Sajnálatos módon az áttelelt és szinte megsemmisült hazai kórokozó populációk helyére a déli légáramlás útján bőségesen jött utánpótlás a Mediterráneum, sőt Észak-Afrika területeiről. A nyári hőhullámokért felelős déli légáramlatok nemcsak színes márgaport szállítanak magukkal, hanem számos növényi kórokozó spóráit is. Balszerencsés módon idén a szél által behurcolt spórák között volt a búza szárrozsdájának (Puccinia graminis f.sp. tritici) uredospóráiból is.

Szárrozsda súlyos fellépése tönkebúzán

A szárrozsda – szerencse a szerencsétlenségben – meglehetősen későn jelent meg, így a tápnövényeinek számító kenyérbúzafajták túlnyomó többsége már túlságosan érett volt ahhoz, hogy a kórokozó megtámadja. Viszont a nagyon hosszú tenyészidejű fajták, hibridbúzák, illetve egyes szintén hosszú tenyészidejű pelyvás gabonák (tönke, tönköly) még eléggé zöldek most is ahhoz, hogy a szárrozsda rajtuk megtelepedjen.

Mindezek következményeként ez év június 25-én, Füzesgyarmat mellett, egy viszonylag erős, egyes foltokban már a védekezés szükségességét is felvető szárrozsda fertőzést észleltünk Ehogold fajtájú kenyérbúza, Franckenkorn fajtájú tönköly, egy kompozit durumbúza, illetve több tönke tájfajta állományában. A helyzet érdekessége növénykórtani szempontból, hogy ugyanazon a növényállományban két, egymástól teljesen eltérő életmódú és környezeti igényű kórokozó is egyszerre jelentkezett a növényeken. A nekrotróf életvitelű, közismerten nedvességigényes, a kalászok jelentékeny részét megfertőző Fusarium fajok mellett a biotróf, szélsőségesen melegkedvelő szárrozsda károsítását is meg lehetett találni.

Szárrozsda tönkölybúza levelén

Jelen időszakban a még zöld állományokban a rozsda képes lehet néhány uredo generáció kinevelésére, így az ilyen búzák termelőinek mindenképpen indokolt kellő alapossággal átnézni az állományaikat. A szárrozsda – vagy más néven fekete rozsda – összekeverhető ugyan a sokkalta gyakoribb levélrozsdával, de némi ismeret birtokában a két rozsdafaj egymástól könnyedén megkülönböztethető.

A szárrozsda a növény valamennyi zöld részét megfertőzi, míg a levélrozsda csak a lombleveleken tud megélni. A szárrozsda pusztulái általában hosszúkásak, a levélrozsdáé minden esetben kerekek. Ha már fekete, teleuto-telepek is vannak a növényeken, akkor a szárrozsda esetében a telepek felett az epidermisz látványosan felszakad, míg a levélrozsdánál ez nem következik be.

Szárrozsda tönkebúza pelyvalevelein és toklászain

Sajnálatos módon a szárrozsda a búzaféléket hazánkban károsító három rozsdafaj közül a legtovább tart ki az érés folyamata során és gyakorlatilag csak a viaszérés vége felé hagy fel az uredo-telepek kialakításával, azaz a terjedéssel. A kórokozó pusztító ereje ráadásul nagyon nagy, ezáltal egy, a tenyészidő legvégén kialakult fertőzés is jelentős mértékben képes csökkenteni az ezerszemsúlyt, valamint a szemek fehérje- és szénhidráttartalmát is.

A szárrozsda szerencsére nem egy „kemény” kórokozó, fungicidekkel hatékonyan kordában tartható. A hazai, állami elismerésben részesült búzafajták rezisztensek a kórokozó igen sok rasszával szemben. Ugyanakkor a pelyvás gabonák esetében ez a védelem vagy nincs is kialakítva, vagy hiányos. Ráadásul egy szél által behurcolt rozsda populáció tartalmazhat olyan rasszokat is, amelyek ellen a kenyérbúzáinkba beépített rezisztencia nem megfelelő. Ilyen esetekben csak a fungicides állományvédelem segíthet.

Hertelendy Péter
Her-Ba Kft.