22℃ 13℃
április 21. Konrád, Zelmira, Anzelm
Házikert

Gondolatok és adatok a talaj műveléséhez és annak „nem műveléséhez”

Agrofil-SZMI Kft.

A talajművelés és nem művelés kérdése nagyon érzékeny téma a hazai gazdálkodók körében.

A talajművelés az, amihez mindenki ért és többnyire minden alkalmas eszköze is megvan hozzá (vagy legalábbis ebben a tudatban élünk). Igen, valóban a tudat ez, azonban, ha kívülről tekintünk önmagunkra, akkor mást is tapasztalhatunk. A gond igazából az, hogy az agronómiának ez az ága oly mértékben ragadt a XX. században, hogy a széleskörű objektivitáshoz szükséges vetületi rendszerét szinte el is veszítette. Mind az oktatásban (csinált tudás), mind a hagyományos, nemzedékeken átívelő természetes tudás tekintetében komoly lemaradások vannak. (Természetesen vannak jó tudományos műhelyek és fogékony gazdaságok is, és generációkon keresztül is tapintható hasznos tudásátadás, talán a tisztán jó példák aránya – a talaj és a jövőnk érdekében- lehetne több is. Nem jó irány, hogy előfordulnak olyan véleményformálásra alkalmas méretű és országos kisugárzású gazdaságok, amelyek üzletileg is masszívan érdekeltek éppen a talaj védelmét célzó zöldítésekben (is), ennek ellenére a mindennapjaikban brutális, alkalmanként egészen meglepő talajművelési megoldásokkal rukkolnak elő, mutatva ezzel rossz példákat, így rögzítve rossz gyakorlatokat a környezetükben termelő gazdálkodóknál.

Az elmúlt 50 évben a technika, a gépészet, mind a talajművelő gépek, mind az azokat vontató erőgépek tekintetében óriásit lépett előre. Az erőgépek teljesítmény növekedése lehetőséget biztosított a termelők számára, hogy a talajművelés minőségét (felaprózódás) és az eszközök területteljesítményét a művelési sebességgel fokozza.  Részben az elvárt munkaminőség, részben a hatékonyság növekedés miatt a korszerű eszközökkel rendelkezőknél -a legjobb szándék mellett- rendszeresen megmutatkozik a különböző mértékű túlművelés jelensége, ami elsősorban a szerkezet rombolásban, porosodásban nyilvánul meg. Ezt a szerkezet nélküli anyagot aztán jól látható módon ragadja el a szél és/vagy a víz. A defláció és az erózió jelensége rendkívül látványos, ezért, ha megvan a szándék, a hibánkból akár tanulhatunk is. Azonban a helyben maradó por -többnyire az elmállott (és az érkező eső által később lecsupaszított) alapképzőkőzet szemcséje- a talajművelő eszközzel létrehozott kapilláris térben, a várt csapadék hatására a pórusokban elindul lefelé, azokból a levegőt kiszorítva, azokat beiszapolja és újra letömöríti. Szerencsétlen esetben már rögtön az első évben, akár már a vegetációs idő elején újra megjelenik a területen a káros tömörödöttség.

