A csalánlé elriasztja a kártevőket, ha a növény levelére permetezzük, de kiváló zöldtrágyaként is alkalmazható, ha öntözéssel juttatjuk ki. Hogyan készítsük el otthon, és milyen töménységben alkalmazzuk?
A csalánlé egyike a legrégebben ismert és használt zöldtrágyaoldatoknak. Nagy előnye, hogy a műtrágyákkal ellentétben nem terheli a kert talaját és a talajvizet sem szennyezi, sőt a növényt sem készteti a természetesnél gyorsabb (és sok esetben egészségtelenebb) növekedésre. Számos makro- és mikroelem megtalálható benne, ami a növények számára létfontosságú: a csalánlé tartalmaz nitrogént, káliumot, magnéziumot, kalciumot, cinket, de nem elhanyagolható a vas- és réztartalma sem.
Amire szükségünk lesz
Elsőként válasszunk ki egy vödröt, edényt vagy dézsát, attól függően, mennyi csalán áll rendelkezésünkre és mennyiből szeretnénk csalánlevet készíteni. A tárolóeszköz lehet műanyagból, fából, lehet kő- vagy cserépedény is, viszont semmiképpen ne készítsünk csalánlevet fémedényben, mivel az oldat erjedésekor olyan vegyületek keletkeznek, amelyek oldhatják az edény falát.
Az oldat elkészítéséhez a csalánt mindig a virágzása előtti időszakban (vagyis most, tavasszal, nyár elején) szedjük. A csalánlé készítéséhez gyűjtsünk össze a növényből legalább 1 kg-ot (ez kb. egy felnőtt emberi marékra való mennyiség).
A csalánlé készítése
Az összegyűjtött 1 kg csalánhoz 10 l állott vízre, lehetőség szerint esővízre lesz szükségünk. Töltsük meg az edényünket/vödrünket csalánnal, nyomkodjuk jól le, és öntsünk rá annyi vizet, hogy a zöld részeket bőven ellepje a víz. Ez nagyon fontos, hogy az erjedés időszakára a víz szintje alatt maradjanak a növényi részek, ezért segítségképpen köveket is helyezhetünk a csalánra nehezéknek. A körülményektől függően 1-3 hét alatt „készül el”.
Ha szeretnénk meggyorsítani az erjedés folyamatát, akkor aprítsuk fel a csalánt, és keverjük át alaposan az oldatot naponta legalább egyszer. Ezzel oxigént juttatunk bele, és elősegítjük az erjedés folyamatát. Még gyorsabban elkészül az oldat, ha az edényünket a napra tesszük.
Jó tanács! Az edényt légmentesen ne zárjuk le, mert ezzel megakasztjuk az erjedési folyamatot, viszont feltétlen takarjuk le egy erős hálóval, nehogy a madarak, háziállatok inni próbáljanak belőle.
Az oldat elkészült, ha a színe megsötétedett, már nem habzik, és az erőteljes szag is tompulni kezd. Innentől kezdve jól záródó fedővel is letakarhatjuk, és hosszú ideig felhasználhatjuk.
A csalánlé alkalmazása
A csalánlevet nem szabad töményen alkalmazni, minden esetben hígítanunk kell! Ha az öntözővízzel szeretnénk kijuttatni, akkor 1:10 arányban szükséges hígítani, tehát 1 l csalánléhez 10 l vizet adjunk hozzá. Ha a levelekre szeretnénk permetezni levéltrágyaként és/vagy a kártevők ellen, akkor 1:20 arányban keverjük el a levet vízben!
Ha levéltrágyaként alkalmazzuk a levet, akkor át is kell szűrnünk azt egy finom lyukú szűrőn, nehogy eldugítsa a permetezőt. Ha beöntözzük a csalánlevet a zöldségek tövéhez, akkor erre nincs szükség.
Ha még nincs nagy gyakorlatunk a növények tápanyag-utánpótlásában, akkor egyszerre csak egy kisebb mennyiséget juttassunk ki! Kellő tapasztalattal majd bátrabban permetezhetünk vagy öntözhetünk vele, addig legyünk türelmesek, és figyeljük a növényeinket.
A veteményesünkben nevelt növények közül ne adjunk mindenkinek a csalánléből! A borsót, a babot, a fokhagymát és a vöröshagymát hagyjuk ki a buliból, mert ezek a fajok nem kedvelik a nitrogénben gazdag oldattal való kezelést. Minden más növényünknek a javára válik.
Ami hátramaradt
Miután leszűrtük a csalánlevet, a növényi maradványokat bátran dobjuk a komposztra, ezzel az összes felhasznált alkotórészt hasznosítottuk!
