Nagyon nagy vitát képez a kertészcsoportokban a “szomszéd kertje” témakör, és főleg akkor, amikor nagyon szélsőséges elveket vallók kerülnek egymás mellé. Nézzük a leggyakoribb eseteket, amivel a szaktanácsadásaimon találkozom!
A filmekből is és a közmondásból is ismerjük, hogy a szomszéd kertje mindig zöldebb. De amikor egy modern, minimalista, kártevőket és semmilyen rovart el nem fogadó kerttulajdonos bekerül egy vadregényes dzsungelt működtető kertbarát mellé, akkor mindig vita lesz. Ennek oka a teljesen eltérő szemlélet a kertkultúrát illetően. Most, hogy melyik a jobb vagy rosszabb nem szeretném megmondani, de mindenki a saját szívében érzi a választ.
Ökológiai eltérések kerítéshatárral
A kertek közötti határvonal nem olyan, mint a Wallace-vonal, ha ez ismerős valakinek, melynek két oldalán teljesen eltérő életközösségek élnek (érdemes a jelenségnek egyébként utánanézni). Itt nincs egy olyan válaszvonal, amit a kártevők, inváziós vagy jobban szaporodó növények betartanának, így a két kertegység idővel egyre jobban “közös” átmenetet akarna létrehozni. Ökológiai értelemben ez teljesen rendben is van, és bármennyire haragudni fog rá most az egyik kertbarátoldal, a helyzet az, hogy a természet mindig vissza akarja hódítani a területét. Tehát minél erőteljesebben megerőszakoljuk az ökológiai egyensúlyt, annál több bosszúságunk lesz a kertben. Ez a fenntartható kertek szemléletének egyik fő alaptétele.
Míg a minimalista kertnél egy gyom sem jelenhet meg és a kártevők is azonnal kereszttűzbe kerülnek, addig a másik kertben – jó esetben – a természet minden aspektusa megjelenik. Így kártevők és hasznos rovarok is jelen vannak. Fordítsuk meg a dolgot!
Ha az egyik helyen inzultál minket sok ellenség, akkor át akarunk menni a “nyugalom szigetére” (ami csak látszólag a nyugalom szigete persze, mert azonnal kapja a piretroidot)? Ugye, hogy átmennénk, ha kártevők lennénk, és a másik helyen ősellenségek nélkül garázdálkodhatnánk. A rovarok pontosan így „gondolkodnak”.
A vegyszeresen kezelt kertben nem tud a hasznos rovar felszaporodni, jóformán csak a kártevők jelennek meg emiatt.
A hasznos rovaroknak sokszor a szomszédos kert látszólagos káosza kell.
Ugyanez igaz sok szempontból a gyomokra is. Míg az egyikben – az őskáosznak tűnőben – egy ökológiai rendszer része lesz, akár komoly feladatot ellátva, addig a másikban ellenségként jelenik meg, és bár próbálja a feladatát ellátni, nem lesz rá lehetősége a kapa miatt.
Gyomirtótól a megbeszélésig
Ha asszertíven állunk hozzá a kérdéshez, akkor nem a gyomirtót fogjuk előkapni azonnal, lefújva a szomszédos telek széleit. Ha mindkét fél elhagyná a kerítéstől akár azt a fél – 1 méteres sávot, amit célszerű lenne, akkor már nagyban megoldódna a probléma. Jó, Wallace-vonal nem lenne, de a gyomok jó részét, az áttekeredő növényi hajtásokat már kordában lehetne tartani.
Az allergia és a parlagfű megint más kérdés. Nem összekeverendő egy ökokert őskáosza az elhagyott parlagfűtengeres kerttel vagy földterülettel! Ilyenkor viszont az őskáosz tulajdonosa legyen mindenképpen belátással nemcsak a szomszédra, de a jogszabályokra is. Vannak olyan gyomnövények ugyanis, melyekre akármilyen elv szerint kertészkedünk, a szabályozás szerint kell(ene) odafigyeljünk.
Összességében tehát nincs olyan, hogy áldás vagy átok a szomszéd kertje, csak annyira más elvek szerint kertészkednek, hogy a két nézet nem tud összhangba kerülni, és ha ezt megértjük, hogy mi miért történik nálunk és a szomszédban, akkor már nagyot tettünk a békés egymás mellett élésért.
Kiemelt kép: Pixabay