 Az elmúlt 10-15 év gazdasági ereje a gazdaságoknak lehetőséget adott a gépészeti háttér jelentős fejlesztéséhez, azonban úgy tűnik, hogy ezt a gyorsuló folyamatot az oktatás és a gépforgalmazók egyre inkább nem tudták minőségi tudásháttérrel lefedni. Így a gazdálkodók egy része az „MTZ-eke-simitó-nehézfogas” világából kilépve és megérkezve a mába, szinte vezetettség nélkül tudtak -a fejben lévő régi „kódokkal”- a korszerű és nagyteljesítményű gépek segítségével a „talajra rontani”. A problémát fokozta, hogy a marketing részeként szétáramlott az az általános „tudás”, -miszerint a piacra kerülő és rövid idő alatt méltán népszerűvé lett nehéz kultivátorok, rövid tárcsák és ezek kombinált eszközei- mennyire talajkímélő megoldások. Egyébként bizonyos körülmények között valóban annak is tekinthetők, de ez a mindennapokban azért megvalósulni nem mindig tudott.  Azonban a tudat maradt, ami a túlművelés egyre általánosabb megjelenését eredményezte. A túlművelést tovább fokozta a mulcsvetőgépek (és a gyors szemenként vetőgépek) általános elterjedése, melyek a minőségi munkához (mulcsvetőgépek), töredék talajmunka igényt követeltek/követelnek meg. Sajnos a „beégett” XX. század itt sem engedett, és így a vetéssel még négyzetre is emeltük az alapművelések (túlművelési) problémáját. A korszerű, gyors- (szemenkénti) vetőgépek magas csoroszlyanyomása szintén kevesebb talajművelési gondoskodást igényel, de itt is a régi -a tudatalattiban rögzült csúszó csoroszlyás hagyományokon túl- a 20 km/h-s, vagy esetleg az a fölötti vetési sebesség csábítása tette szükségessé a talajok elemeire való művelését, azért, hogy vetéskor a „pilóta” számára -ezen „felszállási sebesség” mellett is- az erőgép „megülhető” legyen. (Ezekre egyébként számos, akár céges marketing videókat is lehet találni a különböző videómegosztó platformokon, nem kis nézettséggel. Ebben is megmutatkozik, hogy „fejtől (is) bűzlik a hal”). Paradox módon a talajpusztulás folyamatát -különösen az egyre melegedő és szárazodó klíma alatt- a szerfölött sok mechanikai műveletet igénylő és egyre terjedő és támogatott biogazdálkodás talajművelési gyakorlata tovább súlyosbítja. Az ökológiai gazdálkodás gyakorlatában a talajművelés elméletének a pólusváltása még csak nyomokban észlelhető, sőt a biogazdálkodás hazai talajművelési gyakorlatát -ha korszerű eszközökkel is- meglehetősen XX. századi vonások jellemzik.

Ebben a pattanásig feszült helyzetben akár baráti közösségekben, akár családi vacsora asztaloknál való beszélgetésekben is nagyon komoly energiák szabadulnak fel, ahol adott esetben a családokon belül, a generációk is keményen egymásnak feszülhetnek.

A talajt művelők száma és a művelt talaj mennyisége aránytalanul magas azokhoz a lehetőségekhez képest, amit szakma megfelelő, gyakorlatban is „harcedzett” talajtani és talajművelési szakembert felvonultatni képes. Az elvileg független oktató és kutató műhelyek és a gyakorlat között talajtani és talajművelési kérdésekben (is) óriási szakadék tátong. A termelők számára is hiteles szakemberek hiánya tapintható. Szinte általánossá vált az a tudományos szakemberutánpótlási gyakorlat, hogy hozzáértő szakember csak „felülről” érkezhet. Szinte megszűnt a gyakorlat irányából a tapasztalt (és elméletileg is felkészült) szakemberek visszaáramlása az oktatatás, a kutatás és a szaktanácsadás irányába. Ez a hiány azt eredményezi, hogy aki hivatalból talajművelési tanácsot ad, az jóeséllyel az életében sohasem hozott döntést a gyakorlathoz konkrétan kötődő talajművelési kérdésekben, illetve az azt megalapozó és meghatározó anyagi-, munkaerő- és gépészeti és annak beruházási vonatkozásaiban. Emiatt aztán mindenféle, a gyakorlat számára nehezen értelmezhető és/vagy kivitelezhető elméletek is szárnyra kapnak a szakmában.

Az előbbi jelenségcsoporttal teljesen ellentétes, a túl progresszív -alkalmasint túl erőszakos- javítási (jobbítási) szándék sok jóízlésű termelőt és a témában érintett kutatót is elfordított a talajművelés megreformálásának gondolatától. Nem segíti a talaj ügyének őszinte elbeszélését az sem, hogy a talajreformok élére helyezkedtek olyan kereskedelmi szervezetek, akik a talajvédelem jótékony elméletébe csomagolják be „főzeteik” értékesítési stratégiáját, amely folyamat most már zavarokat is okoz a beszédtérben és ezzel nagyon rossz irányba orientál. A talajvédelem szempontjából ugyan miért lenne kívánatos a tarlómaradványok elbontásának felgyorsítása, mikor a talajkímélő műveléssel, éppen azok megőrzésére és felszínen hagyására koncentrálunk? Ennek az egész szonárnak komoly teljesítményt biztosít (és uniós pénzekkel is támogat) a globális klímahiszti, amely sem a klíma problémáját, sem pedig annak szerves részét is képező talajpusztulás jelenségét nem hagyja a maga valójában elbeszélni, mert fő feladataként arra koncentrál, hogy a gyanút a globalitás és a fogyasztói társadalom irányából -és annak mindent felhabzsoló súlyos kártékonyságáról- a figyelmet elterelje, és esetleg főbűnösnek a mezőgazdasági termelést -benne a gazdálkodóval- tegye meg.

