Ha a bolygónkra, vagyis a Földre tekintünk, akkor azt tudjuk, hogy ez egy nagy egészként rendszert alkot. Ebben lakunk benne mi, emberek, sokszor azt gondolván, hogy a legintelligensebb, leghatalmasabb egységét képezzük a földi életnek. Pedig ennél az állatok és a növények sokkal hatalmasabbak. Náluk csak a kisebb szerveződések, szervezetek, mikroorganizmusok és mindenféle nematódák vannak többen. Tehát a gyomok és az ökológia is összetettebb kérdéskör.
A növényzet az egyik legnagyobb rendszer, ami a földi bioszféra része. Pusztán a növényzet működését nem fogjuk tudni értelmezni akkor, ha nem értjük meg hozzá a teljes bioszféra működését és dinamikai folyamatait. A gyomok esetében is elsősorban azok struktúráját, működését, anyagtermelését, fejlődését, dinamikai folyamatait meg kell értenünk ahhoz, hogy akárcsak védekezni tudjunk ellenük. De ugyanitt fontos érteni a talajt, annak működését és rendszerét. A gyomok megjelenése ugyanúgy függ a talajtól, mint az őt körbevevő növényzettől és a hozzá szervesen kapcsolódó állati és egyéb szervezetektől. A növényvédő szereket meg már csak félve említjük, mert sokszor teljesen képesek felborítani a normális és harmonikus rendszereket.
Az egész bioszféra elnevezést egy osztrák geológusnak köszönhetjük, Eduard Suess vezette be fogalomként. Ezt bővítette ki az orosz geokémikus, Vlagyimir Ivanovics Vernadszkij az élő és az élettelen, de biogén keletkezésű anyagok összetett rendszerével.
A bioszféra kiterjedése, vastagsága a Föld felszínén nem egyenletes, bármennyire is meglepő. Felfelé kb. 5000 méternyi magasságig terjed.
Hogy tudjunk mihez viszonyítani, jöjjön pár adat:
Egy Boeing B727-200-as utasszállító repülőgép utazómagassága 10 058 méter. Egy Boeing B-737-200-as utasszállító repülőgépé 10 668 méter. Vagyis, ha a bioszférát 5000 méter magasságig terjedőnek ismeri a tudomány, akkor az utasszállító gépek dupla olyan magasan repülnek a talajszinthez képest!
Visszakanyarodva a gyomok és az ökológia kérdéshez, a legtöbb élőlény, élő szervezet ebben az 5000 méteres magasságig terjedő bioszférában él. Természetesen ezen kívül is találni élő szervezetet, de sokkal gyérebb mértékben, mint azt érdekes lenne most nekünk itt taglalni.
Minden élő szervezet, és ebbe természetesen a növényekre is gondolunk, mindig alkalmazkodik a helyi viszonyokhoz. Úgy alakítja ki életmódját, maghozását, vagy épp a magok terjedésének módját, hogy az optimális legyen a saját szaporodását illetően.
Egy, a 6000 méteres magasság felett élő himalájai moha külsejű szegfűfélének (Arenaria musciformis) is ahhoz kellett alkalmazkodni, hogy jóval kevesebb a levegő oxigéntartalma, más az állatvilág összetétele körülötte, mások az ásványi anyagok, más a klíma. Ugyanígy a kondorkeselyű is képes 7000 méteres magasságig repülni, mert az evolúció során hozzáidomult az életmódjából adódó havasi és szubnivális környezethez.
Míg a spórák és a pollenek a magasabb helyekre is képesek felkerülni a légáramlatokkal, addig egy súlyos mag már kevesebb eséllyel jutna feljebb, hacsak az állatok nem hordják fel őket.
Az élet tehát mindenütt fellelhető a Földön, ahol az életműködéshez megfelelő alapfeltételek adottak. De szükség van az élőlénynek az alkalmazkodó képességéhez is, hogy hosszú távon fenn tudjon maradni.
Ahhoz, hogy a gyomok „viselkedését”, és akár agresszív terjedésre való hajlamukat megértsük, fontos megértenünk magát az egész természetet.
Kiemelt kép: Pixabay
