NÖVÉNYTERMESZTÉS

Éghajlatváltozás – aszály – öntözés és termesztési vonatkozásai
(Dr. Helyes Lajos)
A globális klímaváltozás tudományos felvetése már az 50-es években megtörtént, és az első tudományos kutatócsoport létrehozója és vezetője Neumann János volt. Az éghajlatváltozással kapcsolatos kutatások a 70-80-as években a savas esők, valamint az ózonpajzs veszélybe kerülésén keresztül kerültek az érdeklődés középpontjába. A klímaváltozással összefüggésben lévő kutatási eredmények és az azokból levont következtetések ellentmondásosak és a bizonytalansági fokuk is rendkívül nagy. A tanulmány felsorolja azokat az adatokat, amelyek – a hosszú távú globális előrejelzések bizonytalansága ellenére is – tényként fogadhatók el. Áttekinti az aszállyal kapcsolatos alapvető fogalmakat és Magyarországra vonatkozó adatokat. Az öntözés fogalomkörének tárgyalása során előbb elemzi a világhelyzetet, majd annak hazai állapotát és jelentőségét mutatja be. A dolgozatot számos táblázat és egy szakirodalmi jegyzék egészíti ki.

Kímélő talajművelés nehézkultivátorral
(Dr. Birkás Márta)
A kultivátorok az 1860-as évek végétől jelentek meg a gazdálkodók gépválasztékában. Kezdetben tarlóhántásra, őszi szántások tavaszi elmunkálására és kisebb mértékben alapművelésre használták a kultivátorokat. Az eszközök talajkímélő munkájára az 1910-es, 1920-as száraz években mutatott rá két klasszikus szerzőnk, Baross és Manninger. Később a kultivátoros művelésnek a talaj mikrobiológiai tevékenységét előnyösen szabályozó szerepét is bizonyították, és ily módon napjainkban a kímélő talajhasználat egyik ajánlott eljárása. A nehézkultivátorra alapozott művelési rendszer számos gyakorlati előnyt (szerkezetkímélés, mérsékelt talajbolygatás és nedvesség veszteség, mulcs-hagyás, szántásnál kisebb energiaigény) nyújt, ugyanakkor több szakértelmet is kíván az alkalmazótól, mint pl. a tárcsás rendszer. A talajkímélő művelés előtérbe kerülését nemcsak EU elvárások, hanem nemzeti érdekek is sürgetik. A cikk mondanivalóját kilenc színes kép teszi szemléletessé.

A sikeres repcetermesztés alapjai (x) 
(Kiss Istvánné dr.)
A repce az elmúlt néhány évtizedben az olajnövények termőterület szerinti rangsorában a korábbi ötödik helyről a második helyre lépett. Ez azt jelenti, hogy a 70-es évek elején regisztrált 7 430 000 tonnás termelése a 90-es évek végére csaknem 37 000 000 tonnára növekedett. A közel ötszörösére emelkedett termelési volumen azt is eredményezte, hogy a világ növényolaj termelésében a repce a pálma és a szója után a harmadik helyen áll. A cikk bevezetőben áttekinti a világ és hazánk repcetermesztésének főbb jellemzőit. Ezt követően részletesen tárgyalja a termesztéstechnológia kulcsfontosságú elemeit, közülük is kiemeli azokat, amelyek fejlesztésében a Monsanto megkülönböztetett szerepet vállal.

A glükozinolát-tartalom alakulása a repce kereskedelmi tételekben
(Blum Zoltán)
A piac szereplői az elmúlt években – kötelező vizsgálatok megszüntetése után – viszonylag kevés figyelmet szenteltek a repcemag glükozinolát (gsl)-tartalmának, holott ezt a tulajdonságot – az erukasav-tartalom mellett – most is a legfontosabb, a minőséget alapvetően meghatározó értékmérők között kell számon tartanunk. Míg az erukasav-tartalom problémája a kitartó nemesítői erőfeszítéseknek köszönhetően véglegesen megoldottnak látszik, a glükozinolát-tartalom vonatkozásában újabb és újabb olyan vizsgálati eredmények látnak napvilágot, melyek szerint a gsl-tartalom sok esetben meghaladja a nemzetközi előírások által szabott határokat.
A kereskedelmi tételek, ill. az ezekből előállított takarmánykeverékek gsl-tartalma alapvetően meghatározza a repce lehetséges részarányát az állati takarmányozásban. A 00-ás repcefajták térhódításával 25 mmol/g (<1,2 %)  alá csökkent  a repcemagok gsl-tartalma. Ennek következtében jelentősen megnőtt a takarmánykeverékekben a repce szerepe. Annak érdekében, hogy a repcetermékek részarányát általánosan növelni lehessen a takarmányokban – kiterjesztve a felhasználás lehetőségét a sertés- és baromfi takarmánykeverékekre is – elkerülhetetlennek látszik a gsl-tartalom határértékének további csökkentése, ezáltal is újabb lépéssel közelebb kerülve az 1999-es canola-minőséghez (18 µmol/g).

