Címke: Szárrozsda

A lombbetegségek kései felszaporodása kapcsán felvetődhet a kérdés: Védekezzünk-e ellenük, vagy már nem várható a levélbetegségektől számottevő kártétel?

A búzatermesztéssel foglalkozó gazdák számára az esetek döntő hányadában már csak a betakarítás embert és gépet próbára tevő feladata van hátra az idei vegetációs időszakban. A növényvédelemre, főképp kórokozók elleni védekezésre ilyenkor már szinte senki sem gondol. Az elmúlt hét és a soron következő hét időjárását elnézve ezen nincs is sok csodálkozni való, hiszen a héten melegrekordok megdőlése várható és a nyílt terepen, napon jóval 40 oC feletti hőmérsékletek nem éppen kedvezőek a kórokozók számára.

Július elején az ország legtöbb régiójában megkezdődött az őszi árpa állományok vágásával a kalászos gabonák aratása. Az árpa mellett a legtöbb kenyérbúza-állomány is már aratásra érett, vagy ahhoz nagyon közeli állapotban van. A növényekre veszélyes kórokozók általában már nem találnak ehető, megfertőzhető növényi részeket ezeken a gabonákon. Ugyanakkor van egy kis szegmense a kalászos gabonáknak, amelyek esetében még vannak reális növényvédelmi veszélyek és azok figyelmen kívül hagyása többé – kevésbé súlyos mennyiségi és minőségi kártétellel is járhat.

A veszély jelen időszakban nem az őszi kalászosok – néhol még csak kelésben levő – állományaiban található, hanem az előző évi gabonavetések megmaradt árvakeléseiben.

A szárrozsda meglehetősen későn jelent meg, így a tápnövényeinek számító kenyérbúzafajták túlnyomó többsége már túlságosan érett volt ahhoz, hogy a kórokozó megtámadja. Viszont a nagyon hosszú tenyészidejű fajták, hibridbúzák, illetve egyes szintén hosszú tenyészidejű pelyvás gabonák (tönke, tönköly) még eléggé zöldek most is ahhoz, hogy a szárrozsda rajtuk megtelepedjen.

árom rozsdabetegség gazdasági jelentőségéről eltérőek voltak a vélemények, sőt megítélésük az idők során változott, változik is.