A megjelenő progresszív talajvédelmi elméletek kellően bonyolultak ahhoz, hogy az egyszerű termelői lelkünk ezt kellő mélységben tömegesen megértse. Ami még inkább zavaró és félrevezető, hogy azt a hitet kelti bennünk, földi halandó termelőkben, hogy ilyen bonyolult biológiai rendszereket előre megtervezni és -magunkat isteni magasságokba emelve- irányítani tudunk. Ez a szemlélet sajnos mellőzi a szakmánkhoz elengedhetetlenül szükséges szerénységet és alázatot. Foglalkozhatunk ezekkel a gondolatokkal, alkalmazhatjuk is gazdaságunkban, sodródhatunk is (akár jó irányba is) a folyamatokkal, de ezeket emberekként irányításunk alá vonni -véleményem szerint- nem tudjuk.

A talaj nem művelésének az elfogadottsága még a fenti helyzetnél is rosszabb. Ez a termelők jelentős részénél elképzelhetetlennek tűnik. Talán nem is teljesen alaptalanul, hiszen -szerény tapasztalataim alapján- a minimum művelésről váltani a nem művelésre nagyobb út, mint a szántásról váltani  kezdetben a forgatás nélküli művelésre, majd azután eljutni a minimum művelésig. A forgatás nélküli művelés elkezdése csak minimális kockázattal jár, azonban a No-till már nem minden körülmények között hajlandó a „talpára esni”. A mi éghajlatunk alatt van benne kockázat, pedig a talaj kímélése szempontjából a leghatékonyabb (ha nem az egyetlen) talajművelési módszer lenne. Azt gondolom a szakma nagyon távol van még ennek az általános alkalmazásától, de a No-till népszerűségének növekedését felgyorsíthatja az energia hordozók árának drasztikus emelkedése, az ágazatban egyre kiterjedő minőségi munkaerőhiány, és a generáció váltás mind szélesebb előretörése. A mában a legfontosabb lépés az lenne, hogy mind szélesebb termelői rétegek fejében a talajművelési elméletek „pólusváltását” a talaj termelési funkciójának irányából valamelyest (vagy mindinkább?) a talaj ökológiai funkciójának előtérbe kerülésének irányába kellene formálni. Enélkül a gondolatváltás nélkül -a korszerű eszközeink „segítségével”- néhány évtized alatt a talajban konzervált erőforrásaink végére járhatunk…., és onnan már valóban nem lesz visszaút.

Amíg fent említett folyamatok zajlanak a szakmában, addig mi is végezzük a dolgunkat és keressük a megoldásokat a legtalajkímélőbb talajművelési rendszer -a talajok nem művelésének- hazai lehetséges megoldásaira. Ennek a munkának keretében végezzük -szinte szakmai missziós tevékenységként- több helyszínen a hagyományos művelések és a nem művelés eredményességének összehasonlítását.

 A kísérleteket osztott parcellás körülmények között végezzük, üzemi gépekkel, négy ismétlésben mezzoparcellán. Az osztott parcellás kísérleti elrendezés jó alapokat ad a kétféle művelés mód eredményességének és kihívásainak összehasonlítására. A kísérletekben négy növény vetésforgóját (kalászosok, hüvelyesek, napraforgó és kukorica) végezzük. A szükséges felvételezéseket a vegetációban is elvégezzük, mérjük az alparcellánkénti termés mennyiségeket, melyek adatait statisztikailag kiértékeljük és a keletkezett eredményeket összehasonlítjuk. A 2021-es évben teljeskörűen értékelhető eredményeket csak a dalmandi és a püski helyszínekről nyertünk. A püski kísérleti helyszínen a kísérlet második évében -a napraforgó kivételével­- minden növény esetében (árpa, borsó, kukorica) a nem művelt alparcellák valamelyest kevesebbet teremtek, de ezek a különbségek nem haladták meg a kísérleti adatbázis bizonytalanságának mértékét, ezért ezek a különbségek nem tekinthetők igazolt és valós kezeléshatásnak. A dalmandi kísérletekben csak a kukorica termett kevesebbet a nem művelt parcellákon, de ezt különbséget már a statisztikai elemzés valós, kezelés hatására kialakuló különbségnek értékelte.

