A kertünkben és a tavaszi-nyári kirándulásaink alkalmával is találkozhatunk olyan gyomnövényekkel, amelyek egy része vagy a növény egésze az emberi és állati szervezetre nézve mérgező hatóanyago(ka)t tartalmaz. Ismerjük meg a leggyakrabban előforduló fajokat, hogy idejében felismerjük őket és megelőzhessük a bajt!
Mit nevezünk gyomnövénynek?
A gyomnövények meghatározásához újra és újra visszakanyarodom, ugyanis nem könnyű eldönteni, hogy egyes növényfajok mikor, hol és milyen minőségükben számítanak gyomnövénynek. Professzor Dr. Ujvárosi Miklós elismert magyar botanikus szerint „(…) gyomnak nevezünk minden növényt, amelyet nem vetettünk, nem hoz hasznot és jelenléte káros azzal, hogy a vetett növény elől elfoglalja a helyet, vagy felhasználja a talaj tápanyag- és vízkészletét.”
Ezek szerint a kertünkben megjelenő fekete csucsor, csattanó maszlag, bolondító beléndek, nadragulya, foltos bürök, kaukázusi medvetalp, farkasalma, vadkender, selyemkóró, szulákfajok stb. is gyomnövénynek, mégpedig veszélyes, mérgező növénynek minősülnek azért, mert érintésük vagy az emberi, illetve állati szervezetbe jutásuk súlyos következményekkel járhat. Amint a növényt felismertük a kertben, gyökerestül és minden növényi részét összeszedve távolítsuk el a kerti ágyásokból és a gyümölcsfák környékéről is! Ha kirándulások alkalmával találkozunk ezekkel a növényfajokkal, tartsuk távol tőlük a gyerekeket és a magunkkal hozott állatainkat is!
A hazánkban elterjedt mérgező gyomnövényfajok közül gyakoriságával és mérgező hatásával kiemelkedik a fekete csucsor, a csattanó maszlag és a bolondító beléndek, éppen ezért elsőként ezek a fajok kerülnek bemutatásra.
Mindhárom gyomnövényfaj a burgonyafélék (Solanaceae) növénycsaládba tartozik. Közös jellemzőjük a szárazsággal és hosszan tartó, meleg időjárással szembeni tűrőképesség és rendkívül mérgező hatóanyag-tartalmuk. Fontos megjegyezni, hogy bár régebbi korokban, sőt ma is egyes országokban alkalmazhatják gyógyításra a növények egyes hatóanyagait, mégis mindhárom növény gyomnövényként van számon tartva hazánkban, és sem a Magyar, sem az Európai Gyógyszerkönyvben nincsenek hivatalosan elismerve.
Fekete csucsor
A Solanaceae családba tartozó(Solanum nigrum), más néven fekete ebszőlő vagy kutyabogyó egyike a legveszélyesebb, hazánkban elterjedt gyomnövényeknek. Szolanin hatóanyagának köszönhetően gömbölyű, fényes fekete vagy zöldesfekete bogyótermése halálosan mérgező: a szervezetbe kerülve hányást, izgatottságot, légszomjat, fejfájást, izom- és emésztőrendszeri görcsöket, lázat, ájulást okozhat. A mérgezés halálos kimenetelű is lehet a szervezetbe került mennyiségtől, a személy korától és szervezetének ellenállóképességétől függően.
Egy éves, magról szaporodó lágyszárú növény. Szárai dúsan elágaznak. Közepes magassága 30-50 cm, de szerves anyagokban gazdag talajokon akár 90 cm magasra is megnőhet. Fiatal hajtásain a szárak zöld színűek később sötétebbre, majdnem feketére színeződnek. Levelei sötétzöld színűek, molyhos tapintásúak, változatos alakúak – általában lándzsa formájúak, fűrészes levélszéllel. Virágai öt fehér, hegyes sziromlevélből állnak. Rostos gyökerei rövidek, de erősen elágazóak. Melegigényes növény: tavasz végén csírázik, augusztusban pedig már magot érlel, így a nyári és az őszi hónapokban találkozhatunk vele. Hazánkban mindenütt számítanunk kell a jelenlétére, kiváltképp bolygatott szántóföldi területeken és azok környékén.