Sikeres gyomirtás olajrepcében – Ausztráliában
(Dr. Simon Endre)
Az Agrofórum áprilisi számában Dr. Simon Endrével, aki most az Agro-Chemie gyomirtó szerekkel kapcsolatos fejlesztési feladatait látja el, riportot készítettünk ausztráliai élményeiről. A riport folytatásaként most a triazin-toleráns (TT) olajrepce gyomirtásával kapcsolatos élményeit adjuk közre. A beszámolóból kiderül, hogy az 1957 óta ismert atrazin hogyan tette siker ágazattá az olajrepce-termesztést Nyugat-Ausztráliában. Mivel a klimatikus tényezők miatt sem kukoricát, sem cirkot nem lehet termeszteni a világnak ezen a táján, a triazint toleráló olajrepce termesztése révén lehetővé váló atrazin használat forradalmi újdonságnak minősült. Az írást nyolc színes kép egészíti ki.

Intenzív repcetermesztés Zalában
(BASF)
A nagykanizsai Gyümölcskert Rt.-ben évente 100 hektár körüli területen termesztenek repcét. Az utóbbi években mind intenzívebb termesztésre váltanak, új hibridekkel, nagyobb térállás és gondosabb növényvédelem segítségével. Az intenzív repcetermesztés fogásait Vuity József tapasztalatai szerint foglalja össze az írás.

A búzaértékesítés lélektana
(Nagy Zoltán)
Az írás mind termelők, mind a kereskedők szemszögéből tárgyalja a címben jelzett gondolatot. A forint felértékelése, „szárnyalása” nem kis fejtörést okoz a nagy tömegű és értékes árut mozgató gabonakereskedelemben, az élelmiszergazdaságban, de az egész magyar mezőgazdasági exportot is – árbevételi szempontból – hátrányosan érinti. A szerző tárgyalja a jelenlegi szerződéskötési (és szerződésszegési) hazai gyakorlatot. A termelő akkor csökkenti a kockázatát leginkább, ha többféle szerződés típussal (és árral) kötelezi el magát. Az értékesítés-biztonság megteremtésének egy lehetséges módja a tőzsdén való kereskedés is.

Árfolyam-biztosítási (hedge) lehetőségek a Budapesti Árutőzsdén (2. rész)
(Herczeg Gábor)
A Budapesti Árutőzsde piaca lehetőséget nyújt ún. árfolyam-biztosítási (hedge) pozíciók létesítésére. A hedge különböző módozataival lehetőség nyílik egy adott, az ügyfél számára kedvező árfolyam hosszú távú biztosítására. A hedge fontossága abban rejlik, hogy az előre eltervezetteknek megfelelően biztosítja az eladási árat, ill. ennek folytán a bevételeket. A cikk előző része (júliusi számban) az általános ismereteket tartalmazta. A jelenlegi folytatás a hedge alkalmazását mutatja be egy elképzelt ügyletben.

Kevés ráfordítással, nagy szakértelemmel – eredményes sörárpa-termesztés
(Molnár Zoltán riportja)
A polgárdi Egyetértés Szövetkezet szakembereivel készült riport a sikeres sörárpatermesztést mutatja be.

Csávázás – több mint növényvédelem (x)
(Tamás István, Vig József)
A Kwizda cég csávázó szereinek és csávázógép ajánlatának ismertetése.

