Nyáron a kerti tömlő kézenfekvő eszköz az öntözéshez, de nem mindegy, hová és milyen erővel érkezik belőle a víz. Sok növénynél nem maga a slag használata okoz gondot, hanem az, ha erős vízsugárral rendszeresen végigöntözzük a lombot, a virágokat és a talaj felszínét.
A tartósan nedves levelek egyes betegségek kialakulásának kedvezhetnek, a felverődő talaj pedig kórokozókat juttathat az alsó levelekre. Éppen ezért a veteményesben és a díszkertben is többnyire a gyökérzónába irányított, lassú öntözés a jobb megoldás.
A víznek elsősorban a talajba kell jutnia
A növény vízellátása szempontjából az a lényeges, hogy a gyökérzónában megfelelő nedvesség álljon rendelkezésre. A gyorsan kijuttatott, nagy nyomású víz ezzel szemben könnyen szétverheti a talaj felszínét, friss ültetésnél kimoshatja a földet a gyökerek mellől, a virágzó növényeken pedig mechanikai sérüléseket okozhat.
A lomb rendszeres átnedvesítése más szempontból sem mindig szerencsés. Számos gombás és baktériumos növénybetegség fertőzését, illetve terjedését segítheti a levélfelület tartós nedvessége és a fröccsenő víz. Emiatt a növényvédelmi ajánlások több érzékeny kultúránál kifejezetten a talajfelszínhez közeli öntözést, csepegtető rendszert vagy szivárogtató tömlőt részesítik előnyben.
A paradicsomnál különösen fontos a száraz lomb
A paradicsom jó példa arra, miért érdemes különválasztani a növény vízigényét attól, hogy a vizet hová juttatjuk. A megfelelő terméshez egyenletes talajnedvesség szükséges, miközben a lomb gyakori öntözése kerülendő.
A nedves levélzet fogékonyabb lehet a betegségekre, ráadásul a talajról felcsapódó vízcseppek kórokozók szaporítóképleteit is a levelekre juttathatják. Többek között ezért ajánlják a paradicsom tövénél történő öntözést. A csepegtető rendszer, a szivárogtató tömlő vagy akár a kézben tartott slag is megfelelő lehet, ha a víz kis nyomással közvetlenül a talajra kerül.
Vagyis a paradicsomnál sem a slagot kell száműzni a kertből. A felülről végzett, lombot rendszeresen átáztató öntözés az, amit célszerű elkerülni.
A rózsának sem tesz jót az állandó zuhany
Hasonló elv érvényes a rózsákra. Ezeknél fontos az egyenletes vízellátás, ugyanakkor célszerű úgy öntözni, hogy a levelek lehetőleg szárazak maradjanak. Az Illinois Egyetem rózsák gondozásával foglalkozó szakanyaga ezért is ajánlja a szivárogtató tömlőt: megfelelő mennyiségű víz juttatható vele a talajba anélkül, hogy közben rendszeresen benedvesedne a lombozat.
Virágzó dísznövényeknél további szempont a mechanikai sérülés. A petúnia, a begónia és más, puha szirmú egynyáriak virágait egy erős vízsugár könnyen megtépázhatja. Ezeknél sem feltétlenül más öntözőeszközre van szükség: sokszor elegendő csökkenteni a víznyomást, és a virágok helyett a földet öntözni.
A frissen kiültetett palánták még érzékenyebbek. Amíg gyökérzetük nem kapaszkodott meg megfelelően a környező talajban, a nagy erejű vízsugár elmozdíthatja a növényt, illetve kimoshatja körülötte a földet. Ilyenkor különösen fontos a kíméletes vízkijuttatás.
Hőségben sem a napi „meglocsolás” a cél
A nyári forróságban gyakori hiba, hogy a kert naponta kap egy kevés vizet, amely csak a talaj felső rétegét nedvesíti át. Általában hatékonyabb a gyökérzónát alaposabban átnedvesítő öntözés, amelyet a talaj típusa, a növény fejlettsége és az időjárás alapján kell ismételni. Homoktalajon például gyorsabb a vízvesztés, ezért ugyanaz a növény gyakoribb öntözést igényelhet, mint kötöttebb talajon.
Az időpont sem mellékes. A kora reggeli öntözés azért kedvező, mert kisebb lehet a párolgási veszteség, és ha mégis víz kerül a levelekre, a növényzet viszonylag gyorsan felszáradhat.
Képek: Pixabay.
Szereti az Agrofórum cikkeit? Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben!
