A hajtatott paprika legfontosabb növénykórtani problémái között szerepel a paradicsom bronzfoltosság vírus (TSWV), amelynek terjesztésében a nyugati virágtripsz játszik szerepet. A gombás betegségek közül a paprika lisztharmat emelhető ki, míg a kártevők közül az imént említett tripszfaj mellett a levéltetvek, illetve az utóbbi években komoly problémát okozó poloskafajok (márványos poloska és zöld vándorpoloska) említhetők.
Az elmúlt években mind a hajtató, mind a szabadföldi termőfelület csökkent, azonban a megtermelt áru mennyisége a korszerű termesztéstechnológiáknak köszönhetően nem változott, sőt nőtt. Nem csak ebben a tekintetben változik az étkezési paprika helyzete, a fogyasztói szokások is változáson mennek keresztül. Az elmúlt években a vásárlók kereslete a pirosra érő fajták iránt mutatkozik, így mind hajtatásban, mind szabadföldön visszaszorulóban van a fehér kúpos fajták termesztése. Az elmúlt években számos növényvédelmi problémával küzdöttek a termesztők, amelyet csak fokozott, hogy egyre kevesebb hatóanyag áll rendelkezésre a védekezés során.
Fontosabb kártevők a paprikatermesztésben
A kártevők közül talajos termesztéstechnológia esetén fontos szót ejteni a polifág gubacs fonálférgekről. A Meloidogyne hapla és a M. incongnita a két legáltalánosabban elterjedt faj. Kártételüket a gyökérben való élősködéssel, gubacsok képzésével okozzák. Hajtatásban fejlődésük folyamatos, sok generáció alakul ki évente, szabadföldön 8-10 alakulhat ki. A gubacsképződés következtében a növények gyengén fejlődnek, hervadhatnak. Védekezés rezisztens fajták alkalmazásával és a megfelelő vetésforgó használatával a leghatékonyabb.
Hajtatásban a legfontosabb kártevő a nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis). A kártevő polifág, sok nemezedékszámú faj. Legfontosabb kártétele a termések szívogatása általában a kocsánytól vagy levelektől védett helyeken, valamint közvetett kártétele a vírusvektor szerep, ugyanis a paradicsom bronzfoltosság vírust terjeszti. Védekezés kémiai úton nagyon nehéz, ezért a biológiai védekezés rohamosan terjed. A biológiai védekezés során Orius spp. poloska fajokat és az Amblyseius swirskii atka fajt telepítik, amelyek gyérítik és gazdasági kár szintje alatt tartják a tripszek egyedszámát. Fontos tényező a hasznos szervezetek betelepítésének ideje, melynél oda kell figyelni, hogy legalább pár kinyílt virág megtalálható legyen az állományban. Továbbá törekedni kell a megfelelő környezeti tényezők, a hőmérséklet és a páratartalom kialakítására. A helyes technológia alkalmazásához szaktanácsadó alkalmazása ajánlott. Az ily módon előállított termék peszticidektől kevésbé lesz terhelt és esetlegesen magasabb árkategóriában értékesíthető.
A különböző polifág levéltetű fajok mind szabadföldön, mind hajtatásban rendszeresen megjelennek. Sok nemzedékük alakul ki évente és tojás alakban telelnek. Közvetlen kártételük a növények szívogatásában, mézharmat kibocsájtásában és az azon megjelenő korompenészben nyilvánul meg. Fontos szerepet játszanak a vírusok terjesztésében is, ezért megjelenésük esetén feltétlenül szükséges az ellenük való védekezés. A kémiai védekezést megfigyelésre alapozva végezhetjük el speciális aficid (pimetrozin és flonikamid) hatóanyagokkal. Hajtatásban a hasznos szervezeteket is gyérítik az aficid készítmények, ezért gyakorlatban a legelterjedtebb növényvédelmi technológia a pimetrozinnal történő foltkezelés. Biológiai védekezésre is van lehetőség hasznos szervezetek betelepítésével, azonban ez még kevésbé elterjedt hazánkban.
Az utóbbi években komoly problémát okoz a hajtatott paprika termesztésében két poloskafaj, a Halyomorpha halys (márványos poloska) és a Nezara viridula (zöld vándorpoloska). A hajtatóházakba betelepülnek, itt szaporodnak, és kártételüket a paprika termések szívogatásával végzik. A szívogatás helyén a folt kivilágosodik, a termés értékesíthetetlenné válik (1. kép).
1. kép Poloska kártétel paprika termésén
Kártételük kémiai úton nehezen szabályozható a biológiai növényvédelem miatt, ezért az utóbbi években gyakran fel kellett adni ezt a védekezési technológiát és áttérni a kémiai védekezésre a szezon közepén, ezzel jelentős többletköltséget teremtve a termelők számára. A helyes védekezési módszer a mai napig nem tökéletesített.
Szabadföldön a paprika legfontosabb kártevője a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera), amely hajtatásban is okozhat jelentős károkat (2. kép). Ez egy vándorló lepkefaj, mely betelepülésére déli irányból számíthatunk. Hazánkban is áttelelhet báb formában, három nemzedéke fejlődhet ki. Kártételt a hernyója okozza, mely polifág és a generatív részeket – virágokat, terméseket – fogyasztja.
2. kép Gyapottok bagolylepke kártétele
Ha az adott termés károsított, akkor a bogyón barnás elszíneződést láthatunk, esetleg egy nagyméretű lyukat, amelyen a hernyó már távozott. A leghatékonyabb védekezési módszer a feromoncsapdák segítségével megfigyelt rajzáscsúcsra alapozható. A rajzáscsúcs meghatározása után a lárvák kelésére időzített kitinszintézis gátló (indoxakarb, emamektin-benzoát) inszekticides kezelés javasolt. Alkalmazhatunk biológiai készítményt is, mely hatóanyaga a Bacillus thuringiensis ssp. kurstaki. Jelentősége hajtatásban fontos a biológiai védekezés mellett. Hatása specifikus a lepkehernyókra, melyeket a baktérium endotoxinja pusztítja el. Továbbá hasznos szervezetek betelepítésére is van lehetőség, a Trichogramma fürkészdarázs fajok a bagolylepkék tojásait parazitálják.
A fentebb felsorolt készítmények hatóanyagai a gyakorlatban leggyakrabban használt növényvédő szereket jelzik, természetesen rengeteg készítmény engedélyezett még a paprikatermesztésben, amelyek megtalálhatóak a NÉBIH növényvédőszer-adatbázisában. A használatuk előtt kérjük, olvassák át az engedélyokiratokat, és annak megfelelően jutassák ki azokat, adott esetben növényorvos szaktanácsával.
Fotó: Kerek Máté felvételei
A cikkben található növényvédő szerekre vonatkozó információk tájékoztatásul szolgálnak, az aktuálisan engedélyezett készítmények engedélyokiratai a Nébih Növényvédő szerek adatbázisában érhetők el.
Az AF szaklap átszerkesztett változata Birkás Zita, Kerek Máté: Az étkezési paprika növényvédelme (2018. 01. 34. old.) című írása alapján