GYOMNÖVÉNYEK, GYOMIRTÁS

Védekezzünk tarlón az évelő gyomnövények ellen!
(Nagy Margit)
Az utóbbi évtizedben az évelő gyomnövények rohamos terjedése tapasztalható. Az okok között szerepel a talajművelés színvonalának romlása (pl. az őszi mélyszántás elmaradása) és a klímaváltozás. A száraz periódusban az évelő gyomnövények mélyebben elhelyezkedő gyökérzetük révén jobban felveszik a versenyt a vízért és a tápanyagokért vívott küzdelemben, mint a magról kelő gyomnövények. Az évelő gyomnövények ellen leghatékonyabban a korán lekerülő kultúrák (gabonafélék, repce, borsó, siló- és csemegekukorica) betakarítása után, tarlókezeléssel védekezhetünk. Ekkor a gyomnövényekben a tápanyagszállítás – a télre való felkészülés, „raktározás” miatt – a föld alatti szár- és gyökértarackokba irányul. Az ilyenkor kijuttatott, felszívódó hatással rendelkező gyomirtó szerből több jut a föld alatti szervekbe, ezáltal jobb hatékonyság, tartósabb hatás (kisebb mértékű újrahajtás) érhető el. Szövegesen és táblázatokban részletesen ismerteti az évelő gyomok ellen tarlókezeléssel felhasználható herbicideket.

Veszélyes tizenkettő. IV/7. A csorbóka fajok (Sonchus spp.)
(Dr. Mezei Imre, Dr. Nagy Péter)
Az ismert sorozat legújabb tagja a mezei csorbókát (Sonchus arvensis), a szelíd csorbókát (S. oleraceus) és a szúrós csorbókát (S. asper) mutatja be. Ismertetik földrajzi elterjedésüket, rendszertanukat és nevezéktanukat, morfológiájukat és biológiájukat. A védekezési fejezetben a főbb kultúra-csoportokon keresztül tárgyalja a lehetséges védekezési eljárásokat. A cikket három rajz és öt táblázat teszi teljessé.

BORÁSZAT

Szüretre készülünk
(Dr. Pásti György)
A szerző kérdéssel és arra adott válaszával kezdi cikkét: nem korai-e még erről szólni, s egyáltalán miért kell egy olyan „egyszerű” dologra, mint a szüret, készülni? A tavalyi év egyértelmű és csattanós választ adott erre: 2000-ben nem igazán hitte el senki azt, hogy Magyarországon augusztus ötödike táján el kell kezdeni a korai fajták szüretét, bármennyire is erre utaltak a szőlők összetételének jellemző analitikai értékei. Az eredmény a korai, valamint közép-korai fajták savvesztése, illatszegénysége, nehezebb kezelhetősége lett. A szőlészek véleménye szerint az idei évjárat tendenciái eleddig hasonlóak, noha természetesen e cikk írásakor – június végén – még nem látható a szüretig hátralevő másfél-két hónap időjárása. A szerző részletesen tárgyalja az új termés fogadásához szükséges előkészületeket.

GÉPEK

A XXI. század műszaki színvonalát képviselő gépek Mezőhegyesen
(Dr. Soós Sándor, Dr. Demes György)
A VI. Alföldi Növényteremesztési Napok rendezvényei Mezőhegyesen 2001. jún. 1-3. között sikeresen zárultak. Ebben az évben a kiállítás és azt kísérő tanácskozás vezértémája a tápanyag-visszajuttatás volt, erről szóltak a meghívott szakemberek előadásai, és ennek jegyében került sor a mindig nagy figyelemmel kísért szántóföldi gépbemutatók megrendezésére is. Beszámolónkban ez alkalommal a szakmai programok minőségét jól fémjelző szántóföldi gépbemutatóról, valamint az első ízben átadásra kerülő műszaki-fejlesztési díjak odaítéléséről tájékoztatjuk olvasóinkat. A tárgyalt gépeket nyolc színes kép szemlélteti.

Nagyító alatt… Az OMLSZ-1 és OKML-3M lazító
(Dr. Soós Sándor)
Az írásban bemutatott gépek különböző talajokon történő forgatás nélküli alapművelésre, a tömör rétegek megszüntetésére használhatók. Az OKLM 3M a lazítással egymenetben szemcsés műtrágyák a talajfelszín alá történő kijuttatására is alkalmas.
A cikk ismerteti a gépek leírását, működését, műszaki adatait. Részletesen tárgyalja az elvégzett tesztvizsgálatok körülményeit és eredményeit (teljesítmény, munkaminőségi, energetikai és üzemelési jellemzők). Végül összegző véleményt ad az egykéses OMLSZ-1 és a háromkéses OKML 3M lazító célszerű felhasználásáról. Az írást egy kép, egy ábra és két táblázat egészíti ki.

