Címke: Kártevő

A korszerű biológiai alapok nyújtotta potenciál kiaknázásában, kulcsszerepe van a növényvédelemnek. A napraforgóban károsító polifág fajok közé tartoznak a poloskák, amelyek közül a mezeipoloskák és a hozzájuk hasonló kárt okozó bodobácsok érdemelnek említést.

A gombaszúnyogok esetében a kértételért a lárvák felelősek. A kártételi küszöbérték igen alacsony, egy marék komposztban 1 darab lárva jelenléte 0,5%-os veszteséget is okozhat. A gombaszúnyog morfológiai jellegzetességének ismertetése mellett a szerzők kitérnek a kémiai, agrotechnikai és a biológiai védekezés lehetőségeire is.

A fény különböző jellemzői – fényerősség, polarizáltság, spektrum, fotoperiódus – döntően befolyásolják az egyes növényi kártevőknek a megjelenését, kártételét, sőt az ellenük irányuló védekezést is.

Napjaink növénytermesztési tevékenysége elképzelhetetlen a kultúrnövények igényeit kielégítő tápanyag-utánpótlás nélkül. A kijuttatott makroelemek alapjaiban határozzák meg a növény vegetatív, generatív fejlődését, szabják meg annak adaptív képességeit.

2018 októberétől elérhető Dr. Keszthelyi Sándor harmadik, „A változó klíma és termesztéstechnológia hatása a szántóföldi kultúrák kártevőire” című önálló szakkönyve. A kiadvány az Agrofórum Kft. mint kiadó, illetve a támogató Adama Hungary Zrt. és a CortevaTM AgriScience DowDuPont Mezőgazdasági Divíziójának közreműködésével látott napvilágot.

A kertekben ősszel is jelentős a zöld vándorpoloska, az ázsiai márványos poloska és a borókaszú kártétele, az ellenük való védekezés azonban igen nehéz feladat.

A mezei pocok kártétele most elsősorban az évelő pillangós területeket, az őszi káposztarepce és kalászos vetéseket fenyegeti, mert a rágcsálók betelepedése már megindult az árokpartok, ruderális területek irányából. Az őszi káposztarepce területeinken pedig fokozódik a vetési bagolylepke lárvájának a kártétele is.

A mezei pocok veszélyes kártevőnek minősül, ellene a védekezési kötelezettséget jogszabály írja elő.