Az őszi madáretetés titkai – mit, mikor és mennyit?

A megfelelő időben és módon végzett etetés nemcsak látványos madárvendégsereget vonz a kertbe, hanem a fajok téli túlélését is segíti. De mikor érdemes elkezdeni, mivel etessünk, és hogyan kerüljük el, hogy jó szándékunkkal kárt okozzunk?

Mikor kezdjük el az etetést?

A madarak etetésének megkezdését nem dátumhoz, hanem az időjáráshoz érdemes igazítani. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) ajánlása szerint az etetési időszak az első tartós fagyok, ónos esők idején kezdődjön, és egészen a tavaszi enyhülésig tartson. Ha azonban már szeptember végén-október elején kihelyezzük az első magokat, azzal lehetőséget adunk a madaraknak, hogy megszokják az etető helyét, és később rendszeresen visszatérjenek.

A hirtelen megkezdett, majd elhanyagolt etetés zavart okozhat a madarak táplálékszokásaiban. Ezért a legfontosabb szabály: ha egyszer elkezdjük, ne hagyjuk abba tavaszig! A madarak gyorsan megtanulják, hol találnak élelmet, és számítanak rá a legnehezebb időszakokban.

Mivel etessünk, és mit ne adjunk?

Az őszi-téli etetés célja az energiapótlás, így elsősorban magas olajtartalmú magvakra, zsiradékokra érdemes támaszkodni. A fekete napraforgómag a legjobb alap – olcsó, könnyen hozzáférhető és sok madárfaj kedvence. A tiszta, sótlan földimogyoró is kitűnő választás, akárcsak a faggyúgolyók, amelyek gyorsan hasznosítható energiát biztosítanak.

A rigók és poszáták szívesen fogyasztanak almadarabokat, bogyókat vagy mazsolát, a cinkék viszont inkább a magkeverékeket és rovarlárvákat kedvelik. Ha változatosan etetnek, több faj is megjelenik majd a kertben – ami nemcsak szemet gyönyörködtető látvány, hanem természetvédelmi szempontból is értékes.

Amit viszont semmiképp ne tegyünk az etetőbe, az a kenyér, péksütemény, sós magvak és minden olyan ételmaradék, ami emberi fogyasztásra készült! Ezek penészednek, alacsony tápértékűek, és akár betegségeket is terjeszthetnek a madarak között.

Az etető elhelyezése és tisztán tartása

Az etető helyének megválasztása alapvetően meghatározza, mennyire biztonságosan és szívesen látogatják azt a madarak. Olyan területre érdemes kihelyezni, ahol van közeli bokros vagy fás rész, ami menedéket nyújt a ragadozók elől, ugyanakkor elég távol esik az ablakoktól, hogy elkerülhetők legyenek az ütközések.

Városi környezetben különösen ajánlott a zártabb, rácsozott etető, amely távol tartja a galambokat és a rágcsálókat. Vidéken nagyobb szabadság adódik a helyválasztásban, de ott is érdemes figyelni a szél- és csapadékvédelemre.

A higiénia elengedhetetlen: legalább hetente egyszer tisztítsuk ki az etetőt forró vízzel és enyhe szappanos oldattal! Az átázott, penészes magokat azonnal távolítsuk el, mert komoly fertőzésveszélyt jelenthetnek! Az etető alatti területet is érdemes időnként megtisztítani, hogy a lehullott mag ne vonzza oda a rágcsálókat.

Városi és vidéki különbségek

A városi madarak sokszor jobban rászorulnak az etetésre, mivel a burkolt, növényzetben szegény környezet kevesebb természetes táplálékot kínál. Ugyanakkor a nagyobb zaj, fényterhelés és a háziállatok jelenléte miatt fokozott óvatosságot igényel az etető helyének megválasztása.

A vidéki kertekben, mezőgazdasági környezetben több természetes élelem áll rendelkezésre, így az etetés inkább kiegészítő jellegű lehet. Azonban ott többféle madárfaj – például mezei veréb, zöldike, tengelic – is megjelenhet, így a magkeverék változatossága különösen előnyös.

Madárbarát kert egész évben

Az etetés mellett sokat tehetünk a madarakért, ha madáritatókat is kihelyezünk, illetve olyan növényeket ültetünk, amelyek bogyóikkal, magjaikkal természetes táplálékforrást kínálnak. A csipkebogyó, a fagyal, a som vagy a bodza mind ideális választás.

Aki már ősszel elkezdi a tudatos etetést, az télen élő madárvilággal hálálkodó kertet kap, tavasszal pedig a madarak énekével ébredhet. Ez a kölcsönös kapcsolat az egyik legszebb példája annak, hogyan segítheti egymást ember és természet.

^{Képek: Pixabay.}