EGYÉB SZAKMAI KÖZLEMÉNYEK

Az öntözővizek minősége a délkelet-alföldi kertészetekben
(Rácz Istvánné)
A dél-alföldi régióban több mint négy évtizedes hagyományai vannak a fólia alatti termesztésnek. Az utóbbi évtizedben egyre nőtt az igény a szakmai alapokon nyugvó irányított növénytáplálás ismeretinek elsajátítására, az öntözővíz minőségének megismerésére, a talaj fizikai és tápanyag viszonyainak felderítésére, a termesztéshez legjobban illeszkedő öntözési és tápanyag kijuttatási mód megválasztására.
A Tessedik Sámuel Főiskola Mezőgazdasági Víz- és Környezetgazdálkodási Karának Kémia és Talajtani Tanszékén a megváltozott termelői igényekhez igazodva öt évvel ezelőtt kertészeti célú laboratóriumi vizsgálatokat indítottak. A vizsgálatsorozat eddigi főbb megállapításai az alábbiakban összegezhetők: 1. A délkelet–alföldi régióban a hajtatás technológiai fejlesztésének a vízminőség lesz az egyik várható korlátozó tényezője. 2. A vízminőségi mutatók közül a sótartalom és a nátrium ionok aránya közel 40 %-os arányban nem elégíti ki a szigorú minőségi követelményeket. 3. Azokban az esetekben, amikor jobb minőségű víznyerésre nincs reális esély, a sótalanítás lehetőséget ad minőségjavításra. 4. A sótalanító berendezés közgazdasági okok miatt csak komplex technológiai fejlesztés elemeként jöhet szóba. Működtetésének környezeti vonatkozásai további megfontolásokat kíván.

Vízbázisvédelem és növénytermesztés – összeegyeztethetők az érdekek (?) (1. rész)
(Benécsné Bárdi Gabriella, Kissné Jáger Erika, Pirkó Béla)
A Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAKP) keretében kidolgozott értékelési rendszer alkalmazásával az ország felszíni és a felszín alatti vízkészleteinek védőterületeit is besorolták. A vízkészletvédelmi szempontból átlagosnál érzékenyebb területek megközelítően 4 millió ha-ra terjednek ki. Ennek mezőgazdasági művelésű része 2,6 millió ha, mely a NAKP lehetséges vízbázisvédelmi célterülete. Ebből 2,3 millió ha a vízvédelmi zonális program keretébe tartozhat.
Ez az a területnagyság, ahol a gazdálkodók tevékenységeiket csak a vízbázisvédelmi jogszabály – 123/1997.(VII. 18.) Korm. rend. – előírásaival összhangban, és oly módon végezhetik, hogy annak hatására a víz minősége ne romoljon. Mindezek miatt felszín alatti vízkészleteink mennyiségének és minőségének jó állapotban történő megőrzése, illetve javítása stratégiai jelentőségű feladat. Magyarország területének 2/3-án folyik mezőgazdasági tevékenység, könnyű belátni, hogy nem lehet eredményes a vízbázisvédelem a mezőgazdálkodás potenciális szennyező hatásának figyelembe vétele nélkül.

KRÓNIKA

Országos szántóverseny és bemutató
(Molnár Zoltán)
Sajtótájékoztatón ismertette június 27-én Dr. Jóri J. István, a Magyar Szántóverseny Szövetség elnöke az idei országos szántóverseny sorozat programját. Az immár 135 éves múlttal rendelkező hazai versenyeken – a világversenyek szabályai szerint – három kategóriában indulhatnak a résztvevők.
A verseny szervezését és bonyolítását végző szövetség a szükséges költségek biztosítása érdekében létrehozta a Szántóverseny Alapítványt és kidolgozta a mozgalom támogatói rendszerét. Augusztusban a területi versenyeket 4-én Székesfehérváron, 18-án Jászkiséren, 25-én Komáromban, 31-én Gyöngyösön, szeptemberben 1-jén Nádudvaron tartják. Az országos döntőt szeptember 5-én, Bólyban rendezik meg. A versenyeket öreg traktorok és kombájnok kiállítása, valamint gépesítési újítási bemutatók színesítik.

Már elődeink is írták…
(Dr. Inczédy Péter)