No-till kísérlet (2021)
A termésmennyiség alakulása növényfajonként – Dalmand

No-till kísérlet (2021)
A termésmennyiség alakulása növényfajonként – Püski

A No-till a talajvédelem eszközének  legfontosabb eszköze lehetne, de előretörésének komoly éghajlati korlátja nálunk a téli fagyok elmaradása. A fagyos téli időszak -növényvédelemben jelentkező problémák részbeni kezelésén túl- segítene a talaj természetes lazultságának fenntartásában is. Kívánatos, hogy a nem művelésre való áttéréskor megszüntessük a korábbi művelési gyakorlat hibáit és tiszta lappal kezdjünk neki a no-till gyakorlatának. Fel kell építeni az alkalmas eszközparkot is, melynek legfontosabb eleme a megfelelő minőségű és alkalmas vetőgép megléte. A talajállapotok megőrzése tekintetében jó megoldás, ha betakarításkor a termény kombájntól való elszállítására közelítő kocsikat alkalmazunk, illetve a gazdaságban az erő- és munkagépeinken mind szélesebb körben kezdjük el alkalmazni a keréknyomás szabályzó rendszereket. A no-till-ben a precíziós gazdálkodás elemei közül pedig nagyon hasznos gondolat a tervezett nyomvonal használatnak gyakorlati alkalmazása. Egy paradox gondolat a végére:

… minden No-till-esnek van egy jó és alkalmas lazítója a gépek által okozott tömörödési drámák megszüntetésére.

Lajos Mihály
talajtani szakmérnök

Csalántrágya készítése: természetes tápanyag a kertnek

2025. április 21. 13:10

A csalántrágya (csalánlé) egyre népszerűbb a környezettudatos kertészek körében. Egyszerűen elkészíthető, teljesen természetes és rendkívül hatékony.

Miért praktikus a hügelkultur?

2025. április 21. 05:40

Egyre több kertben építenek dombágyást (hügelkultur), melynek sok előnye van, főleg most a változó klímaviszonyok mellett. Lássuk az előnyeit!

Nefelejcs vetése és ápolása: így kerülje el az elburjánzást!

2025. április 20. 13:10

A nefelejcs nemcsak bájos, de hálás növény is – néhány egyszerű lépéssel hosszú hetekig élvezheti virágpompáját a kertben.

5 sziklakerti növény: szívós szépségek napos helyre

2025. április 19. 16:10

Összegyűjtöttünk öt olyan strapabíró és mutatós növényt, amelyek nemcsak jól érzik magukat sziklakerti körülmények között, hanem akár egész évben díszítik is a kertet.

Márpedig a szántás kockáztatás

2023. augusztus 14. 13:00

A szántás létjogosultsága minden esetben felülvizsgálandó ilyen szélsőséges időjárási körülmények, és talajaink állapota miatt. A több generáción átívelő megszokás jelentősen hozzájárulhat a talajdegradációs folyamatok erősödéséhez. Okszerűen, a talajállapot felmérését követően azonban vannak esetek, amikor akár ,,ekéhez is nyúlhatunk”. A talaj víztároló kapacitásának növelése, szervesanyaggal való feltöltése, a megfelelő talajélet fenntartása azonban egyéb más gyakorlatok előtérbe helyezésével hatékonyabban támogatható.

Lengyel Agro-Tom talajművelő gépek a magyar földekre

2018. június 27. 11:32

A lengyel Agro-Tom talajművelő gépek kiváló minőségben és versenyképes áron vásárolhatók meg a Start-Agro Kft.-től.

Gépészet Videó

Adhatók-e okszerű válaszok az időjárás kihívásaira?

2019. október 1. 10:41

A Szerző a cikk első részében áttekinti az időjárási jelenségeket és következményeit az elmúlt év szeptemberétől máig, majd a talaj művelőinek napjaink fontos feladatait foglalja össze, vagyis a tarlógondozás szükségességét, s száraz időszakok okszerű kihasználását, a nedves talajok művelési lehetőségeit, a művelést könnyítő beavatkozásokat és a kísérleti eredmények főbb következtetéseit. Az írás végén azokat az új kihívásokat ismerthetik meg (pl. klímakár csökkentés, takarónövény használat, sávos művelés, precíziós művelés) Olvasóink, amelyek részben az időjárási változásokkal kapcsolatosak, részben pedig új talajhasználati módokról szólnak.

Felkészülés a repcevetésre

2019. július 1. 20:29

Mivel is kezdjük a gondolkodást? Azzal, ami lassan a legnagyobb problémát okozza, legalábbis a profi repcetermesztőknek: a terület kiválasztása. Kulcskérdés a fajtaválasztás és a talajművelés is. Megszívlelendő gondolatok a Légrádi Miklóssal készített intejúkötetből.