Az elmúlt években mind a hajtató, mind a szabadföldi termőfelület csökkent, azonban a megtermelt áru mennyisége a korszerű termesztéstechnológiáknak köszönhetően nem változott, sőt nőtt. Nem csak ebben a tekintetben változik az étkezési paprika helyzete, a fogyasztói szokások is változáson mennek keresztül. Az elmúlt években a vásárlók kereslete a pirosra érő fajták iránt mutatkozik, így mind hajtatásban, mind szabadföldön visszaszorulóban van a fehér kúpos fajták termesztése. Az elmúlt években számos növényvédelmi problémával küzdöttek a termesztők, amelyet csak fokozott, hogy egyre kevesebb hatóanyag áll rendelkezésre a védekezés során.

A paprika növénykórtani problémái

A paprika palántanevelése során fontos betegség a palántadőlés. A betegséget több kórokozó is okozhatja, amelyeket együttesen kell kezelni. A főbb kórokozói a Rhizoctonia solani és a Phytium fajok. Védekezés steril termesztő közeg használatával, és az általános higiénia betartásával, valamint fungicides (propamokarb) beöntözéssel lehetséges.

A fontosabb kórokozók közül az első csoport a vírusok. Jelentőségük az évek múlásával és termesztéstechnológia fejlődésével sem csökken. A paprika legfontosabb vírusbetegségei közé tartozik a paradicsom bronzfoltosság vírus (TSWV), uborka mozaik vírus (CMV) és a dohány mozaik vírus (TMV). A különböző fajok különböző módon terjednek, a TSWV-t a tripszek terjesztik, a CMV-t a levéltetvek, valamint mechanikai módon is továbbvihetjük, mint ahogy a TMV-t is. A legnagyobb károkat a bronzfoltosság vírus okozza (1. kép). Védekezési lehetőségek közé tartozik a megfelelő higiénia betartása, a vektorok elleni védelem és a rezisztens fajták használata, amelyek megtalálhatóak szinte az összes új hibridben.

A paprika gombás betegségei közül meg kell említeni a paprikalisztharmatot (Leveillula taurica). Jelentősége fűtött fóliás termesztés során van, amikor a tenyészidőszak meghosszabbodik. Megjelenésére a szezon második felében kell számítani, idén azonban a megszokottnál korábban jelentkezett. A levelek színén kezdetben sárgás foltok jelennek meg, amelyek nagyobbodnak, majd megfelelő körülmények között a levél fonáki oldalán meg fog jelenni a tipikus fehér tünet (2. kép). A levelek kanalasodnak, súlyos esetben levélhullást tapasztalhatunk. Védekezésnél fontos a megelőzés. Kémiai védekezésnél a kultúrában engedélyezett triazolok és strobilurinok (penkonazol, azoxistrobin) a legelterjedtebben használt készítmények.

Talajos hajtatásban megjelenhet a paprika szklerotíniás betegsége (Sclerotinia sclerotiorum), jelentősége azonban kisebb. Kétféle tünet alakulhat ki attól függően, hogy a kórokozó mely képlete fertőz. A gomba szkleróciumokkal marad fent a talajban, amely vagy micéliummal fog továbbfejlődni, vagy tál alakú apotéciummal. Ha micéliummal fejlődik tovább, akkor a paprika gyökérnyaki részénél vattaszerű micélium „pamacs” fog megjelenni, amelyekben ismét megtalálhatjuk a szkeróciumokat. Ha a kórokozó apotéciummal fejlődik tovább, akkor az abból kiszabaduló aszkospórák fertőzhetik a növény szárát, leveleit, ritkább esetben akár a termését is. Biológiai védekezés is lehetséges a Coniothyrium minitans hiperparazita gombafaj segítségével, amely a szkleróciumokat támadja a talajban.

Egy másik polifág kórokozó a Botrytis cinerea, amely szintén károsíthatja a paprikát. Tüneteket száron, virágon és terméseken figyelhetünk meg. A növényeken ovális foltok keletkeznek, melyek lágyan rothadnak, később pedig megjelenik rajtuk a szürke konídiumtartó gyep. A száron jelentkező foltok felett a növény lankad, elhal. Ha a körülmények nem optimálisak a konídiumtartó gyep megjelenéséhez, akkor látható a „szellemfoltos” tünet, azaz a kórokozó fertőzte a termést, de a fertőzés megállt, és ez csak egy elhalványuló szélű foltban tapasztaljuk. Előfordulásához magas páratartalom szükséges, terjedését a sebzések elősegítik, azaz a metszést célszerű a reggeli órákban elvégezni, hogy a sebeknek legyen idejük beszáradni, valamint a kémiai védekezést a metszés után időzíteni.

Szabadföldi paprikatermesztés esetén két jelentősebb betegséget kell említenünk, amelyek előfordulására elsősorban itt kell számítani, de megjelenhetnek hajtató létesítményekben is. Az egyik a Xanthomonas vesicatoria, amely a paprika xantomonászos betegségét okozza. A tavalyi évben rengeteg fejfájást okozott a kórokozó a gazdálkodók számára. Ennek oka az időjárásban rejlik. Fertőzéséhez kedvez a nagy mennyiségű csapadék utáni meleg időjárás, ahol nagyon magas a páratartalom. Tünetek a növény minden részén előfordulnak, még a termésen is, amelyek apró barna szélű kivilágosodó foltok. Megjelenése rendszeres, azonban nem minden évben okoz súlyos károkat.

Rezisztenciagének ismertek ellene, amely a védekezés alapját adhatja, valamint kémiai úton védekezhetünk réz hatóanyagú készítményekkel, ügyelve, hogy ne perzseljük meg a paprikát. A másik betegség a magházpenész, amely főleg fűszerpaprikában és paradicsom alakú paprikában a jelentős. A betegséget az Alternaria alternata és ritkább esetben a Borytis cinerea gombafaj okozhatja. A tünetek sokszor csak belülről észrevehetőek. A fertőzést segítheti a kalcium hiánytünet és a napégés. Ezeken a felületeken a kórokozó megtelepedhet, és innen indul a fertőzés. A kémiai védekezés nehéz, ugyanis belső fertőzésről beszélünk. Azonban ellenálló – zárt bibepontú – fajták használatával és helyes tápanyagellátással a probléma mértéke csökkenthető.

Fotó: Kerek Máté felvételei

A cikkben található növényvédő szerekre vonatkozó információk tájékoztatásul szolgálnak, az aktuálisan engedélyezett készítmények engedélyokiratai a Nébih Növényvédő szerek adatbázisában érhetők el.

Az AF szaklap átszerkesztett változata Birkás Zita, Kerek Máté: Az étkezési paprika növényvédelme (2018. 01. 34. old.) című írása alapján