Címke: Palánta

Kétségtelen, a jövő útja a vízkultúrás hajtatás, de az úgynevezett előnövények után (pl. hónapos retek, karalábé, fejes saláta, kínai kel stb.), helye lesz a kései ültetésű paprikáknak.

A padlizsán termesztésének egyik akadálya a környezettel szemben támasztott magas igénye. Ilyen tekintetben leginkább a paprikához hasonlít, de még annál is több meleget kíván.

A takaróföld kiváló víztartó képességénél fogva óvja a magot, majd a csíranövényt a kiszáradástól, amíg a csíragyök nem fejleszt vízfelvételre alkalmas gyökereket.

A kevesebb, mint 1000 hektár hajtató felületről több év átlagában 18-20 ezer tonna káposztafélét takarítanak be.

Palántanevelésre számos mesterséges és természetes, szerves és szervetlen anyagot használnak a világon, de a szaporítóföldeknek döntő többsége tőzeg vagy tőzegből készült földkeverék.

Kétségtelen, hogy a legtöbb vita a palántanevelés kapcsán a földkeverékek minősége és használhatósága körül zajlik. A fertőzöttség veszélye minden olyan közeg esetében fennáll, amelyet már növénytermesztésre használtak.

Az elvetett mag csírázáshoz, majd a kikelt növény jó fejlődéséhez, egyidejűleg több környezeti tényező optimális jelenléte szükséges. Ami még bonyolultabbá teszi a termesztést, hogy a palánta fejlődése során a környezeti igénye jelentősen változik.

A cikk rövid áttekintést kíván nyújtani arról, hogy milyen termesztőközegek – azon belül is földtípusok - állnak ma már rendelkezésünkre, melyiket válasszuk a növény tulajdonságai (pl.: örökzöld növényföld), termesztési helye (szobanövény-föld, balkonnövény-föld), illetve termesztési céljaink (pl.: palántaföld) tekintetében.