A tűzifa megfelelő felhasználását több tényező határozza meg a kiválasztott fafaj megvásárlásától kezdve a faanyag száradásán át egészen a megfelelő tárolásig. Ha a tűzifa előkészítésének minden állomására figyelünk, azzal a saját dolgunkat könnyítjük meg magánál a fűtésnél.
A cikksorozat előző részeiből megtudhattuk, milyen érvek szólnak a fatüzelés mellett, milyen fafajok alkalmasak az otthoni, fűtési célú tűzifa-felhasználásra, és vajon miből készül és milyen fűtőértéke van a brikettnek és a pelletnek.
Ezeken kívül arról is szó esett, hogy mire figyeljünk a tűzifa megvásárlásakor, szárításakor és tárolásakor. Most lássuk, mit érdemes még tudni a faanyag fűtésre való felhasználásáról.
Fűtési típushoz válasszunk fát!
A megfelelő tüzelőanyag kiválasztása a legfontosabb lépése a „tiszta” és hatékony tüzelésnek.
A keményebb típusú fafajtákról már volt szó: ezek a fafajok alkalmasak leginkább tűzifának, ide tartozik a bükk, a tölgyfajok, a kőris és a gyertyán. Ezeket a fajokat akkor érdemes választani és nagy mennyiségben vásárolni belőle, ha csak fával szeretnénk fűteni. Ha vegyes tüzelésben gondolkodunk (tehát szén és fa), megfelelő fafaj lehet a nyár, az éger és az akác is.
Milyen a jó tűzifa?
A hosszú távú, takarékos és környezetbarát fűtésre a légszáraz (tehát 20% alatti nedvességtartalmú) keményfa a legalkalmasabb. A teljesen nyers, vizes és a légszáraz fa eltüzelésekor akár 25-30%-os tüzelőanyag-megtakarítás is tapasztalható a száraz fa javára.
A légszáraz állapot elérésében segíthet a megfelelő tárolás: a tűzifát hasított állapotban javasolt szárítani és tárolni, mert minél nagyobb felületen érintkezik a fa felülete a levegővel, annál gyorsabban csökken le ideális mértékűre a nedvességtartalma. A száraz tűzifát hosszútávon jól szellőző és esőtől védett helyen érdemes tárolni. Semmiképpen ne takarjuk le teljesen (az oldalakat hagyjuk szabadon), mert befülled és korhadni kezd, így jelentős mértékben veszít a fűtőértékéből.
Miért ne használjunk nedves fát?
Ahogy azt az előző cikkben is említettük, ha túl magas a fa nedvességtartalma, a benne lévő víz elpárolgása elnyeli a termelődő energia jó részét a fa égése közben. Ez az energiaveszteség igen jelentős, ugyanis minden 10% többletnedvesség 9% fűtőérték-csökkenést okoz. Tehát minél nedvesebb a fa, annál jobban csökken a fűtőértéke.
Nem csak ez az egy hátránya van a nedves fa égetésének: a vizes fa nagymértékben károsíthatja tüzelőberendezésünket és a kéményünket. Ennek az az oka, hogy a nedves fának alacsonyabb az égési hőmérséklete, és ezen a hőmérsékleten a káros anyagok nem tudnak maradéktalanul elégni. A nedves fával való tüzelés során kátrány csapódik ki, ami csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem távolítható el. Mindezzel nemcsak a saját otthonunkat, hanem a környezetünket is nagymértékben szennyezzük.
Megfelelő használat – a begyújtás menete
A tűztér aljába tegyünk két nagyobb fahasábot kb. 10-15 cm távolságra egymástól. A fahasábokat egymással párhuzamosan helyezzük el! A tetejükre keresztbe fektessük rá a gyújtóst. A gyújtósra helyezzünk kicsit vastagabb fadarabokat, a következő szintekre pedig újra nagyobb hasábokat. A gyújtós alá készítsünk papírt, amit előtte kissé összegyűrünk, majd ezt gyújtsuk meg! Ha elég száraz a tűzifa, akkor elsőre sikerül a begyújtás. Ha valamilyen okból mégsem kapna lángra tüzelőnk, könnyedén pótolhatjuk a papírt mindaddig, amíg meg nem gyullad a fa.
Ahhoz, hogy az otthoni fával fűtés takarékos és környezetbarát legyen, szükség van a megfelelő mennyiségű oxigén biztosítására az égéshez, ezen belül is a begyújtáshoz kell a legtöbb levegőt biztosítanunk. Mikor már intenzíven ég a tűz – kb. fél órával a begyújtás után -, akkor már lehet csökkenteni a bejutó levegő mennyiségét a tűztérbe (ennek szabályozásában általában a tűztér alatti nyílás kallantyúja segít). Amikor már leégett, és nem szeretnénk több fát elégetni, akkor el lehet zárni a levegő-utánpótlást.
Ha nincs elég levegő és oxigén
Az égés során mindenképpen elegendő levegőt kell biztosítanunk, hogy a tökéletes égés feltételeit megteremtsük, aminek során a káros gázok el tudnak égni. Ha ezt nem tesszük, jelentősen szennyezzük vele a környezetet és szükségtelenül sok korom rakódik le a kéményben. Ezáltal a kéményben nem alakul ki kellő huzat, és a visszafüstölés miatt súlyos esetben mérgezés is lehet a vége.
Figyeljünk a biztonságra!
A tűzifa elégéséhez oxigén szükséges, amit a tűz a környezetéből von el. Fontos tudni, hogy ennek eredményeképpen óránként akár több köbméter levegő is távozhat a kéményünkön keresztül. Ezt a mennyiséget mindenképpen pótolnunk kell az otthonunk szellőztetésével az egészségünk megóvása és a balesetek elkerülése érdekében.
Ezenkívül sajnos minden télen előfordul, hogy tűzifás fűtéssel kapcsolatos tűzesetekhez hívják a tűzoltókat. Sokszor csak a tűzoltók gyors beavatkozásának köszönhető, hogy nem történik nagyobb baj. A legnagyobb balesetek olyan helyzetekből adódnak, amikor a tulajdonos nem észleli időben a keletkezett tüzet, így az átterjed az épület többi részére, komoly anyagi károkat és súlyos esetben személyi sérüléseket okozva.
Ennek elkerülése érdekében szigorúan tartsuk be az alábbiakat:
- egyszerre csak pár órára elegendő tűzifát tartsunk a kezünk ügyében;
- a bekészített tűzifát mindig a kazánháztól, kandallótól vagy cserépkályhától messzebb helyezzük el;
- felhasználás előtt érdemes pár órára meleg helyen tartani a tűzifát, hogy elérje a megfelelő szárazságot;
- kiskorú gyermekeket soha ne hagyjunk felügyelet nélkül a tüzelőberendezés közelében.
Kapcsolódó cikkek:
- A legfontosabb tudnivalók a tűzifának alkalmas fafajokról
- Minden, amit az egyéb tüzelőanyagokról tudni érdemes
- Fatüzelés: érvek és ellenérvek
- Minden, amit a tűzifa vásárlásáról tudni érdemes
- Tűzifa vásárlás – ne legyünk átverés áldozatai!
- A tűzifa száradása és szárítása
- Minden, amit tudni érdemes a tűzifa megfelelő tárolásáról