Csattanó maszlag
A Közép-Amerikában őshonos csattanó maszlag (Datura stramonium) – népies nevén pukkantófű, dögfű, ördögtrombita vagy csudafa levél – nemcsak hazánkban, de Földünk melegebb éghajlatú vidékein is általánosan elterjedt gyomnövényfaj. Egyes növényi hatóanyagainak (atropin, hioszciamin és a kettő keverékéből létrejövő daturin) köszönhetően halálosan mérgező. A hatóanyagok szervezetbe kerülésének hallucinogén hatása mellett az arc erősen kipirosodik, kitágul a pupilla, felgyorsul a pulzus és kiszárad a nyálkahártya. Magvainak elfogyasztását követően már fiatal felnőttek esetében is érzékcsalódások, aluszékonyság és bódult állapot jelentkezik. Kisgyermekek esetén már 15-20 mag elfogyasztása is halálos lehet.
A fekete csucsorhoz hasonlóan kedveli a tápanyagokban, főként nitrogénben gazdag talajokat, amelyeken gyors növekedéssel terebélyes növénnyé fejlődik. Bokorszerű habitusának létrehozásához gyorsan és hatékonyan használja fel a tápanyagokat (talajzsaroló), így kedvező körülmények között akár a 180 cm-es magasságot is elérheti. Leggyakrabban 1 m körüli magasságú növénnyel találkozhatunk. Levelei hatalmasra nőhetnek, elérhetik a 20-30 cm-es hosszúságot is, alakjuk ovális, öblösen fogazottak, végük erősen hegyes. A levélhónaljakban növő, mutatós virágai tölcsér alakúak, fehér színűek, és elérhetik a 2,5-5 cm-es hosszúságot (ennek okán sok helyen dísznövényként is tartják). Diónagyságú, 4 belső rekeszre osztott toktermése jellegzetes, erősen tüskés. Apró (alig 3-4 mm hosszú) vese alakú magvai sötétszürke vagy fekete színűek.
A csattanó maszlag a Solanaceae család tagjaként rendkívüli károkat okozhat az ugyanebbe a növénycsaládba tartozó burgonyában, ezenkívül a kukorica- és napraforgó-termesztők életét is megkeseríti. Érdekesség, hogy a talajban lebomló maradványainak a diólevélhez hasonló allelopatikus hatása van, vagyis gátolja más növények magvainak csírázását és fejlődését.
Bolondító beléndek
A bolondító beléndek (Hyoscyamaus niger), más néven bolondítófű vagy csábítófű minden része nagyon mérgező. Ez a gyomnövényfaj nemcsak Európában, de az ázsiai és az afrikai kontinensen is elterjedt. Hatóanyagai, a hioszciamin, az atropin és a szkopolamin az emberi szervezetbe jutással nyugtalanságot és hallucinációkat idéznek elő, zavart okozva az agy működésében. Jellemző tünetek még a beszéd érthetetlenné válása, hidegrázás, és a test görcsös rángatózása, illetve megfeszülése. Súlyos esetben a fogyasztása agykárosodást és halált is okozhat.
A bolondító beléndek megjelenése igen különleges: kerekded vagy tojásdad tőlevelei közül kinövő, belül üreges szára akár 1 m magasra is megnőhet. A száron elhelyezkedő levelek szőrösek, vastagok és fogazottak, a szár alsó részéhez levélnyéllel kapaszkodnak, a fentebbi levelek szárölelők. A szár és a levelek mirigyes szőrrel borítottak. Májustól augusztusig hozza halványsárga, barnás erezetű virágait, amelyek a felső levelek hónaljában egyenként, a szár tetején sűrűbben állnak. A virágokat egyenként egy zöld színű, erősen szőrözött, egy darabból álló kehely fogja körül. A kehely a virág elnyílása után is a növényen marad, kissé megnő és körülfogja a toktermést, amelyben érlelődnek a növény barnásszürke színű, vese alakú, kissé lapított, recés felületű magjai.
A bolondító beléndek kedvező feltételek mellett egynyári, kedvezőtlen időjárás esetén kétnyári növény. Utóbbi esetben az első évben tőállású nagy leveleket fejleszt, melyek sűrű levélrózsát alkotnak a talaj felett. Kedvezőtlen időjárás (korán beköszöntő hidegebb idő, kevesebb napsütés) esetén ezzel a tőlevélrózsával telel át, majd második évben magas szárat növeszt, virágokat nevel és magot érlel. Kedveli a vízpartokat, a megművelt mezőgazdasági területeket és legelőket, ezenkívül a félárnyékos, szemetes helyeken is képes fejlődni.
Kapcsolódó cikkek:
