egyedül élnek, azaz nem alapítanak kolóniákat úgy, mint a társas darazsak és családban élő méhek.
A magányos darazsak testmérete általában kisebb, mint a társas darazsaké. A petéiket saját maguk által készített fészekbe rakják le és egyedül nevelik fel az utódokat. Viselkedésükre általánosan jellemző, hogy kevésbé agresszívek a társas darazsaknál, de ha fenyegetve érzik magukat vagy az utódaikat, előfordul, hogy megszúrják az embert. Magyarországon ebbe a csoportba tartoznak a lopódarazsak és a fürkészdarazsak is.
A pókok réme: a gyakori lopódarázs
A gyakori lopódarázs (Sceliphron destillatorium) Magyarországon és Európában egyaránt általánosan elterjedt, magányos darázsfaj. Leginkább padláson, vályogházak falain találkozhatunk velük. Fészküket sárból építik, melyeket az említett vályogfalakra, gerendákra vagy kövekre rakják le.
Biztosan mindannyian találkoztunk már vele, mert viszonylag nagy méretű, és jellegzetes külseje van: teste karcsú és fekete színű, rajta kisebb sárga mintázattal. Jellemző tulajdonsága, hogy a tort és potrohot összekötő hosszú, vékony potrohnyél sárga színű. Teljesen fekete potroha kicsi és a hosszú potrohnyéllel együtt lopótökre emlékeztet: innen kapta a nemzetség a nevét. Lábai is sárgák, végük fekete.
Fő táplálékai a környezetében élő különböző pókfajok. Szúrásukkal megbénítják a pókokat, mielőtt a fészekhez viszik őket. A megbénult pók bizarr, de annál praktikusabb módon a lerakott peték otthonaként és táplálékaként fog szolgálni: pók testében kikelő darázsifjak belülről elfogyasztják a pórul járt áldozatot.
A gyakori lopódarázst a szakma nem tekinti kártevőnek Magyarországon, sőt, fontos szerepet játszanak a pókpopulációk kordában tartásában. Az emberre normál körülmények között semmilyen veszélyt nem jelent. Szelíd darázs, azonban fenyegetettség esetén nagyon ritkán előfordulhat, hogy támadásba lendül.
A kártevők pusztítója: az óriás fürkészdarázs
Az óriás fürkészdarázs (Dolichomitus imperator) a gyakori lopódarázshoz hasonlóan Európában általánosan elterjedt, és főként kiterjedt erdőkben, réteken, és nagyobb kertekben találkozhatunk velük.
Testhosszuk 20-35 mm, karcsú testük és csápjaik feketék, lábai vörös színűek, de a hátsó lábai alsó része is fekete. Feje lekerekített. A nőstény fekete tojócsöve hosszabb, mint a teste.
Kifejezett támogatói a növényvédelemnek, ugyanis természetes ellenségei számos kártevő rovarfajnak. Ez annak köszönhető, hogy a parazitoid darázsfajok közé tartoznak, ami annyit jelent, hogy más rovarok lárváiba teszi a nőstény a petéket hosszú tojócsöve segítségével.
A gazdatestbe lerakott peték rövid időn belül kikelnek a gazdaszervezet belsejében. A kikelést követően a fürkészdarázs-lárvák belülről felemésztik a gazdatestet.
Általában a fürkészdarázs-fajok nem válogatósak, ha gazdatestről van szó, pókok és levéltetvek kifejlett egyedeibe, vagy hernyókba, bábokba is beleteszik a petéiket. Az óriás fürkészdarázs kivétel, ez a faj sokkal válogatósabb: csak a xilofág (fák, cserjék szárában, törzsében, a kérgek alatt élősködő) rovarok lárváiba helyezi petéit. Egyes gazdatest-fajokat nagyon nehéz megközelíteniük, mégis sikerrel járnak: az óriás fürkészdarázs finom csápjaival még a kéreg alatt lapuló lárvát is könnyen megtalálja.
Az óriás fürkészdarázs az emberre semmilyen veszélyt nem jelent.
A legyek réme, az óriás csőrösdarázs
Az óriás csőrösdarázs (Bembix rostrata) ritkábban fordul elő, mint két magányos darázstársa. Közép-Európa homokos területein lehet vele találkozni. A szakirodalom homoki darázsfajként is jellemzi, ugyanis a puha homokba alakítja ki gondosan a fészkét.
Nevében nagyon hasonlít az óriás tőrösdarázsra, de két teljesen eltérő fajról van szó, és minden másban különböznek egymástól.
Elsősorban legyekkel táplálkozik. A legyeket repülés közben kapja el, a szárnyuknál fogva. Erős csáprágójával megragadja a legyeket, majd a föld alatti, homokban kialakított, szerteágazó fészekrendszerébe viszi le őket. Ezekbe a fészekkamrákba halmozza fel a legyeket, amit a kikelő lárvák fogyasztanak el, egészen addig, míg az ivarérett állapotot el nem érik.
Nem agresszívek, az emberre nem jelentenek veszélyforrást.
A képek a Magyar Rovartani Társaság és a European Environmental Agency oldaláról származnak.
Kapcsolódó cikkek:
- Mit kell tudni a hazánkban élő darázsfajokról?
- Allergiás kertészkedik – a pollen és a megporzás
- Allergiás kertészkedik – mi az allergia?
- Allergiás kertészkedik – mi pontosan a pollen és mi a szerepe?
- Nem várt vendégek a madárodúban – mihez kezdjünk velük?
- Barátkozzunk meg a tőrösdarázzsal!
- A darazsak okosabbak, mint gondolnánk
- Hivatalosan is regisztrálták Magyarországon az ázsiai lódarazsat
- Nyolcvanötmillió éves darázsfajokat fedeztek fel az ELTE kutatói