A klímaváltozás mellett, ami máris jelentős átrendeződést okoz néhány zöldségfaj termesztésében, a hajtatott káposztafélék területének csökkenésében a fogyasztási szokások változása is közrejátszik.
A kevesebb, mint 1000 hektár hajtató felületről több év átlagában 18-20 ezer tonna káposztafélét takarítanak be, aminek döntő része karalábé mellett, kínai kelből és fejes káposztából adódik, elenyésző a karfiol és a kelkáposzta hajtató felülete. Ültetésük a tél végi, kora tavaszi időszakra esik, nagyobb területen a paprika, kisebb felületen a paradicsom előnövényeként hajtatják őket. Általános a fűtés nélküli termesztés, ami többnyire kislégterű, mondhatni korszerűtlen fóliák alatt történik. Jellemző a február végétől, március közepéig történő ültetés, fajtól, fajtától függően az április közepi-végi, hideg tavasz esetén május elejei betakarítás. Szaporításuk kizárólag tápkockás (tálcás) palántáról történik.
A káposztafélék nem tartoznak a melegigényes zöldségfélék közé, a 13 0C körüli hőmérsékletet tartjuk számukra optimálisnak, ami nappal, borult időjárás esetén értendő. Érzékenyek a megfázásra – ilyen esetben jarovizálódnak, azaz magszárat fejlesztenek -, amit nem az egy-két alkalommal előforduló mínusz körüli értékek váltanak ki, sokkal inkább a tartós, napokon keresztüli 7-8 0C alatti hőmérséklet indukál.
Noha hőmérsékleti igényük hasonló, kisebb eltérések azért léteznek a fajok között, főleg a karalábé és a kínai kel érzékeny a megfázás okozta magszár-képződésre, de ilyen tekintetben a fajták között is (hajtató és szabadföldi) van különbség. Ha nem is olyan mértékben, mint a hideg, de a nagy meleg is okozhat fejlődési zavarokat, borús időben, meleg hatására, nagyon gyorsan megnyúlnak a palánták, ilyen tekintetben kritikus fejlettség a szikleveles stádium.
Káposztafélék palántanevelésnél az 1. táblázatban közölt értékeket javasoljuk irányadónak tekinteni!
1. táblázat: Hajtatott káposztafélék hőigénye palántakorban
|
Fejlettség |
Hőigény (0C) |
|
| nappal | éjjel | |
| Csírázáskor | 18-20 | 18-20 |
| Szikleveles korban (tűzdeléskor) | 14-18 | 12-14 |
| Lombleveles korban | 18-20 | 16-18 |
| Ültetés előtti edzés | 14-16 | 10-14 |
Csak kivételes esetben alkalmaznak tűzdelést, a magot közvetlen vetik a tápkockába vagy tálcába. Pontosabban és jobban vethető a drazsírozott vagy pillírozott mag, amivel kapcsolatban gyakran elkövetett hiba a kiszárítás. Sokan úgy gondolják, hogy a drazsé védi a magot a kiszáradástól, és ezért kevesebbet öntözik. Ahhoz, hogy a bevonat a magról leváljon, sok nedvességre van szükség, és ha ez nem áll rendelkezésre, a drazsé a mag elöl szívja el a vizet, kiszárítja a mag körül a tápkockát, ezzel nagymértékben lassítva a csírázást. A drazsírozott magot többet szükséges öntözni, nedvesebben kell tartani, mint a kopasz vetőmagot!
Magvetésre és palántanevelésre a tőzegből készült, lassított hatású (retardált) műtrágyával dúsított tápkockák vagy palántanevelő tálcák tökéletesen alkalmasak, ilyen tekintetben a káposztafélék kevésbé érzékenyek, mint a paprika, a paradicsom vagy az uborka.
Hideg hatására a levelek lilákká, lilás barnákká válnak, az elszíneződésük emlékeztet a foszforhiányra. A lila karalábé esetében az egyébként sárga levélszínt okozó nitrogénhiány is – eltérően a többi zöld levelű káposztafélétől – lilás barna színű elváltozást eredményez az alsó leveleken (1. kép).
1. kép: A nitrogénhiányt a lila színű káposzta és karalábé más növényektől eltérően lilás barna, lilás sárga elszíneződéssel jelzi
Káposztafélék esetében a 3×3 vagy 4×4-es tápkockákat, magvetésre a 2 és 2,5 cm lyukméretű tálcákat alkalmazzák. Korábbi vetésre (pl. fűtött fóliasátorba szánt palánták esetében) vagy kínai kelnél, lehet ennél nagyobb méretű kockákat használni (6×6 cm) vagy 4 cm-es lyukátmérőjű tálcát.
Tekintettel arra, hogy a káposztafélék kiültetése a palántanevelése után általában fűtés nélküli fóliák alá történik, különösen nagy jelentősége van az edzésnek! Ennek elsősorban a hidegebb környezethez való szoktatás a célja, amit az utolsó 10-14 napban intenzívebb szellőztetéssel, a fűtés mérséklésével érhetünk el (lásd 1. táblázat).
Február végén, március elején a fóliák talaja még hideg, ami lassítja a gyökérképződést, a foszfor felvételét. A felszedést (ültetést) megelőző napokban adott foszfordús tápoldat sokat segíthet a kiültetett növények gyökeresedésében.
Gyakori gond, hogy a tervezett időre a rossz időjárás miatt (hideg tél, fényszegény, borús időjárás) nem készül el a palánta, ilyenkor jobban fűtik a palántanevelőt, és éjjel is melegebbet tartanak. Helytelen! A nappalihoz viszonyított magas éjszakai hőmérséklet hatására a nappal képződött asszimiláták (zöldtömeg) az éjjeli, intenzívebb disszimiláció következtében lebomlanak, ami lassúbb fejlődést eredményez.
