Címke: Humuszosodás

Barna erdőtalajokra jellemző folyamatok: humuszosodás, kilúgzás, agyagosodás, agyagvándorlás, agyagszétesés és a kovárványképződés. A humuszosodás mértékét a felszínre hulló lombanyag határozza meg.

A barna erdőtalajok típusai közül ebben a cikkünkben a savanyú, nem podzolos, a pangóvizes, a kovárványos barna erdőtalajok kerülnek bemutatásra.

A barna erdőtalajok típusai közül most a karbonátmaradványos, csernozjom, Ramann-féle, agyagbemosódásos, podzolos barna erdőtalajok kerülnek ismertetésre.

Ennél a talajtípusnál a növénytakaró és az állatvilág mindig újabb és újabb felszínre hat, hatásuknak tehát nem marad tartós és jellegzetes nyoma.

Az öntéstalajoknál a biológiai tevékenység egyazon felszínre gyakorolt hatását az időszakonként megismétlődő áradások és az utánuk visszamaradó üledék gátolja.

A váztalajok főtípusába azok a talajok tartoznak, melyek képződésében a biológiai folyamatok feltételei csak kismértékben, vagy rövid ideig adottak, ezért hatásuk korlátozott.

Az állandó vízhatás következményeként a növényzet - elsősorban a vízi növényzet, így a nád, a sás, a káka, tőzegmoha „elhalása” után a szerves maradványok a víz alatt vagy vízzel telítve, tehát levegőtlen viszonyok között bomlanak el. A humifikáció ilyen esetekben tőzegesedéssel társul.

Magyarországon a szikes talajok kialakulása elsősorban hidrológiai, geológiai és a domborzati viszonyokkal van összefüggésben.